Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

303 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 304 a népgazdaság érdekeit maximálisan elősegítő ütemben haladnak. Ez a körülmény a gazdaságosság területén az előrehaladás tekintetében bizonyos mértékig visszahúzó hatással van. Ezért javasolom, hogy a beruházási programokkal egyidőben mélyebben kell analizálni tervező intézeteink kapacitását, felkészültségét, illetve a jövőben jobban össze kell hangolni a kivi teli terveket a beruházási, megvalósítási programmal. Ahol a gyorsabb befejezés lehetősége fennáll, ott meg kell találni a módot arra, hogy gyorsítsuk az építést. Egyes iparágakban ugrásszerű fejlődéssel jár egy-egy beruházási objektum gyors elkészítése és ugyanakkor javítja az iparág költségszintjét, sok esetben behozatalt szüntet meg és nem egy esetben nemzetközi színvonalon is élenjáró fajlagos anyagfelhasználást, gyártástechnológiát biztosít. Ilyen beruházásunk jelenleg például a Dunai Vasmű hengerművi építkezése. Megérett a helyzet annyira, hogy az építési kapacitás és a szerelési kapacitás biztosítása mellett idén a költségvetés-adta lehetőségen belül a Gazdasági Bizottság esetleg javaslatot tegyen a kormánynak a beruházás meggyorsítására. Az elmúlt évi költségvetés és az idei is különös gonddal foglalkozott és foglalkozik a megfelelő minőségű és mennyiségű anyagkészletek kialakításával. Rendkívül fontos pozitívum az, hogy például a kohászat jelentős jó minőségű alapanyag-készlettel rendelkezik. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a felszabadulás óta ilyen jó nem volt az anyagkészlet, mint ma. Ez megteremtette a biztonságos vezetés alapjait, a garanciális technológiai továbbfejlesztést. Ez a helyes gazdaságpolitika költségvetésen belül lehetővé tette például a fajlagos koksz-felhasználás elmúlt évekhez viszonyított komoly csökkentését. Itt kell megemlékezni arról, hogy a költségvetés biztosította és biztosítja ma is helyes gazdaságpolitikánk előrehaladását, a beruházási összegeken kívül is. az ipar vezetői számára. A rövidlejáratú Magyar Nemzeti Bank-hitelek igénybevétele területén a vállalatoknál és trösztöknél még ma is bizonyos mértékű idegenkedés van. A vezetők abból indulnak ki, hogy az eredmény terhére felvett hitelek visszafizetése kihat a nyereségrészesedésre. Ugyanakkor nem veszik figyelembe azt, hogy ilyen hitel felhasználása esetén a vállalat többletnyereséghez jut és ez a költségvetés^ teljesítésére igen kedvezően hat. Hadd említsek egy példát erre vonatkozólag a Lenin Kohászati Művekből: az MNB-hitelből megépített ércdarabosító mű ma már 8—10 százalékos fajlagos kokszcsökkentés lehetőségét biztosítja és ezzel a vállalat önköltségét komoly mértékben javítja. Teljes felfutás esetén, — amely folyamatban van — népgazdasági szinten is évi mintegy tízezer tonnás importkoksz-megtakarítással 30 millió forint értékben — lehet számolni. Javasolom megvizsgálni a rövidlejáratú MNB-hitel szélesebbkörű felhasználásának lehetőségét, mert meggyőződésem, hogv költségvetéseink eredményesebbé tétele érdekében ezen a területen is előbbre lehetne jutni. Szólnom kell az elmúlt évi költségvetést igen kedvezően befolyásoló és az idei költségvetés teljesítésére is komolyan kiható, iparvállalatainknál jó irányban előrehaladó kisgépesítésről. Ezen a területen, kisebb modernizálásokkal, az automatizálás vagy félautomatizálás fogalmát kimerítő gépek és termelő berendezések, a termelékenység növelését célzó feladatok megvalósításának területén, örvendetes a javulás. Az egyik alapvető népgazdasági tartalék — véleményem szerint — ezen a területen van és ezért a műszaki fejlesztés e módszerének és lehetőségének teljes kihasználása érdekében minden lehetőt meg kell tenni a jövőben. Szakmunkásaink, művezetőink, technikusaink és mérnökeink ismerik a. problémákat, ismerik azok megoldásának lehetséges műszaki útját is, de a felügyeleti szervek — és több esetben vállalati vezetőségeink is — nem fordítanak kellő szellemi és anyagi energiát e problémák megoldására. Az idei költségvetés kedvező, teljesítését az említett fejlesztési módszerrel lehetségesnek tartom és ezért e módszert javasolom mélyreható elemzésnek kitenni, hogy üzemeinkben felújításokkor, s közepes javítások esetén sok esetben a regie költségek terhére is viszonylag kevés forint beinvesztálásával gyorsan megtérülő előrehaladást tudjunk biztosítani. Ezzel egy időben szólni kívánok arról a fontos tényről is, hogy az ipar számára a szakmunkás-képzés, technikusképzés és mérnökképzés biztosítja a szakavatott garanciális előrehaladást. Oktatási problémáinkkal itt bővebben foglalkozni nem kívánok; csak azt jegyzem meg, hogy minden lehetőség megvan arra, hogy az élethez közelebb álló, a gyakorlati munkát jobban értő és elméletileg mélyen felkészült technikusokat és mérnököket képezzünk. Inkább ki kívánom hangsúlyozni, tisztelt Országgyűlés, a mérnök- és technikus-továbbképzés eredményei mellett fellelhető hiányosságokat. Szakmunkásaink és szakembereink továbbképzéséről egy pillanatra sem szabad lemondanunk, mert fejlesztésünk egyik alapvető feladata az anyagi források mellett. A mérnök- és technikus-továbbképzést csak előadások tartásával és azok meghallgatásával biztosítani, véleményem szerint nem lehet. Javasolom kormányzati szerveinknek, hogy alaposan vizsgáltassák felül a mérnök- és technikus-továbbképzés eddig kialakult módszereit és technikai lebonyolítását. Van számos kezdeményezés ezen a területen, amelyek az élethez — és ami a leglényegesebb a népgazdaság jelenlegi alapvető érdekeihez legközelebb állnak és ugyanakkor biztonságos, tényleges továbbképzést látszanak biztosítani. Nagyipari üzemeinkben — például a Dunai Vasműben, a Lenin Kohászati Művekben, Ózdon a fiatalabb és az egész fiatal korosztályhoz tartozó mérnökök és technikusok saját területükön, a vezető főmérnökök által konkrét fejlesztési feladatot kapnak — továbbképzés címen. A feladat elméleti megoldásán és indokolásán túl, megfelelő idő biztosításával, kötelességük a gyakorlatban adott üzemi körülmények mellett végrehajtható gyártástechnológiai és munkaszervezési utasítást készíteni és ezzel egy időben elkészítik a gazdaságossági számítást is. A feladat elkészülése után üzemek, gyárak kollektívája előtt az anyag előadásra kerül, az elkészített