Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2769 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2770 a cinizmus eléggé mélyen ott van. A kapitalista, imperialista világban ennek a cinizmusnak megvannak a társadalmi alapjai. A kilátástalanság adja ezt. Az, hogy a mi fiatalságunknak egy része cinikus legyen, egyáltalán nem adódik a szocialista világrendszer lényegéből. Abból adódik, hogy sokszor a fiatal gyerek olyan ellentmondások között őrlődik, amelyek hitetlenséghez és kiábrándultsághoz viszik. Éppen ezért pedagógusainknak — még akkor is, ha ma még a marxizmus—leninizmus világnézete nem hatja át gondolkodásukat teljesen — éppen pedagógusi felelősségüknél fogva, mindent meg kell tenniük az iskolában, hogy fiatalságunk egyértelmű világnézeti nevelést kapjon, az ifjúság jövője, az ifjúság lelki egyensúlya érdekében. Nagyon röviden még egy problémáról, az irodalom és a művészet helyzetéről. Úgy látom, hogy az irodalom és a művészet területén eredményeink kisebbek, ma még a kibontakozás lassúbb, mint akár a közoktatás, akár a felsőoktatás, akár a kulturális élet más területein. Ez megint érthető, részben abból, hogy amíg az irodalomban, a művészetben valamilyen gondolatból tett válik, elég hosszú és bonyolult folyamat zajlik le. Érthető abból is — ahogy az előbb mondtam —, hogy éppen az irodalom és a művészet területén volt a kulturális életen belül is az ellenforradalom rombolása a legnagyobb, innen a legnehezebb a romokat eltüntetni. Mindezeket számba véve úgy érzem — ennek részletezésébe nem akarok most belemenni —, hogy meg lehetne és meg kellene gyorsítani ezen a területen is a fejlődést és ehhez megvan minden lehetőség. Mindez nem jelenti azt, hogy itt is nem történt volna nagyon sok dolog. Jellemzők erre Münnich elvtárs beszámolójának azok az adatai, amelyek a könyvkiadásról, a színházak műsorpolitikájáról, a filmek műsorpolitikai változásairól és az irodalom, művészet különböző területeiről adtak itt számunkra adatokkal is alátámasztott képet. Egyik legnagyobb eredménynek azt tartom Í\Y. elmúlt két esztendő alatt, hogy az irodalom és a művészet minden ágazatában új, fiatal tehetségek tűntek fel. Valahogy szabadabb a levegő, vagy az öregek félrehúzódása jobban utat nyitott a friss, fiatal tehetségeknek — nem tudnám pontosan megmagyarázni, de a tény az tény. Folyóirataink hasábjain, lapjaink oldalain olyan nevekkel találkozunk, amelyekről pár esztendővel ezelőtt még nem is hallottunk. Es sokszor meglepően kész művészi fegyverzettel jönnek ezek a fiatalok, ami szerencse. Nem egy eléggé kész és határozott világnézetű fegyver1 is rendelkezik. Egész művészet — és irodalompolitikánk központi kérdésévé a fiatalokkal való foglalkozást tenném. Ez nem azt jelenti, hogy mondjunk le az öregekről és ne törődjünk velük, de a jövendő szocialista realista irodalma és művészete valahogy mégis ezekben a fiatalokban van, még akkor is ezekben van, ha a fiatal íróknál és művészeknél ma az ember nagyon sok nem jó célt lát, részben világnézeti dezorientáltságot, részben a burzsoá dekadencia sokfajta hatásának átvételét. Mégis bennük van a jövendő, mert ők már a mi körülményeink között születtek írókká, művészekké és ennek nyomait — reméljük — nem lehet kitörülni. Baj, hogy nem törődünk velük eleget. Régebben az volt a helyzet, hogy a fiatalokat egyből, belső művészi érték és fegyverzet nélkül a ,,mennybe" emeltük — teljesen helytelenül — ma viszont ennek egy kicsit a fordítotttja van. Nem törődünk velük eleget, hagyjuk túlságosan szabadon nőni őket és ennek következtében bozótosán nőnek. Úgyhogy én azt tudnám javasolni' kultúrkormányzatunknak. hogy ezt a problémát nagyon gondosan vizsgálja meg és tegye a jövendő munka egyik legfontosabb részévé. Azzal fejezem be, hogy az elmúlt két esztendő eredményei és azok a távlatok, amelyeket az ember lát, mind azt mondják: helyes támogatni ennek a kormánynak politikáját, helyes felszólítani egész népünket, hogy álljon e politika mögé, a párt és a kormány programja mögé. Éppen ezért Münnich elvtárs beszámolóját a marészéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kukucska János képviselőtársunk. KUKUCSKA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Münnich elvtársnak, a Minisztertanács elnökének beszámolóját nagy megnyugvással vettem tudomásul, s úgy vélem, hogy választóink is. A Minisztertanács elnökének beszámolója gazdasági helyzetünket vázolva, elébünk tárta, hogy népgazdasági tervünket az első félévben országosan mintegy három százalékkal túlteljesítettük. Számomra különösen megnyugtató, hogy bár az országgyűlés ebben az esztendőben fogadta el a magyar

( népgazdaság beruházási programját, a kormány az eddigi megfelelő munka alapján mégis teljesíthetőnek látta, hogy mintegy másfélmilliárd forinttal megnövelje az 1958. évi beruházási előirányzatot. Ez a tény önmagában arról beszél, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány gazdaságpolitikája megalapozott, hogy ez a gazdaságpolitika biztosítja népgazdaságunk egészséges fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának további emelését, a szocialista építés sikereit országunkban. Megnyugtatott a Minisztertanács elnökének beszámolója abból a szempontból is, hogy az ellenforradalom után alig két esztendővel országunkban továbbfejlődött a termelőszövetkezeti mozgalom, s amint Münnich elvtárs erről számot adott, ebben az esztendőben is egészségesen fejlődött a termelőszövetkezeti' mozgalom. Ugyancsak megnyugtató az is, hogy jóllehet az ellenforradalom nagyon sok embernek, különösen az értelmiségnek a fejét megzavarta, a Minisztertanács elnökének beszámolója már arról adhatott számot, hogy előreléptünk művelődéspolitikánkban is, a közoktatás és a népművelés területén egyaránt. Tisztelt Országgyűlés, Kedves Elvtársak! Ügy vélem, hogy ezekről a sikerekről azért lehetett beszámolni a mai napon, mert a forradalmi munkás-paraszt kormány programja, tevékenysége mélységes bizalmat árult el a munkásosztály, a dolgozó nép iránt, s éppen ennek