Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2773 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2774 jék meg, hogy idézzek Bethlen István grófnak 1925-ben e ház falai között mondott beszédéből: „Az ország sorsát nem lehet a nagy tömegekre bízni. Ha Magyarországon az általános, titkos választójogot élet beléptetnék, akkor nem a pol­gárság, hanem a munkásság uralkodna." Meg kell mondani, realista politikus volt. (Derültség.) Valóban jól látta, hogy ha a mun­kásosztálynak, a dolgozó népnek általános, egyenlő és titkos választójogot biztosítottak volna, akkor valószínűleg e ház falai között és Borsod megyében is nem a Borbély-Maczky Emi­lek és a dr. Bíró Pálok ültek volna, nem ők igaz­gatták volna az ország sorsát. De úgy vélem, Bethlennek ezek a szavai figyelmeztetők is azok számára, akik ma még bizalmatlanul fogadják a forradalmi munkás-paraszt kormány politikáját, figyelmeztetők abból a szempontból, hogy azok az urak, akiknek még résziben ma is hisznek, 1925-ben a néptől, a munkásosztálytól féltették e parlamentet. A forradalmi munkás-paraszt kormány viszont minden cselekedetével és intéz­kedésével a dolgozó néphez, a munkásosztályhoz fordul támogatásért, az ő segítségével, aktív köz­reműködésével akarja megoldani feladatainkat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Huszonhárom hónappal vagyunk az ellenforra­dalmi események után. A forradalmi munkás­paraszt kormánynak és a párt Központi Bizott­ságának vezetésével szilárd munkáshatalmat, szi­lárd népgazdasági állapotokat teremtettünk eb­ben az országban. Ezt már látják a dolgozó töme­gek, a munkások és dolgozó parasztok egyaránt. Bár mi, borsodiak sokat szoktunk panaszkodni és fogunk bizonyára a jövőben is — ezt legjobban tudják a kormány vezetői —, mert jövünk azzal, hogy kevés a lakás, hogy nincsenek felépítve például Kazincbarcikán, vagy Edelényben, vagy Tiszapalkonyán megfelelő üzletházak stb. —, de ugyanakkor meg kell mondani itt az Országgyű­lésben, hogy a forradalmi munkás-paraszt kor­mány politikája következtében 15 hónap alatt 3200 bányászlakást építettünk fel csak Borsod megyében. Borsodban épül több mint negyven­millió forintos beruházással Magyarország egyik legkorszerűbb kórháza, a közeljövőben átadunk 82 tantermet, több községet villamosítottunk. S amiért örökösen sírtunk: Antos elvtárs segítsé­gével és a forradalmi munkás-paraszt kormány támogatásával újjáépül a miskolci színház. Óz­don rendelőintézetet építünk. Borsodban rend­kívül jelentős ipari beruházások is vannak, ame­lyek örökre eltüntetik azokat az állapotokat, amelyekről Móricz Zsigmond a harmincas évek­ben volt kénytelen írni, hogy tudniillik munka­nélküliség, nyomor és szegénység van a Borsodi tájon. Ma már Borsodban nincs munkanélküliség, sőt komoly gondunk, hogy a városkörnyéki fal­vakba, a mezőgazdaság részére hogyan biztosít­sunk megfelelő munkaerőt. Kedves Elvtársak, tisztelt Országgyűlés! En­gedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, hogy a Borsod megyei munkásak, dolgozó parasztok nagyon jól megértették, mit jelent a'szocializmust építeni ebben az országban a forradalmi munkás­paraszt kormány és a párt Központi Bizottsága segítségével. Borsod megyében tragikus állapo­tok uralkodtak a felszabadulás előtt. Talán senki sem tudott erről élesebben beszélni, mint Mó­ricz Zsigmond, vagy Szabó Zoltán, a tardi hely­zetről írva. Az Országgyűlés ülése előtt böngész­gettem Borsod megye „hagyatékát", amelyet a múlt rendszer urai hagytak ránk. Nagyon szép, díszes könyvre bukkantam a múzeumban, amely a megye történetével foglalkozik. A könyvet la­pozgatva a következőket találtam. Borsod me­gyében rendkívül nagymérvű volt a munkanél­küliség és a nélkülözés. Ezért — amint a könyv­ben írják — Horthy ínségakciót indított a me­gyében. Idézem: „Megindult az ínségilletékek hosszú sora. A vámon keresztül a városba bejövő minden szekér tüzelőanyag után ínségilletéket szedettek. A kocsmárosok iminden kimért liter bor után 1 korona ínségilletéket fizettek, a fe­lek részére kiadott bizonylatokra ínségilletékbé­lyegeket ragasztottak, behozták az ingatlan alá­írási illetéket, az összes vendéglőkben és kávé­házakban „Horthy ínségakcióért" számolócédu­lákat alkalmaztak. De ki tudná felsorolni azt a tömérdek ötletet — írják —, amit a Horthy-ak­ció nagybizottsága kitermelt." És hallgassák meg, tisztelt képviselőtársaim, mit írtak ők az ínségakció eredményeiről: Azt írták, hogy összegyűjtöttek egész tekintélyes summát. És mit osztottak ki az ínségesek kö­zött? Idézem: „Kiosztott a Horthy ínségakció 383 pár harisnyát, 262 darab szvettert, 102 darab inget, 200 férfi és 200 női alsónadrágot. (Derült­ség.) Íme, tisztelt Országgyűlés, hogyan kerültek a Horthy ínségakció alsónadrágjai a Miskolc tör­ténetét megörökítő díszes könyvbe. (Derültség.) Úgy vélem, ezek a sorok azt is bizonyítják, hogy a Horthy Magyarországot, amelyet örökre eltün­tetett a felszabadulás a Szovjetunió segítő har­cai nyomán, s örökre eltüntettük az ellenforra­dalom leverésével — ezek a sorok azt is bizo­nyítják, hogy országunkban a párt és a kormány vezetésével új életet teremtettünk, ahol soha nem lehet az az iszonyatos nyomor, amelyről Móricz Zsigmond, vagy Szabó Zoltán írt Borsodról szólva. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásomat azzal fejez­zem be: mi Borsod megyei képviselők, munká­sok és dolgozó parasztok arra a bizalomra, ame­lyet a kormány tanúsít verünk szemben, szintén mélységes bizalommal válaszolunk, biztosítjuk a kormányt becsületes munkánkról, harcos kiállá­sunkról a szocializmus ügye mellett. Beszélgetve választóinkkal, a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek egyaránt kifejezésre juttatták azt, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány töretlenül haladjon azon az úton, amelyen 1956. november 4-én elindult, s amelynek gyümölcse immár beért és érik a jövőben is. Mivel a kormány elnökének beszámolója tükrözi azokat az eredményeket, amelyeket a munkásosztály, a dolgozó nép közreműködésével elértünk, mivel híven tükrözi azt, hogy kormá­nyunk politikája a béke, a szocializmus építésé­nek politikája, a beszámolót elfogadom és képvi­selőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a beszámolóhoz több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom