Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

291 . Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 292 helyesen jelölte meg a további fejlődés egyik kulcskérdéseként az állam eszközeivel való takarékos gazdálkodást. A nyereségrészesedés megteremtette a vállalati dolgozók legszélesebb rétegei anyagi érdekeltségét a takarékosság fokozásában, így vált lehetővé, hogy 1958-ban nagyot léptünk előre a termelés gazdaságosságának javításánál. Lényegében — a bányászat kivételével — 1958-ban már alacsonyabb önköltséggel termeltünk, mint az ellenforradalom előtt, jóllehet, a bérek azóta átlagosan 16 százalékkal magasabbak. A dolgozók valóra váltották azt a követelményt, hogy a termelékenység emelésével és az önköltség csökkentésével támasszák alá a magasabb életszínvonalat. 3. Célszerűnek bizonyultak a beruházások hatékonyságának emelése érdekében hozott intézkedések. Helyes volt a központosítás, helyes volt a gazdaságossági számításokon alapuló ' jóváhagyási rendszer bevezetése. Továbbra is indokolt, ha a rendelkezésre álló kivitelezési kapacitásokat elsősorban a már folyamatban levő beruházások céljaira bocsátjuk rendelkezésre. Továbbra is ügyelnünk kell arra, hogy csak olyan beruházásokat kezdjünk meg, amelyeknél a kezdés feltételei — tervdokumentáció, organizációs terv, kivitelezési kapacitás — már biztosítva vannak. Javulást kell elérni a beruházások koncentrálásában, az üzembehelyezési határidők lerövidítésében, valamint a költségek^csökkentésében. 4. Helyesnek bizonyult, hogy a gazdasági vezetés olyan nagy figyelmet szentelt a külkereskedelem és devizagazdálkodás szilárd egyensúlyának. A magyar népgazdaságban a külkereskedelemnek igen nagy a jelentősége. Számos nyersanyagot csak behozatal útján szerezhetünk be; meglevő és fejlődő termelőkapacitásaink is megkívánják a.nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunkat, és így a termelt javak aránylag jelentős részét cseréljük ki a külkereskedelem útján. A továbbiakban is úgy kell irányítani terveink teljesítését és túlteljesítését, hogy a fizetési mérleg egyensúlya mindig biztosítva legyen. Ezért az exporttermelésre, a termékek minőségére, azok korszerűségére, a gyártmányok világpiaci versenyképességének javítására állandó és nagy figyelmet kell fordítani. 5. Kiállotta a próbát az új felvásárlási politika is. A begyűjtési rendszert a piaci felvásárlás és a szerződéses rendszer széleskörű alkalmazása váltotta fel. Az állam által megállapított felvásárlási árak biztosították a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok érdekeltségét a termelés növelésében. A felvásárlás új rendszere előnyös volt a városi dolgozóknak, mert ellátásukat a korábbinál jobban biztosította, és előnyös volt a parasztságnak, mert aki többet termelt, nagyüzemi módon termelt, jól megtalálta számítását. Ezt a helyes rendszert dolgozó parasztságunknak az idén is azzal kell alátámasztania, hogy pontosan teljesíti földadófizetési és más, természetben szolgáltatandó kötelezettségeit, és árufeleslegeit időben felajánlja az állami felvásárló szervezetnek eladásra. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés jelenlegi ülésszaka olyan időpontra esik, amikor már előzetes adatokkal rendelkezünk az 1959-es esztendő első félévének tervteljesítéséről, valamint a költségvetés féléves végrehajtásáról. Amikor az országgyűlés ez év februárjában jóváhagyta az idei költségvetést, még nem állt rendelkezésre az új termelői árrendszer alapján átszámított népgazdasági terv és költségvetés. 1959. január elseje óta azonban már új termelői árak alapján történik a vállalatok egymás közötti elszámolása, és az új árrendszer szerint alakulnak a költségvetés bevételei és kiadásai is. Miért volt szükség az új termelői árrendszerre? Miért határozta el a kormány a hosszú előkészítést, és sok munkát igénylő gyökeres termelői árreform bevezetését? Mint már említettem, a kormány az ellenforradalom után számos intézkedést foganatosított a termelés gazdaságosságának fokozása érdekében. A nyereségrészesedés rendszerének bevezetésével az állami termelő vállalatok valamennyi dolgozóját anyagilag is érdekeltté tettük a termelés költségeinek csökkentésében. A nyereségrészesedés hatékony ösztönződnek bizonyult, de a régi árrendszer következtében nemegyszer előfordult, hogy ami a vállalatnak előnyös volt, az nem volt kedvező a népgazdaság számára. Hogyan lehetséges ez? Mik voltak a régi árrendszer fogyatékosságai? Mindenekelőtt az, hogy a szén, a hengereltáru, a tégla, általában igen sok nyersanyag ára alacsonyabb volt az önköltségnél. Miután pedig anyagot és energiát minden termelési ágban felhasználnak, a helytelen alapanyag- és energiaárak eltorzították a költségszámítást. A vállalatok nem sok gondot fordítottak az anyagés energiatakarékosságra, holott a népgazdaságnak ez alapvető érdeke lett volna. További fogyatékosság volt, hogy a külföldről importált gépek és műszerek rendszerint olcsóbbak voltak, mint a belföldön gyártott hasonló termékek. Általában viszonylag alacsony volt az importtermékek ára. A vállalati érdek ezért az import fokozására ösztönzött, hojott a népgazdaság érdekét az importtal való fokozott takarékosság szolgálta volna. Ily módon a régi árrendszer egyre kevésbé volt alkalmas arra, hogy helyesen tájékoztassa a gazdaságosság fokozására törekvő vezetőket és dolgozókat. A kétévi alapos munkával előkészített és ez óv január elsején életbeléptetett új termelői árrendszer nagyrészt megszünteti ezeket a fogyatékosságokat. A termelői árak általános újjárendezésével a következő előnyök jelentkeznek: 1. A termelői árak igazodnak az utóbbi években kialakult önköltséghez. 2. Közelebb került egymáshoz a társadalmi és. a vállalati érdek. Az új árakon az eddiginél sokkal inkább biztosítva van, hogy a vállalati megtakarítások népgazdasági szinten is hasonló értékű megtakarítást jelentsenek. 3. Az új termelői árak az eddiginél sokkal