Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2773 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2774 jék meg, hogy idézzek Bethlen István grófnak 1925-ben e ház falai között mondott beszédéből: „Az ország sorsát nem lehet a nagy tömegekre bízni. Ha Magyarországon az általános, titkos választójogot élet beléptetnék, akkor nem a polgárság, hanem a munkásság uralkodna." Meg kell mondani, realista politikus volt. (Derültség.) Valóban jól látta, hogy ha a munkásosztálynak, a dolgozó népnek általános, egyenlő és titkos választójogot biztosítottak volna, akkor valószínűleg e ház falai között és Borsod megyében is nem a Borbély-Maczky Emilek és a dr. Bíró Pálok ültek volna, nem ők igazgatták volna az ország sorsát. De úgy vélem, Bethlennek ezek a szavai figyelmeztetők is azok számára, akik ma még bizalmatlanul fogadják a forradalmi munkás-paraszt kormány politikáját, figyelmeztetők abból a szempontból, hogy azok az urak, akiknek még résziben ma is hisznek, 1925-ben a néptől, a munkásosztálytól féltették e parlamentet. A forradalmi munkás-paraszt kormány viszont minden cselekedetével és intézkedésével a dolgozó néphez, a munkásosztályhoz fordul támogatásért, az ő segítségével, aktív közreműködésével akarja megoldani feladatainkat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Huszonhárom hónappal vagyunk az ellenforradalmi események után. A forradalmi munkásparaszt kormánynak és a párt Központi Bizottságának vezetésével szilárd munkáshatalmat, szilárd népgazdasági állapotokat teremtettünk ebben az országban. Ezt már látják a dolgozó tömegek, a munkások és dolgozó parasztok egyaránt. Bár mi, borsodiak sokat szoktunk panaszkodni és fogunk bizonyára a jövőben is — ezt legjobban tudják a kormány vezetői —, mert jövünk azzal, hogy kevés a lakás, hogy nincsenek felépítve például Kazincbarcikán, vagy Edelényben, vagy Tiszapalkonyán megfelelő üzletházak stb. —, de ugyanakkor meg kell mondani itt az Országgyűlésben, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája következtében 15 hónap alatt 3200 bányászlakást építettünk fel csak Borsod megyében. Borsodban épül több mint negyvenmillió forintos beruházással Magyarország egyik legkorszerűbb kórháza, a közeljövőben átadunk 82 tantermet, több községet villamosítottunk. S amiért örökösen sírtunk: Antos elvtárs segítségével és a forradalmi munkás-paraszt kormány támogatásával újjáépül a miskolci színház. Ózdon rendelőintézetet építünk. Borsodban rendkívül jelentős ipari beruházások is vannak, amelyek örökre eltüntetik azokat az állapotokat, amelyekről Móricz Zsigmond a harmincas években volt kénytelen írni, hogy tudniillik munkanélküliség, nyomor és szegénység van a Borsodi tájon. Ma már Borsodban nincs munkanélküliség, sőt komoly gondunk, hogy a városkörnyéki falvakba, a mezőgazdaság részére hogyan biztosítsunk megfelelő munkaerőt. Kedves Elvtársak, tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, hogy a Borsod megyei munkásak, dolgozó parasztok nagyon jól megértették, mit jelent a'szocializmust építeni ebben az országban a forradalmi munkásparaszt kormány és a párt Központi Bizottsága segítségével. Borsod megyében tragikus állapotok uralkodtak a felszabadulás előtt. Talán senki sem tudott erről élesebben beszélni, mint Móricz Zsigmond, vagy Szabó Zoltán, a tardi helyzetről írva. Az Országgyűlés ülése előtt böngészgettem Borsod megye „hagyatékát", amelyet a múlt rendszer urai hagytak ránk. Nagyon szép, díszes könyvre bukkantam a múzeumban, amely a megye történetével foglalkozik. A könyvet lapozgatva a következőket találtam. Borsod megyében rendkívül nagymérvű volt a munkanélküliség és a nélkülözés. Ezért — amint a könyvben írják — Horthy ínségakciót indított a megyében. Idézem: „Megindult az ínségilletékek hosszú sora. A vámon keresztül a városba bejövő minden szekér tüzelőanyag után ínségilletéket szedettek. A kocsmárosok iminden kimért liter bor után 1 korona ínségilletéket fizettek, a felek részére kiadott bizonylatokra ínségilletékbélyegeket ragasztottak, behozták az ingatlan aláírási illetéket, az összes vendéglőkben és kávéházakban „Horthy ínségakcióért" számolócédulákat alkalmaztak. De ki tudná felsorolni azt a tömérdek ötletet — írják —, amit a Horthy-akció nagybizottsága kitermelt." És hallgassák meg, tisztelt képviselőtársaim, mit írtak ők az ínségakció eredményeiről: Azt írták, hogy összegyűjtöttek egész tekintélyes summát. És mit osztottak ki az ínségesek között? Idézem: „Kiosztott a Horthy ínségakció 383 pár harisnyát, 262 darab szvettert, 102 darab inget, 200 férfi és 200 női alsónadrágot. (Derültség.) Íme, tisztelt Országgyűlés, hogyan kerültek a Horthy ínségakció alsónadrágjai a Miskolc történetét megörökítő díszes könyvbe. (Derültség.) Úgy vélem, ezek a sorok azt is bizonyítják, hogy a Horthy Magyarországot, amelyet örökre eltüntetett a felszabadulás a Szovjetunió segítő harcai nyomán, s örökre eltüntettük az ellenforradalom leverésével — ezek a sorok azt is bizonyítják, hogy országunkban a párt és a kormány vezetésével új életet teremtettünk, ahol soha nem lehet az az iszonyatos nyomor, amelyről Móricz Zsigmond, vagy Szabó Zoltán írt Borsodról szólva. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásomat azzal fejezzem be: mi Borsod megyei képviselők, munkások és dolgozó parasztok arra a bizalomra, amelyet a kormány tanúsít verünk szemben, szintén mélységes bizalommal válaszolunk, biztosítjuk a kormányt becsületes munkánkról, harcos kiállásunkról a szocializmus ügye mellett. Beszélgetve választóinkkal, a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek egyaránt kifejezésre juttatták azt, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány töretlenül haladjon azon az úton, amelyen 1956. november 4-én elindult, s amelynek gyümölcse immár beért és érik a jövőben is. Mivel a kormány elnökének beszámolója tükrözi azokat az eredményeket, amelyeket a munkásosztály, a dolgozó nép közreműködésével elértünk, mivel híven tükrözi azt, hogy kormányunk politikája a béke, a szocializmus építésének politikája, a beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a beszámolóhoz több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom.