Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-4
197 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 198 r ettel, az nemcsak szembenéz ezekkel a problémákkal, hanem meg is oldja őket. Ezt látjuk K-Uznyecov könyvében és ezt látjuk sok más új szovjet könyvben is. Valóságismeret — ez a tégla es világnézet —, ez a koordináta rendszer, ame] yen mindent el tudunk helyezni! .. .. H°gy állnak ezen a téren fiatal íróink? Nagy örömmel láttam, hogy Gerencsér Miklós, a tehetséges fiatal prózaíró, újabban mint a Népszabadság Győri tudósítója szerepel. Egy másik ^atal, Ladányi Mihály a Pamutipar újságjának m unkatársa. ők azonban kivételek. Sajnos, az altalános irányvonal az, hogy ha megjelenik az ufónak egy-két írása, akkor otthagyja a munkaPadot, otthagyja a hivatalát, sajnos az is előfordul, hogy otthagyja egyetemét. Neki most már .•irodalmi környezet" kell. Ez rendben is van, csak azt értsék meg, hogy más az irodalmi környezet 1959-ben, mint volt 1909-ben! A megalakítandó Írószövetség egyik legelső teladata kell hogy legyen, véleményem szerint, az, hogy nagyon komoly mozgalmat indítson — kínai és szovjet kollégáink példájára — annak erdekében, hogy íróink ott legyenek, ahol a kere k forog. Nem a termeléssel kell megismerkedmök, hanem meg kell közelről ismerniük a termelő embert, annak problémáit. Ezekkel nem lehet egy rövid látogatás során megismerkedni, ott kell élni közöttük. Biztos vagyok benne, hogy uyen mozgalom anyagi támogatására lesz keret. Es meggyőződésem, hogy lha a művész benne él a jelen történelem nagy sodrában, akkor ritkábban lesz szükség arra, hogy kultúrpolitikai irányításunk a nem szerencsés, a rossz módszerrel éljen — gyakrabban élhet a jobb módszerrel. Mert rossz, ha szükséges rossz is az a módszer, amikor egy művésznek azt magyarázzuk folyton, n °gy mit ne írjon. Ha majd benne él az élet sodrában, ha majd lát perspektívát, ha látja a csodálatos világot, ami feltárul előttünk, akkor egy kis ideológiai tereléssel, neveléssel rá fogjuk tudni vezetni arra, hogy mit írjon, tehát arra, "°gy mit igen, és ez a gyümölcsöző módszer. „Könnyű műfaj, (nehéz műfaj, magas művedet, alacsony művészet. . ." Embert kell nevelni ez a fő feladat. A saját gyerekemre gondolok, a legidősebbre, aki nagy zenebolond és neki legalábbis Haydn- vagy Beethoven-koncert kell. délelőtt elmegy a hangversenyre és amikor hazajön délben, az ebédnél dúdolja az Üstdob szimtóniát. Egy óra múlva azonban már a Csini ba^a-t dúdolja — mert 18 éves és megy táncolni, .ugyanez a gyerek! Ugyanaz az ember, aki a tegnap című filmet örömmel és szívesen megnézi, megnéz egy kabaréműsort is. Lehetséges az , hogy a Tegnap a mának nevelést, a kabaréj^űsor pedig a tegnapot jelenti? Lehetséges, h°gy az egyikben velünk izgulja végig a drámát, a másikban ellenünk nevet? Itt mindennek fgyütt kell hatnia, egy helyre kell ütnünk! Át *ell formálnunk az emberek műveltségét, gondolkodásmódját, erkölcsiségét — köz- és maSanerkölcseit. Az ember észjárásának alapvető átformálása nélkül nem lesz szocializmus, nem * e sz kommunizmus! Hatalmas feladat ez, de enhél szebb feladat művészek előtt még nem volt! , Évezredeken át az önzés irányította az emberi életet és az önzés a maga idején eljátszotta a maga szerepét, nem is csekély szerepét az emberi előrehaladásban. Ez volt az erkölcsi princípium. De most el kell jutnunk oda, hogy a szolidaritás legyen a princípium. Évezredeken át az emberek azt látták, hogy felsőbb hatalmak állnak felettük, isten és király, azok irányítják sorsukat, s ma eljutnak oda, hogy körülnéznek a világban és azt mondják: Én vagyok az ember! Évezredeken át hozzászoktunk, hogy hierarchikus társadalomban, alá-fölé rendeltségben élünk. Most megteremtjük az egymás mellé rendelt termelők gyönyörű rendjét. Ez olyan változást hoz az emberek gondolatvilágában, amilyet részleteiben ma szinte elképzelni sem tudunk. De azt tudnunk kell, hogy enélkül a változás nélkül nem jutunk előbbre, enélkül a változás nélkül hiábavaló minden gazdasági eredményünk. A kommunizmus nem egyszerűen az egy főre eső vastermelést jelenti, hanem az egy főben levő művelt gondolatot is! Vannak akik, ha megnézik, hol tartunk ma a közerkölcsök terén, akkor azt imondják: soha sem fogjuk elérni azt, amit magunk elé tűztünk. Vannak türelmetlenek, akik olyan nagynak látják az elvégzendő feladatokat, hogy legszívesebben minden újszülöttet a Tajgetoszra raknának ki: ne lehessen bennük polgári csökevény (Derültség.) És vannak pesszimisták, emberben nem hívők, akik azt mondják: ne fáradjunk, úgy sem fogjuk átnevelni az embert, mert az ember ilyen hitvány, ilyen rossz stb. „Hol fogsz te ebből a fúrós kollégából a szolidaritás bázisára épülő új erkölcsi képletet formálni?" (DerüZtség.) Mi megtanultuk, megtanulhattuk, hogy sok ember együtt végzett, tervszerű és állandó munkája mire képes. A kínaiak 1958 első kilenc hónapjában túlnyomórészt egyszerű szerszámokkal, a fejükön és a vállukon vitt kosarakkal olyan arányú talajjavító munkát végeztek, anynyi földet mozgattak meg, amennyiből egy méter vastag és 150 méter széles autó-sztrádát lehetne építeni a Földtől a Holdba. Ezt teszi sok ember összefogott, együttes ereje. Láttuk most, hogy a párt művelődéspolitikai irányelveit az emberek az egész országban szinte mozgalomszerűen, izgatottan tárgyalják. És kezdik megérteni: az ember átnevelésének feladata nem reszortfeladat, hanem örök mellékfoglalkozása mindenkinek. Annak is, aki gyárat igazgat, annak is, aki termelőszövetkezetet szervez. Ez a munka visszatérül a gyárigazgatási és a termelőszövetkezeti munkában egyaránt, hozzásegít a jobb termelési eredményekhez és ahhoz, hogy ne kövessünk el a múltbeliekhez hasonló hibákat. Hiszen akinek örök mellékfoglalkozása az emberrel törődés, az embernevelés, az mindig érzi, hogy a téglagyártás éppúgy, mint a termelés bármelyik ága, az egész szocializmus és minden, amit csinálunk, az emberért van. De ezt minden embernek valóban éreznie^ kell és elsősorban éreznie kell minden közéleti embernek. Az országgyűlési képviselő par excellence közéleti ember. Szívből kívánom ezért minden képviselőtársamnak, hogy egyetlen éjszaka se tudjon nyugodtan aludni, ha úgy érzi, hogy aznap akárcsak egyetlen ember esetében is nem tett
