Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-42
2235 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2236 dekben, a Horthy-korszakban a község lakóinak állandó kérése ellenére sem voltak hajlandók megváltoztatni. ELNÖK: Az interpellációra a Minisztertanács képviseletében dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács első elnökhelyettese válaszol. Dr. MÜNNICH FERENC: Tisztelt Országgyűlés' Az interpelláló nagyon meggyőző érvekkel támogatja azt a kérést, amelyét én különösen megértek, hiszen én is erről a vidékről való vagyok. Értékelem a történelmi múltat, a szőlőtermelés jelentőségét, (Derültség.) még a szél által széthordott kupacok is megrendítően hatottak rám. (Derültség.) Ez a dolog kedélyesebb része. Tisztában vagyunk Sárospatak nagy történelmi múltjával is. Ez a kérés igazán nagyon alaposan meg van indokolva mind a Sárospatakiak, mind nagyszerű képviselőjük részéről. Azonban van a dolognak egy kis hibája, mégpedig az, hogy még körülbelül 16 község kéri ezt a jogot, s közöttük — ami a történelmi múltat illeti — ott van például Szigetvár, amelyhez történelmi múltunk egyik legnagyszerűbb fejezete kapcsolódik. Ott van Kúnszentmárton. ahol Petőfi verseinek egy része született. Szóval nekünk igen sok történelmi helyünk van. Szerencsére szőlő is van a legtöbb helyen, (Derültség.) ezt is fel lehetne hozni. De ismétlem: az a baj, hogy még mintegy 16 község kéri várossá avatását, s ez hozzávetőleges számítások szerint körülbelül 30—35 millió forintot jelent a költségvetésben. Még egy másik baj is van, az, hogy 64 városunk van és azok közül csak 24 olyan, amelyet . városnak lehet nevezni. De ott is nagy hiányosságok vannak a kommunális berendezések terén. Sok mindent kell tenni, hogy azok urbanizálódjanak és tényleg városok, kultúrközpontok legyenek. Ha mi Sárospatakot — bár nagyon szívesen javasolnám, de nem lehet nem látni az egészet — várossá avatjuk, megindul az áramlás, a kérvényezések, küldöttségek a többi 16 községtől. (KISS KÁROLY: Talán a szemétkupacokat kellene megoldani.) Nagyon helyes lenne, ha Sárospatak lakói, akik nagyon szeretik városukat, gyűjtésiből vennének egy szép kocsit, amelyik gyűjtene a szemetet, akkor az a kupacok kérdését megoldaná. Tehát ezekre á szempontokra való tekintettel nem tudom javasolni ennek a kérésnek az elfogadását. Azonban mindenesetre helyes volna, hogyha az országgyűlés illetékes bizottsága foglalkozna ezzel a kérdéssel, tanulmányozná és perspektíváiban oldaná .meg ... És (megállapítaná a sorrendet is, hogy hol keU ezt kezdeni. Lehet, hogy éppen Sárospatakon. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem az interpelláló Mihályfi Ernő képviselőtársunkat, tudomásul veszi-e a választ? MIHÁLYFI ERNŐ: A választ tudomásul veszem. ELNÖK: Interpelláló képviselőtársunk a választ tudomásul vette, az országgyűlés is tudomásul veszi. Következik Mihályfi Ernő képviselőtársunk második interpellációja — az építésügyi miniszterhez és a kormányhoz — műtermes lakások építése és a felépült műtermes lakásoknak képzőművészek számára való átadása ügyében. Mihályfi Ernő (képviselőtársunké a szó. MIHÁLYFI ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Ez a második interpellációm a (képzőművészek egy rendikívül fontos problémájával kapcsolatos. Budapesten és az egész országiban nagyon kevés a festő- és szobrászművészek számára alkalmas műterem és műtermes lakás. A második világháborúiban nagyon sok .műterem elpusztult,' a régi műtermek nagy részében nem művészek laknak hosszabb idő óta. Ezeket részben át is alakították, nagy ablakaikat befalazták. Van olyan régi műterem — egyik leghíresebb, régi szobrászunk műterme — amelyben KÖZÉRT fiók van. A felszabadulás óta pedig műtermes lakás alig épült. Azt hiszem, a két kezemen ímeg tudnám számolni, hány iműtermes lakás épült az új lakótelepeken, így aztán a főiskoláról évente kikerülő, kitűnő fiatal művészek nem juthatnak iműteremhez, s nagyon sok Kossuth-díjas, Munkácsi-díjas és Derkovits ösztöndíjas kiváló festő- és szobrászművészünk van, akinek nincs megfelelő munkahelye. Mert művész számára műtermes lakás egyben munkaihelyet is jelent. Csak néhány nevet említek meg legismertebb művészeink közül, akiknek nincs 'megfelelő műtermük, vagy műtermes lakásuk: Pór Bertalan, Kádár György, Bernáth Aurél, Imre István, Szentgyörgyi Kornél, Barcsay Jenő, Szentiványi Lajos, Somogyi József, Pátzay Pál, Borsos Miklós — valamennyien Kossuth- díjas művészek. Akik ezek közül főiskolai tanárok, azok a főiskolán átmenetileg kaptak műtermet és ott dolgozhatnak. De ha főiskolai tanárságuk netalán megszűnik, akkor tovább nincs műtermük és nem tudnak sehol sem dolgozni. A műteremhiány részbeni envhítésére a Minisztertanács 1954. januárjában határozatot hozott 35 műtermes lakás építésére. Ezeknek 1955. végéig kellett volna a határozat értelmében elkészülniük. Nem készültek el, csak félig-meddig, 1956. őszére. A fiastyúk utcai lakótelepen tervezték egy iműtermes házat, amelyben 16 műterem készült. Ezeket — az ellenforradalom idején sem voltak még teljesen készen — mint féligkész műtermes lakásokat az ellenforradalom idején megszállták az önkényes beköltözők, nem művészek. A legfőbb ügyész illetékes véleményét az önkényes beköltözések ügyében egy órával ezelőtt hallottuk, sőt nemcsak hallottuk, hanem el is fogadtuk, jóváhagytuk. Műtermes lakásba csak a Művelődésügyi Minisztérium döntése alapján utalhat bérlőt az illetékes tanács. Az önkényes beköltözőket azonban ezekből a műtermes lakásokból eddig még semmilyen formában sem tudták kitenni és így a már kijelölt kitűnő művészek egészen a mai napig nem juthattak be a Minisztertanács külön határozata értelmében számukra épült műtermekbe. A kerületi tanácsok és a fővárosi tanács a legnagyobb jóindulattal kezeli ezt az ügyet, de a legjobb szándék ellenére sem tudták eddig elintézni, csak ígéretekig jutottak el és egy javaslatig, hogy a Művelődésügyi 160*
