Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

199 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 200 valamit szóval, példájával azért, hogy a régi embert új emberré változtassa. Meggyőződésem, hogy ezzel senkinek sem kívántam rosszat. Egyébként — amint előrebocsátottam — a költségvetést szíves örömmel elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országpvűlés! Hunyadi Károly képviselőtársunk bejelentette az elnökségnek, hogy nem kíván felszólalni. Ezért és mert több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Az ülést délután 15 óráig felfüggesztem. (Szünet 13,42—15,01.) (Az elnöki széket Rónai Sándor foglalja el.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülésünket. Antos István pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. ANTOS ISTVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényjavaslat országgyűlési vitája élénk volt. A képviselő elvtársak sokoldalúan világították meg az elmúlt év gazdasági és társadalmi fejlődésében elért eredményeket, mutattak rá a még meglévő fogyatékosságokra és a néo ügvéért érzett felelősséggel foglalkoztak az előttünk álló feladatokkal. A vitában felszólalt kénviselőtársaink az előterjesztett költségvetésről általában ió vél töményt mondtak, helyesnek ítélték a népgazdaság fejlesztésére, társadalmunk szocialista alapjainak bővítésére, a dolgozó inép anyagi és kulturális életszínvonala emelésére irányuló terveket és előirányzatokat. Űgy gondolom, hogy ez az általános helyeslő vélemény indokolt, hiszen a kormány nagy felelősséggel, alapos részletmunkával állította össze a költségvetési előirányzatokat, szabta meg a gazdasági, társadalmi előrehaladás pénzügyi fedezetét, végezte el az igényeknek a lehetőségekkel való összehangolása sokszor hálátlan feladatát. A vita során szép számban hangzottak el észrevételek, kritikai megjegyzések is. Az ezekből adódó tanulságokat a kormány munkája során hasznosítani fogja. Egyes felszólaló képviselőtársaink az előirányzatokon túlmenő igényeket jelentettek be. Elsősorban beruházásokra kértek pótlólagos öszszegeket. Űgy gondolom, az Országgyűlés mostani ülésszakának rövid időtartama nem elegendő a felmerült igények alapos elbírálására, a teljesítés lehetőségének gondos felmérésére. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom erőteljes fellendülése, a megalakult termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti községek gazdasági megerősítése tartalékainkat előreláthatólag nagymértékben leköti. Ezért a kormány nem javasolja a költségvetés előirányzatainak módosítását, ugyanakkor ígéretet tesz a felmerült igények gondos megvizsgálására és a lehetőségekkel arányban a tényleg indokolt és halaszthatatlan igények teljesítésére. Minthogy valamennyi felszólalt képviselő elvtárs egyetértett az 1959. évi költségvetési tervezettel, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetést és a költségvetési törvényjavaslatot* változtatás nélkül fogadja el. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1959. évi állami költségvetést általánosságban és részleteiben, a beterjesztett összeggel elfogadja-e? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? <Senki sem jelentkezik.) Kimondom a határozatot, hogy az Országgyűlés az 1959. évi költségvetést általánosságban és részleteiben a feltüntetett összegekkel egyhangúlag elfogadta. (Taps.) Következik a határozathozatal az 1959. évi költségvetési törvényjavaslat felett. Kérem, képviselőtársaimat, hogy akik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjemek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Senki sem jelentkezik.) Kimondom a határozatot, hogy az Országgyűlés az 1959. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik a legfőbb ügyész beszámolója. Dr. Szénási Géza elvtársat, a legfőbb ügyészt illeti a szó. DR. SZÉNÁSI GÉZA legfőbb ügyész: Tisztelt Országgyűlés! A több mint egy évvel ezelőtt, 1957. évi december 21-én tartott országgyűlési beszámolóm befejezéséül mondottam, hogy az ellenforradalom leverése után a bűnözés megelőzése, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás előtt nagyobb feladatok állanak. Az elmúlt 1958-as esztendőben a célkitűzéseink megvalósításához vezető úton jelentős lépéseket tettünk előre. Azok a politikai, gazdasági eredmények, amelyeket 1958-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány vezetésével dolgozó népünk elért, alapvető feltételét jelentették a törvényesség további megszilárdításának, ezen belül a módszereiben fejlettebb bűnüldözésnek. A nyugodtabb, békés légkörben folytatott, sikerekben gazdag termelő munka részben eltüntette azt az erkölcsi lazulást, amelyet az ellenforradalom dúlása okozott. Ma már arról számolhatok be, hogy az általános politikai és gazdasági feltételek igen kedvező alakulása mellett, a bűnüldöző szervek tervszerű és sokrétű intézkedéseinek eredményeképpen is csökkent a büntetőtörvények megsértőinek száma, tovább javult a személy- és vagyonbiztonság helyzete, amit az is szemléltet, hogy ügyészségeinkhez 1958. évben 29,3 százalékkal kevesebb feljelentés érkezett, mint 19574>en. Ügyészeink az elmúlt évben az összes közvádas bűncselekményeket tekintve, kevesebb törvénysértővel szemben emeltek vádat, mint 1957-ben. A vádemelések arányának csökkenése elsősorban azért igen kedvező jel, mert főként azokra a legsúlyosabb és durva, elkövetési módjuk miatt igen veszélyes bűntettekre jellemző, amelyek a közbiztonságot leginkább megsértve, zavarják a becsületes állampolgárok jogait és nyugalmát.