Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-6
279 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 280 Annak érdekében, hogy a segítségnyújtás szervezetté váljék, szükséges volt a termelőszövetkezetet pártoló tagság kérdését törvényerejű rendelettel szabályozni. Ez a törvényerejű rendelet elő fogja mozdítani, hogy mindazok, akik szívükön viselik a mezőgazdaság szocialista átszervezését, egy-egy termelőszövetkezetbe pártoló tagként való belépésükkel is előmozdíthassák a termelőszövetkezet fejlődését. A nagyüzemi gazdálkodásnak, a fejlődő tudománynak és a technika alkalmazásának és ennek révén a terméshozamok növelésének feltétele a megfelelő táblák kialakítása is. Ezt és ennek révén a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításának célját szolgálja a mezőgazdasági nagyüzemű gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló törvényerejű rendelet kiadása. Tisztelt Országgyűlés ! A mezőgazdaság fejlődését szolgáló jogszabályokon kívül igen jelentős a dolgozók nyugdíjrendezésével kapcsolatos törvényerejű rendelet. Ugyanis a felszabadulás óta népi államunk a munkából kiöregedett vagy megrokkant dol/ guzók helyzetének javítására állandóan komoly erőfeszítéseket tett: a nyugdíjakra fordított költségek — a nyugdíjak többszöri emelése következtében — az 1950. évi 982 millió forintról 1958-ban 3057 millió forintra emelkedtek. Az elért eredmények mellett azonban nyugdíjrendszerünknek voltak olyan fogyatékosságai, amelyek méltán váltották ki a dolgozók kifogásait. Két ilyen alapvető hiányosság volt: egyrészt a nyugdíj összegében nem jutott kellő' képpen kifejezésre a hosszabb szolgálati idő, másrészt igen nagy az összegszerű különbség az 1954 előtti és 1954 után nyugdíjba menők nyugdíja között. Az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet ezt a két alapvető hiányosságot igyekezett a lehetőséghez képest megszüntetni. A kérdéssel ugyancsak nem kívánok részletesen foglalkozni, mert a rendeletet megalkotása után a tisztelt Országgyűlés soron következő ülésén bemutattuk. Megállapítható az eddigi tapasztalatokból, hogy az új nyugdíjtörvény a nyugdíj vonalon mutatkozó alapvető problémákat megoldotta és általában a dolgozók tetszésével találkozik. Vannak még egyes részkérdések, amelyeket a továbbiakban meg kell majd oldanunk. A következőkben az egészségügy területén ebben az évben kiadott orvosi rendtartásról kívánok szólni. Társadalmi életünkben a felszabadulás óta végbement alapvető változások következtében megváltozott az orvosoknak a társadalomban betöltött szerepe és megváltozott az orvosi tevékenység jellege is. A felszabadulás előtt hazánkban is, mint minden kapitalista országban, az orvosi munka alapja a magángyakorlat volt. A mi szocialista társadalmunkban a dolgozók egészségügyi ellátása az állam feladata lett. Az Elnöki Tanács 1959. évi 8. számú törvényerejű rendeletével kiadta az orvosi rendtartást. Az orvosi rendtartás célja az, hogy az orvosi tevékenység alapvető elveit egységes jogszabályba foglalja össze. Ez a jogszabály meghatározza az orvosi tevékenység általános szabályait, az orvosoknak a gyógyító, megelőző, valamint a közegészségügy-járvány ügy területén végzendő feladatait. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségről szóló 1959. évi 9. számú törvényerejű rendelet a szocialista törvényesség biztosítását segíti elő úgy az általános törvényességi felügyelet, mint a nyomozások törvényessége, a büntető- és polgári bíróságok tevékenységének törvényessége és a büntetésvégrehajtás törvényessége felett. Ezzel a kérdéssel a legfőbb ügyész az országgyűlés előtt tartott beszámolójában részletesen foglalkozott. Ezért nem kívánok tovább a törvényerejű'rendelettel foglalkozni. Hazánkban az ellenforradalom utáni gyors politikai és gazdasági konszolidáció, állami és társadalmi rendünk szilárdsága lehetővé tette, hogy az Elnöki Tanács ez év április 4-ére, felszabadulásunk 14. évfordulója alkalmából részleges közkegyelmet gyakoroljon. Az amnesztiarendelettel a párt és a kormány újabb tanújelét adta annak a készségének, hogy az elítéltek egy részének lehetőséget nyújtott arra, hogy becsületes munkával részt vehessen országunk építésében. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakban röviden érintettem azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket az Alkotmányban előírt feladatánál fogva az Elnöki Tanács végrehajtott. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács beszámolóját tudomásul venni szíveskedjék. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdem, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját jóváhagyólag tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját jóváhagyólag tudomásul veszi. Napirend szerint következik a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadónak megadnám a szót, bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz dr. Molnár Erik képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Kiss Károly elvtársat, a külügyi bizottság elnökét, a törvényjavaslat előadóját illeti a szó. KISS KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés, kedves Elvtársak! Sik Endre külügyminiszter elvtárs javaslatot terjesztett az országgyűlés elé a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. május 6-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról. A javaslatot az országgyűlés külügyi bizottsága megtárgyalta és elfogadta. A javaslatot és indokolását a képviselő elvtársak nyomtatásban megkapták, elolvasták, ezért nem szükséges ismertetni; csupán néhány körülményre kívánok rámutatni, amellyel alátámasztom a javaslat politikai jelentőségét.