Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-30

1508 Az országgyűlés 30. ülése 1956. év\ augusztus 1-én. szerdán. 1504 tal hatáskörükbe utalt azon ügyek is, amelyeknek elbírálása különösebb szakértelmet nem kíván. A szabálysértési ügyeknek jelentős száma olyan természetű, amelynek elbírálásában a községi tanácsok hatékonyabban működhetnek közre a gyors intézkedésükkel. A községi bizottságok előnyére szolgál az adott helyzet közvetlen ismerete, nyilvánvaló, hogy az ellen az elkövető ellen, aki a tanács köztisztasági rendelete ellenére sem tisztítja meg havas, jeges járdáját, a községi szabálysértési bizottság eljárása hatékonyabb lesz, éppen a helyzet kellő ismerete és gyors beavatkozása folytán. Hasonló módon kell megokolni az iskolai mulasztások, a helyi közlekedés, a piacrendészet szabályait megsértők ügyében történő helyi intézkedéseket is. A szabálysértési előadók munkájában a legfőbb hiba az volt, hogy intézkedésük nem volt e

lég gyors, hatékony és megalapozott. Mintegy adminisztratív intézkedést jelentett ott is, ahol gyors beavatkozásra lett volna szükség. Ennek következtében azonban ezek az intézkedések nem lehettek nevelőhatásúak a cselekményt elkövetőkre. Nem elszigetelt példa, de Szekszárd • várost hozom fel, ahol az elmúlt évben a hó eltakarításának elmulasztása miatt akkor szabtak ki bírságot, amikor már a hó régen elolvadt és semmi bizonyíték nem volt arra nézve, hogy a feljelentett személy a járdáját tényleg nem takarította le. Még ennél is nehezebb helyzetbe került a fellebbviteli bíróság, mert az ügyben csak a nyár derekán tudott dönteni. Előfordult megyénkben olyan eset is, amikor egy halászati kihágás miatt végérvényes döntés több mint két év után született meg. Újszerű rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat abban is, hogy a szabálysértési bizottság határozata elleni jogorvoslatot az a végrehajtó bizottság bírálja el, amely mellett a szabálysértési bizottság működik. Ez a jogorvoslati eljárás látszatra ellenkezik az államigazgatási eljárásban eddig kialakult és a gyakorlatban is bevált jogorvoslati rendszerre. Ügy néz ki, mintha a végrehajtó bizottság számára ez a gyakorlat többletmunkát is jelentene. Ha azonban figyelembe vesszük a törvényjavaslatnak a fellebbvitelre vonatkozó szakaszát, ezt is csak helyeselni lehet. Az eddigi gyakorlat megyénkben azt mutatta, hogy az elsőfokú szabálysértési határozatok mintegy 20—25 százaléka ellen nyújtottak be fellebbezéseket. A fellebbezéseknek ilyen naffy tömegben való tárgyalása a végrehajtó bizottságok munkáját valóban megnehezítené. Azonban, na

„ figyelembe vesszük, hogy e fellebbezések mögött zömmel olyan ügyek szerepeltek, amelyekben a járási szabálysértési előadók törvénysértő határozatokat hoztak, továbbá a törvénysértőnek nem mondható határozatok sem voltak mindig meggyőzőek — akkor megállapíthatjuk, hogy ilyen nagy tömegű fellebbezés a végóhajtó bizottságokhoz nem fog beérkezni. A törvényjavaslat arra van felépítve, hogy az elsőfokú szabálysértési bizottságok határozatai mentesek lesznek a törvénysértésektől és a határozatok feltétlenül meggyőzőek és bizonyítottak lesznek. A törvényjavaslatot az eddigi szabályoktól eltérően lehetővé teszi a szabálysértési bizottságok részére, hogy az eljárás alá vont személy, a sértett meghallgatása nélkül az ügyben érdemben intézkedjen. Ez az újszerű rendelkezés több szempontból hasznos. A szabálysértési ügyeknek ilyen módon való elbírálása az ügyintézés egyszerűsítését, meggyorsítását teszi lehetővé. Különösen akkor, ha a szabálysértések csekély súlyúak és a rendelkezésre álló adatok alapján könnyen tisztázhatók. Vagyis a cselekményt elkövető személy meghallgatása nem szükséges. A törvényjavaslatnak ez a könnyítő rendelkezése nemcsak a bizottságot mentesíti a tárgyalásoknak minden körülmények között való megtartásától, hanem könnyít az elkövetőn is, azáltal, hogy nem okoz munkaidő kiesést és megkíméli az esetleges kiadásoktól is. A szabálysértési eljárás eddigi jogszabályrendelkezése a személyes meghallgatáson kívüli eljárást nem tette lehetővé. Ez a szoros megkötöttség — az elmúlt idők tapasztalatait figyelembe véve — gyakran felesleges munkatöbbletet és külön költséget jelentett. Például: milyen megökolás teszi szükségessé többek között azt, hogy a járás székhelyétől viszonylag távoleső községekből a gyermek iskolamulasztása miatt a szülőnek a járás székhelyére kelljen utazni, hogy az ellene tett feljelentést el lehessen intézni. Világos, hogy a törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezése is indokolt és a törvénysértések teljes kizárásával megvalósítható. A meghallgatás nélküli határozathozatallal járó előnyök azonban nem mehetnek az anyagi igazság rovására. A szabálysértési bizottságoknak feltétlenül megfontolás tárgyává kell tenni, hogy mely esetekben hozhatnak döntést a meghallgatás mellőzésével. Miután a szabálysértési eljárásnak rendkívül fontos nevelőfeladata is van, nyilvánvaló, hogy az egy községben gyakran előforduló szabálysértések esetében, például az elszaporodott mezei lopások megszüntetése érdekében a nyilvános tárgyalás sokkal alkalmasabb nevelőeszköz lesz, mint a tárgyalás nélkűLhozott határozat, amelyről a megbírságolt személyen kívül végeredményben senki sem vesz tudomást a faluban. A szabálysértési munka eddigi gyakorlatában a falu lakosságának csak igen körülményes formában volt beleszólása abba, hogy ki végezze a bírságolást. A járási apparátus szabálvsértési előadójának a munkáját legfeljebb bírálhatták és tehettek észrevételeket, amiket a járásnál nem igen vettek figyelembe. A törvényjavaslat szerint egy új és a dolgozókat közvetlenül érintő fontos terület nyílik meg az egyszerű emberek számára. A büntetőbíráskodás területén már korábban eljutottunk odáig, hogy a hivatásos bírák mellett népi ülnökök is részt vesznek az igazságszolgáltatás nehéz munkájában. A törvényjavaslat szerint ez a terület igen ki fog szélesedni, mert a szabálysértéseknek nevezett cselekmények elbírálása terén nagy lehetőség nyílik arra, hogy a falu és a város dolgozói maguk vegyenek részt községük, városuk rend- és jogbiztonságának kiépítésében.