Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

277 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 278 vagyoni jogaikat illetően az állam saját állam­Polgáraival azonos jogvédelemben részesülnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a szerződések a baráti szocialista államok között Jogi téren az együttműködést fokozzák és mesz­szemenően szolgálják az állampolgárok érdekeit. Ez év júniusában került sor például a magyar— csehszlovák jogsegély szerződés végrehajtása so­rán szerzett tapasztalatok megtárgyalására is. A két igazságügyminiszter vezetésével Prágában tartott tárgyalások során a szerződés értelmezé­sével és végrehajtásával kapcsolatos több kér­dés nyert tisztázást. Az elmúlt hónapokban az Elnöki Tanács több olyan nemzetközi szerződést erősített meg, amelyek a szerződő felek között az egészségügy­terén hivatottak az együttműködést szolgálni. Ilyenek: a Német Demokratikus Köztársasággal Berlinben, valamint a Lengyel Népköztársaság­gal Budapesten kötött egyezmény. Ugyancsak a z egészségügy terén való együttműködést szol­Salja a Jugoszláviával a fertőző betegségek meg­előzése és leküzdése tárgyában Belgrádban kö­tött egyezmény. Az ország állatállományának fejlesztése és • védelme érdekében jelentősek azok a nemzet­közi szerződéseink is, amelyeket az állattenyész­tés előmozdítására, az állategészségügy tovább­fejlesztésére kötöttünk. Említésre méltó ezek közül a Német Demokratikus Köztársasággal és a Csehszlovák Köztársasággal, valamint a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársasággal kötött egyezmény. Aláírásra került ezen kívül a Bolgár Népköztársasággal hasonló tárgyú szerződés kö­tése, azonban ennek kihirdetése még most van f olyamatban. Az Elnöki Tanács az Alkotmány 20. parag­rafusának 1. bekezdése h) pontjában foglalt ha­tásköre alapján fogadta az új budapesti szovjet, rnongol és román nagykövetet, valamint az an­^°1- az argentin, az izraeli és a norvég követet, es megbízólevelüket átvette. A fogadásokat min­den esetben az államok közötti jó viszony kiala­kítására irányuló készség jellemezte és ezen ál­lamokkal való viszonyunk elmélyítését szolgálta. Ugyanez a kívánság vezérelte az Elnöki Ta­kácsot, amikor a Magyar Népköztársaság egyes követségeinek vezetésénél — a forradalmi mun­kás-paraszt kormány javaslatára — személyese­it rendelt el. A beszámolómban kiterjedő idő­Sz ak alatt az Elnöki Tanács Földes Pált felmen­tette a londoni követség vezetése alól és helyette Szilágyi Bélát bízta meg; felmentette Marjai Józsefet a berni követség vezetése alól és kine­vezte prágai nagykövetté; felmentette Tamás Aladárt az Új Delhi-i követség vezetése alól és J^egbízta a berni követség vezetésével és végül Vincze Józsefet kinevezte rendkívüli követté és 'Megbízta a Magyar Népköztársaság párizsi kö­vetségének vezetésével. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az impe­fialisták által kizsákmányolt és önállóságukért küzdő volt gyarmati államok elismerésén túl, v .elük a diplomáciai .kapcsolatok felvételét ha­tározta el. A diplomáciai kapcsolat felvételére került sor a Magyar Népköztársaság és a Gui­neai Köztársaság, valamint az Etiópiai Császár­ság és Yemen Királyság, továbbá Ceylon Brit Nemzetközösségi Dqminium között. A diplomá­ciai kapcsolatok újabb kiszélesítése is matatja, hogy a Magyar Népköztársaság a külállamok­kal való békés együttélés politikáját folytatja. Reméljük, hogy a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele csak kezdet, melyet a gazdasági, kulturá­lis együttműködés fog követni. Mi őszintén kí­vánjuk, hogy országunk kapcsolatai a világ min­den táján egyre szélesedjenek és ezen keresztül is elősegítsük a békés egymás mellett élés poli­tikáját. Tisztelt Országgyűlés! Belpolitikai életünk területén igen fontos kérdés az állam és egyházak viszonyának alaku­lása. Pártunk politikájának megfelelően állami szerveink legmesszebbmenőén igyekeznek is az egyházakkal a barátságos viszonyt kialakítani anélkül, hogy bárminemű elvi engedményt is tennének. A különböző egyházakkal való viszo­nyunkban ennek megfelelően javulás tapasztal­ható. Az ellenforradalom óta kinevezett egyházi vezetők az elmúlt hónapokban jogszabályaink­nak megfelelően úgy a legfelsőbb fokon az El­nöki Tanács előtt, mint a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai előtt eleget tettek eskütételi kötelezettségüknek. Az Elnöki Tanács — a forradalmi munkás­paraszt kormány javaslata alapján — az egy­házi ügyek fontosságának kiemelése céljából az Egyházügyi Hivatalt közvetlenül a Miniszterta­nács felügyelete alá helyezte és önálló országos hatósági jogkörrel ruházta fel és vezetőjévé Olt Károly elvtársat nevezte ki. Tisztelt Országgyűlés ! Az Elnöki Tanács által alkotott törvény­erejű rendeletek részletes felsorolását mellőzöm, mivel! az Alkotmány előírásának megfelelően az országgyűlés tisztelt tagjainak minden alkalom­mal kiosztottuk. A felsorolás helyett szükségesnek tartom azonban, hogy néhány fontos törvényerejű ren­delettel röviden foglalkozzam. A termelőszövetkezeti mozgalomnak az év első negyedében bekövetkezett nagyarányú fel­lendülése szükségessé tette, hogy a termelőszö­vetkezetekben kialakuló új szocialista társa­dalmi és termelési viszonyok megfelelő jogi sza­bályozást kapjanak. A termelőszövetkezetek működésére vonatkozóan érvényben volt min­taalapszabály és az azt kiegészítő és módosító jogszabályok egyrészt hiányosak voltak, más­részt pedig nem adtak kellő áttekintést a terme­lőszövetkezeti jogviszonyok szabályozása tekin­tetében. Ennek alapján alkotta meg az Elnöki Tanács a mezőgazdasági termelőszövetkezetek­ről és a termelőszövetkezeti csoportokról az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendeletét. A termelőszövetkezeti mozgalom elősegíté­sét célozza az Elnöki Tanács 1959. évi 22. számú törvényerejű rendelete is, amely a termelőszö­vetkezeti pártoló tagság kérdését szabályozza. A termelőszövetkezetek segítésének eddig is szo­kásos módja volt, hogy a párt- és állami funk­cionáriusok, továbbá más munkaterületen dol­gozók politikai vagy szakmai, gazdasági segít­séget nyújtanak egy-egy termelőszövetkezetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom