Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2775 Az Országgyűlés 51. ülése 1958 Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Minisztertanács beszá­molóját jóváhagyólag tudomásul veszi-e (Igen.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a Mi­nisztertanács beszámolóját tudomásul vette. Napirendünk szerint következik az ország­gyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjai­nak választására vonatkozó jogszabályok módo­sításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Pongrácz Kálmán képviselőtár­sunkat, a jogi és igazságügyi bizottság előadóját illeti ta szó. DR. PONGRÁCZ KÁLMÁN: Tisztelt Ország­gyűlés! A múlt év tavaszán az Országgyűlés tör­vényt hozott, amelyben mandátumát 1959. évi május 17-ig meghosszabbította. Nem tartottunk választásokat abban az időben, mert gátolták volna az erők összpontosítását. Erőnket ugyanis az ellenforradalom káros következményeinek felszámolására, a politikai, gazdasági és társa­dalmi élet minden területéről való kiküszöbölé­sére kellett összpontosítanunk. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány vezetésével, igaz barátaink segít­ségével, népünk alkotó erejével alig másfél év alatt sikerült a konszolidáció oly magas fokára jutnunk, mely immár megengedi, sőt megkívánja új választások megtartását. Indokolja ezt az elhatározást az a körülmény ;-;, hogy a tanácsok tagjainak megbízatása ez év november 28-án jár le. November hónapban te­hát tanácstagi választások esedékesek. Az or­szággyűlési választások a jövő év májusában ke­rültek volna sorra. Semmiképpen sem lenne cél­szerű néhány hónapi időközzel két választást tartani. Az a helyes, ha az országgyűlési és a ta­nácsi választásokat ebben az évben, egyidőben tartjuk meg. Nyugodtan lemondhatunk arról a félévről, mely az Országgyűlés meghosszabbított mandá­tumának lejártáig terjed. Hiszen ez a választás mintegy befejezése lesz annak a folyamatnak, amellyel az ellenforradalom után életünk min­den területén helyreállítottuk a törvényes ren­det, eltűntettük a károkat, megteremtettük a to­vábbi fejlődés szilárd alapját. E választás majd ismételten bebizonyítja ország-világ előtt, hogy hazánkban megszilárdult a politikai, a társa­dalmi és a gazdasági helyzet és ráirányítja a fi­gyelmet arra, hogy mind nagyobb és nagyobb eredményeket érünk el a békés építő munkában. A kétféle választás egyidőben való megtar­tása egységes jogszabályi rendezést igényel. Az országgyűlési, illetve a tanácstagi választások eddig külön-külön más és más jogszabályokkal nyertek szabályozást. Meg kellett vizsgálnunk tehát, hogy milyen módon lehetséges az érvé­nyes jogszabályok minél kisebb módosításával a kétféle választásnak egyidőben való megtartását lehetővé tenni. A választásokra új törvényt hozni nem szük­séges, mert az 1954. évi IX. törvény, mint sor­rendben a legutolsó, választójogi rendelkezése­ket tartalmazó jogszabály, megfelelő intézkedé­seket tartalmaz, amelyek az országgyűlési vá­lasztásokra is alkalmazhatók. Figyelemmel kel- i szeptember 26-án, pénteken 2776 lett lenni arra is, hogy az országgyűlési válasz­tás továbbra is lajstromra, a tanácsok tagjainak a választása pedig személyi jelöltekre történhes­sék. I i Ezt a feladatot kívánjuk megoldani a most benyújtott törvényjavaslattal, melynek az a célja, hogy elősegítse az országgyűlési és a taná­csi választások rendezésére vonatkozó jogszabá­lyok összhangba hozatalát, biztosítsa a választá­sok tisztaságát és gördülékeny lebonyolítását, to­vább fokozva annak demokratizmusát. A régi jogszabályok összehangolásának apró részleteivel nem kell foglalkoznunk e törvény megalkotása során. Elegendő felhatalmazást ad­nunk az Elnöki Tanácsnak, hogy a törvényjavas­lat szellemében végezze el ezt a munkát és ad­jon ki hivatalos összeállítást az érvényes rendel­kezések egységes felsorolásával. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben részleteiben, szakaszon­ként foglalkozom a törvényjavaslattal. A törvényjavaslat mindenekelőtt kimondja, hogy az országgyűlési képviselők és a különböző fokú tanácsok tagjainak a választása ugyanazon választói névjegyzék alapján történik és a vá­lasztók ugyanabban a szavazókörben szavaznak az országgyűlési képviselők lajstromára és a kü­lönböző fokú tanácsokba jelölt személyekre. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szeptember 14-én kiadott rendeletében már in­r tézkedett a választók névjegyzékének az összeál-' litásáról. Ez a lmunka megkezdődött, országosan rendben folyik és rövidesen elkészül a választók végleges névjegyzéke. Legfontosabb rendelkezése a törvényjavas­latnak a 2. szakasz a) pontja, amely a kétféle vá­lasztás szabályainak összhangba hozatalát ren­deli el. Ehhez kapcsolódik a 8. szakasz, amely a feladatnak részletes végrehajtását az Elnöki Ta­nács hatáskörébe utalj a,-kimondva ezzel, hogy az Országgyűlés nem vonja szabályzási körébe az összhangba hozatal részleteit. Ennél a munká­nál az Elnöki Tanács természetesen már figye­lembe fogja venni a most tárgyalt törvényjavas­lat rendelkezéseit is. Az előkészítő munkálatokat erre vonatkozólag már megtették és a hivatalos összeállítás időben meg fog jelenni. A tanácsok tagjainak választásáról szóló tör­vény kimondja: „Ha valamely választókerület­ben a jelölt nem kapott az érvényes szavazatok felénél több szavazatot, az illetékes választási elnökség pótválasztást tűz ki..." Ugyancsak pótválasztást kell kitűzni, ha a választójogosultak felénél kevesebb szavazott le. A törvényjavaslat 2. szakaszának b) pontja ki­mondja, hogy az 1954. évi IX. törvénynek a pót­választásra vonatkozó rendelkezéseit az ország­gyűlési képviselők választásánál is alkalmazni kell. Ebből folyóan az Elnöki Tanács által ki­adásra kerülő hivatalos összeállítás az országgyű­lési képviselők választására vonatkozóan tartal­mazni fogja a pótválasztásról szóló rendelkezé­seket is. Az országgyűlési választásról és a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabályok nem teljesen egyformán szabályozzák a választó jogo­sultság kérdését. Eddig a képviselő választások­nál csak azoknak volt választójoguk, akik a 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom