Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

293 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 294 szilárdabb alapot teremtettek egy helyes fo­gyasztói árpolitika céljaira. A termékek milliós tömegére kiterjedő ár­rendezés bevezetése természetesen nem ment zökkenők nélkül. Nem kis fáradságot kellett fordítani arra, hogy a vállalati tervekben levő lazaságokat megszüntessük, és biztosítsuk, hogy lokális érdekek ne torzítsák el a népgazdaság egészének érdekeit. Az előkészítés és a végre­hajtás nagy munkája azonban meghozza a maga gyümölcseit. Már ma el lehet mondani, hogy az új ter­melői árrendszer jelentős előrelépést jelent a gazdaságosság fokozása területén, és számottevő új tartalékok feltárását teszi lehetővé. Az új termelői árak anyag- és energiataka­rékosságra ösztönöznek. A szénár jelentékeny emelkedése fokozza az energiatakarékossági in­tézkedéseket. Már több helyen tervbevették a tüzelőberendezések korszerűsítését, hogy a szén jobb hatásfokkal legyen elégethető. Számos vállalat módosítja meghatározott mennyiségű villamosenergia átvételére a múlt évben meg­kötött szerződéseit, minthogy takarékossági in­tézkedésekkel a szükségletet csökkenteni tudja. Megváltoztak a fekete fém, nehéz fém, könnyű fém és műanyagárarányok. Az új árak a köny­nyűfém és a műanyag javára tolják el a fel­használást. Egyes vállalatok már megkezdték gyártmánykonstrukcióik átszerkesztését, ez a folyamat a korszerű, könnyű konstrukciók be­vezetését mozdítja elő. A vállalatok többségénél azonban az új ár­rendszer csak ezután érezteti hatását. Az 1959. e vi műszaki-szervezési intézkedési tervek még a régi árrendszer alapján leszűrt tapasztala­tokra támaszkodnak, pedig akkor még sok vál­lalat úgy gondolkodott, hogy nem érdemes taka­rékoskodni az anyaggal, a szénnel, a villanyáram­mal, nem érdemes rövidebb úton szállítani az anyagot, mert annak alig van hatása a költsé­gekre. Pedig az új árrendszer legfontosabb kö­vetkezménye a vállalatokra éppen az, hogy a legtöbb iparágban növekedett az anyagköltség súlya az önköltségen belül. A fajlagos energia­és anyagmegtakarítás ilyen módon sokkal haté­konyabb, mint korábban. Ezért most, amikor a vállalatok részére már jóváhagyták az újáras terveket, át kell vizsgálni az új árrendszer alap­ján az önköltség csökkentésére, a takarékosság növelésére tervezett intézkedéseket. A második félévet az elsőnél jobban kell felhasználni a ta­karékosság új tartalékainak feltárására, amiben az új árrendszer hatásának elemzése igen nagy segítséget nyújt. Az 1959. január hó 1-én végrehajtott ter­melői árrendszer szükségessé tette az ország­gyűlés által törvényerőre emelt 1959. évi állami költségvetés átárazását. Az átárazás végrehaj­tására az országgyűlés a költségvetési törvény­ken felhatalmazta a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormányt. Bejelentem a tisztelt Or­szággyűlésnek, hogy az átárazás megtörtént, és ennek alapján az 1959. évi állami költségvetés 58 196 966 000 forint bevételt, 57 787 491000 fo­rint kiadást és 409 millió forint felesleget mutat. A költségvetés kiadásai az átárazás folytán 5,7 millárd forinttal emelkedtek. Az emelkedés döntő részben az állóalapok bővítésével és kar­bantartásával kapcsolatos kiadási előirányzatok­nál jelentkezik. Ennek megfelelően az új költ­ségvetésben a felhalmozási célokra szolgáló ki­adások a korábbi 23 százalékról 33 százalékra emelkedtek. Az átárazott költségvetés bevételei 5,3 mil­liárd forinttal magasabbak. A bevételi többlet döntő részben az állami vállalatoktól származó bevételeknél jelentkezik. Az állami vállalatok befizetéseinél jelentősen emelkedett a nyereség­befizetés, csökkent a .forgalmi adó, és új bevé­teli forrásként szerepel az illetményadó 4,2 mil­liárd forintos előirányzata. Az átárazott költségvetési alapokmányok a központi szervek és a tanácsok részére jóvá­hagyásra kerültek, és a gazdálkodás már ezek alapján folyik. Tisztelt Országgyűlés! . Rátérek ezután a folyó év gazdálkodásának ismertetésére. Az idei esztendő első félévének tervteljesí­tése kedvezően alakult. Különösen a II. negyed­évben gyorsult meg a népgazdaság fejlődése. Az MSZMP Központi Bizottságának márciusi hatá­rozata nyomán fellendült a munkaverseny moz­galom^ a dolgozók szorgalmas munkája, a szo­cialista építés meggyorsítása érdekében véghez­vitt gyakorlati tettek újból jelentős, terven fe­lüli erőforrásokkal gyarapították népgazdasá­gunkat. 1959 első félévében az állami ipar 9 száza­lékkal termelt többet, mint 1958 első félévében, és ezzel 3 százalékkal túlteljesítette első félévi termelési tervét. A jelentős tervtúlteljesítés a mezőgazdaság nagymértékben megnövekedett szocialista szek­tora szükségleteinek fokozott kielégítését, a la­kosság ellátásának további javítását, végül az export növelését szolgálta. A"~*mezőgazdasági gépgyártás mintegy egyharmaddal termelt töb­bet, mint az elmúlt félévben. Nitrogénműtrá­gyából több mint kétszer annyit termeltünk, mint egy évvel korábban. A téglatermelés 31 százalékos növekedése jelzi egyebek között az építőanyagipari vállalatok fokozott erőfeszíté­seit a termelőszövetkezeti beruházások anyag­szükségletének kielégítése érdekében. A köny­nyűiparon belül a bútoripar növelte termelését a legnagyobb mértékben. Abban, hogy az ex­porttervet az első félévben 18 százalékkal túl­teljesítettük, ugyancsak döntő része volt az ipari termelés növekedésének. Az ipar kedvező irányú tervtúlteljesítése mellett némileg elmaradt a termelékenység nö­vekedése. Az állami iparban az egy munkásra jutó termelés 3 százalékkal haladta meg az el­múlt év azonos időszakának a szintjét. Látni kell, hogy a termelékenység emelésében, az ön­költség csökkentésében megvalósítandó prog­ram az év második félévében fokozott figyel­met, és még komoly erőfeszítést igényel. Az év első hónapjaiban hazánkban jelentő­sen fellendült a termelőszövetkezeti mozgalom. A tavaszi munkák megindulásakor már az or­szág szántóterületének 36,1 százaléka termelő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom