Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-42
2237 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2238 Minisztérium adjon cserelakásokat az önkényesen beköltözött lakók részére. (PONGRÁCZ KÁLMÁN: Nem cserelakást, 'hanem kitehetik annak a lakásába.) Azolk albérletben laknak, barátaiknál alszanak díványon. (RföVÉSZ GÉZA honvédelmi miniszter: Ezek százezreket kereső művészek.) Ezek fiatal művészek. Műteirmes lakáshoz csak művésznek van joga. Ez az ügy tehát külön részt képvisel még az önkényes beköltözés kérdésében is. A többi önkényes beköltözésnél meg lehet állapítaná azt, hogy az önkényes beköltöző esetleg igényjogosultabb, mint az, akinek szánták azt a lakást. Azonban műtermes lakásra csak festő, szobrász, vagy grafikus jogosult. Arra kérem tehát a kormányt interpellációm első részében: intézkedjék, hogy a minisztertanács rendelete alapján eddig épült 16 műtermes lakásba igényjogosult művészek költözhessenek be. Ez a 16 műtermes lakás sem oldja meg azonban a muteremhiány kérdését, és ezzel sem teljesül a minisztertanács 1954. januárjában hozott határozata. Népi demokráciánk nagyszerűen gondoskodik a képzőművészekről. Nemcsak jobban, mint a kapitalista országok, hanem a népi demokráciáik között is Magyarországon gondoskodnak a legteljesebben, a legjobban a képzőművészekről. Ez az egyetlen probléma még, a műterem, amelyet nem tudtunk eddig elintézni, ipedig ismétlem, ez nemcsak lakás, hanem munkahely is a művészek számára. Az ellenforradalom alatt és után több képzőművész is disszidált Nyugatra. Ezek most sorra vagy visszajöttek, vagy vissza készülnek, mert hamarosan rájöttek arra, hogy sem Bécsben, sem Párizsban, sem Észak-Amerikában, sem DélAmerikáiban nincs Képzőművészeti Alap, amely ügy gondoskodik a művészekről, ahogyan Magyarországon minden képzőművészről gondosMi tudunk. (Közbeszólás: Legtöbbször érdemtelenül is!) Az is előferdül! (RÉVÉSZ GÉZA honvédelmi (miniszter: A felsoroltak között is vannak érdemtelenek.) Azt szeretném tehát interpellációm másik részében az Építésügyi Minisztertől megkérdezni, milyen lehetőségéket lát további műtermes lakások építésére? Nem lehetne-e megvalóni azt a már régebben felmerült javaslatot, v az új lakások bizonyos százaléka, vagy ezke műteremlakásként épüljön? ELNÖK: Az interpellációra Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszol. TRAUTMANN REZSŐ építésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Mihályfi képviselő elvtársnak a Fiastyúik utcai alikotók lakóháza épületével kapcsolatban felvetett kérdéséhez nincs mit hozzátennem. A tényállás szerint ezek a műteremlakások a imúlt év nyarán készültek el, tudomásom szerint nem 16, hanem 24. (Mill \LYFI ERNŐ: 16 műtermes, 24 lakás.) Harminc lakásos épületről volt szó, amiből 24 műtermes lakás. Ezeket kétségtelenül önkényesen fialták. Kivéve három műteremlakást, amelyben ma is művészek laknak. A főváros a ••bb tudomásom szerint ugyancsak mindent elkövet, hogy az eredeti kötelezettségnek megfelelően ezeket a lakásokat a művészek rendelkezésiére bocsássák. Azonban addig is, amíg sok ezer — ennél is nehezebb — lakásügyet a főváros nem tud azonnal elintézni, szükséges, és én úgy látom, a leghelyesebb volna, ha a Művelődésügyi Minisztérium és a főváros ezt az ügyet még egyszer kölcsönösen megnézné. Nem valószínű ugyanis, hogy azok a művészek, akiknek van lakásuk, de nincs műtermük, r: m rendelkeznének olyan lakásokkal, amelyeket a főváros részére csereként ne tudnának átadni. Úgyhogy én azt hiszem, eredménnyel zárulna egy olyan megbeszélés — olyan legmagaçatob színvonalú megbeszélés —, a Művelődésügyi Minisztérium és a főváros vezetői között, amely ezt a Fiastyúk utcai ügyet újra felülvizsgálja és valószínűleg megoldásra is jutnak majd. A jövőt illetően, mind a kormány, mind a magam részéről kijelenthetem, hogy feltétlenül megöld andómak tartjuk a műtermes lakások építésének problémáját. Annak ellenére, hogy a Művelődésügyi Minisztérium 1958. évi beruházási tervjavaslatából nem tűnik ki a műteremlakások építése iránti igény, egyetértek Mihályfi Ernő képviselőnők azzal a javaslatával, hogy a következő években az állami erőből épülő lakáelőre meghatározandó bizonyos ezrelékét műtermes lakásként kell kialakítani. Ezzel fo.natosan biztosítani lehet majd a későbbi 'v'ben is az alkotó művészeik számára a megír 1 , elő lakások juttatását. E javaslat megvalósítását támogatom és tervszerű keresztülvitelét Btî.Tîél is inkább vállalom, mert szervesen beleilleszkedik az Építésügyi Minisztérium most kidolgozás alatt levő és nemsokára benyújtásra kerülő országos távlati lakásfejlesztési tervébe, még akkor is, ha a művészek számára juttatóitt lakások a készülő lakásokhoz képest viszonylag igen kis számúak. Kérem a válaszom tudomásul vételét. ELNÖK: Kérdem Mihályfi Ernő képviselőtársunkat, hogy a választ tudomásul veszi-e? MIHÁLYFI ERNö: A választ tudomásul veszem. ELNÖK: Az interpelláló képviselőtársunk a választ tudomásul vette, az országgyűlés is tudomásul veszi. Következik Dóra János képviselőtársunk interpellációja a kormányhoz, a főváros túlnépesedése tárgyában. Dóra János képviselőtársunkat illeti a szó, DÓRA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Bennünket, fővárosi országgyűlési képviselőket aggodalommal töltenek el azok a jelenségek, amelyek a főváros lakosságának gyorsütemű növekedése következtében tapasztalhatók. A Magyar Népköztársaság kormánya 1956-han hatályon kívül helyezte azt a rendeletet, amely a Budapestre költözködést úgynevezett letelepedési engedélyhez kötötte. Ettől az időponttól kezdve rohamosan nőtt a budapesti lakosok száma. Bár a növekedésről ptmtos adatokat csak egy hivatalosan elrendelt és végrehajtott népszámlálás adhatna, azonban az állami és fővárosi hatósági
