Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

287 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 288 szörnyű, nyomorban sínylődnek, megtudják majd, melyik utat kell választaniuk. A romantikus francia költő és történetíró, Lamartine mondja el a következőket. Párizs­ban a royalista országgyűlés együtt ült, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy Napóleon, a polgári forradalom képviselője, Elbáról partra szállt, és közeledik Párizs felé. A bejelentést dermedt csend fogadta. A csendben — írja La­martine — szinte hallani lehetett a közelgő Napóleon dübörgő lépéseit. így hallgatják most Nyugaton a kínai száz­milliós tömegek dübörgő menetelését a kom­munizmus felé, a dermedt csendiben, * amely megüli a kapitalizmus képviselőit, ha olykor­szembe néznek a valósággal. De a mi számunk­ra a kínai tömegek törhetetlen menetelése a kommunizmus felé nem lidércnyomás — mint a .kapitalistáknak —, hanem biztos záloga ügyünk győzelmének. A tőt vényjavafiatot elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Miután a törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, következik a hatá­rozathozatal. Kérdem az országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kö­zött Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot el­fogadja-e? (Igen.) Aki a törvényjavaslatot elfo­gadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van ellene szavazat? (Nincs.) Kimondom a határozatot: az országgy a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköz­társaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényja­vaslatot egyhangúlag elfogadta. Az ülést 15 percre felfüggesztem. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket folytatjuk. Napirend szerint következik az 1958. évi /költségvetés végrehajtásáról szóló je­lentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. . Bejelentim, hogy a törvényjavaslathoz Gácsi Miklós, Papp Károly, Bondor József, Mé­szöly Gyula, Fodróczi Lajos és Straub Gyula képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. An tos István pénzügyminiszter elvtársat il­leti a szó. ANTOS ISTVÁN .pénzügyminiszter: Tisz­telt Országgyűlés! A napirenden lévő — az 1958. évi költség­es végrehajtásáról szóló jelentés — arról tanúskodik, hogy a népgazdasági terv kedv irányú túlteljesítése folytán egészségesen ala­kultak az áliami pénzügyek is. Az 1958. évi költségvetés — a tervezettnél nagyobb felada­tok megvalósítása mellett — az egész év folya­mán szilárd egyensúlyiban volt. A bevételek kereken 2.3 milliárd forinttal haladták meg az előirányzatot. A kiadások több mint 2,6 milliárd forinttal voltak magasabbak a tervezettnél. Mindezek alapján az 1958. évi zár­számadás 755 millió forint bevételi többlettel zárult. A terven felüli bevételek döntő részét az állami vállalatok fizették be. Az állami vállalatoktól származó -tiszta jö­vedelem — a vállalati mérlegek összesített ada­tai szerint — 4,2 millárd forinttal volt nagyobb a tervezettnél. Ebből 2,2 milliárd forint a vál­lalatokat, 2 milliárd forint pedig — terven fe­lül — a költségvetést illette. Az állami vállalatok kedvező eredményeit > több tényező idézte elő. Az állami iparban — a dolgozók szorgalmas munkája nyomán — 5 szá­zalékos tervtúlteljesítés jelentkezett. A terve­zettnél nagyobb termelés természetesen kedve­zően befolyásolta az önköltség alakulását. 1958 elején a kormány takarékossági felhívást bocsá­tott ki, és ennek nyomán a vállalatok vezetői és dolgozói igen aktívan tevékenykedtek azon, hogy a tervezettnél nagyobb megtakarításokat érjenek el a termelés költségeinél. A termelési költségek csökkentését emellett eredményesen ösztönözte a nyereségrészesedés rendszere. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy az állami iparban a költségek színvonala a terve­zettnél 2,6 százalékkal alacsonyabb volt. A jö­vedelmezőség javulása főként a kohászatban, az építőiparban, a vegyiparban, a bányászatban és a gépgyártásban volt jelentős, de kedvező ered­mények jelentkeztek a népgazdaság többi ágai­ban is. Így vált lehetővé, hogy 1959. márciusá­ban és áprilisában az állami vállalatok 1 mil­liárd forintot meghaladó nyereségrészesedést fizettek ki dolgozóiknak, és további egymilliárd forintot tarthattak vissza az elért többletnyere­ségből vállalatfejlesztési alapra és más válla­lati célokra. A tervezettnél nagyobb volt a lakosságtól származó adó- és illetékbevétel is. Az élénk in­gatlanforgalom miatt az előirányzottnál több il­letéket fizettek be, emellett a kedvező borter­més — a jövedelem emelkedésével egyidejűleg — növelte a borforgalmi adó befizetési eredmé­nyeit. A bevételek már az év első felében nagyob­bak voltak az előirányzottnál. Ez jelzésül szol­gált a kormány számára, hogy a népgazdaság­ban terven felüli erőforrások jöttek létre, ame­lyeket fel lehet használni a ífő célkitűzések jobb alátámasztására. A kormány az év derekán 1600 millió forinttal felemelte a beruházási és 400 millió forinttal a felújítási keretet. A beruházási keretek felemelése döntő részben a már folyamatban lévő beruházások mielőbbi befejezését volt hivatva biztosítani. Ez az intézkedés is hozzájárult ahhoz, hogy 1958. óv folyamán 13,1 milliárd forint értékű beruhá­zást helyezhettek üzembe, és így 1958-ban csök­kent a befejezetlen beruházások állománya. 1958 folyamán több, a beruházások haté­konyságát kedvező irányban befolyásoló intéz­kedés történt. Ezek közül a legfontosabb a be­ruházások alaposabb előkészítését, gazdaságo­sabb megvalósítását és a beruházási eszközök koncentrált felhasználását biztosító új jóváha­gyási rendszer. Az új engedélyezési eljárás lé­nyeges reszet képezik a jóváhagyáshoz megkö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom