Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2771 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2772 következménye, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép támogatta a forradalmi munkás-paraszt kormányt tervei megvalósításában. Engedjék meg az elvtársak, hogy felszólalásomban külön kitérjek arra, ami a választóinkkal folytatott beszélgetésekből kitűnik és nagyon egészséges a kormány tevékenységében, ez pedig a kormány munkamódszere. Egy apró tényt mondok csak el a t. Országgyűlésnek. A múlt héten Borsod megyében két napig tartózkodott a Minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal elvtárs. Meglátogatta a Lenin Kohászati Művekot. Kazincbarcikát, a Borsodnádasdi Lemezgyárat, az Ózdi Kohászati Üzemeket, a Tiszapalkonyai Hőerőművet és az ottani építkezést. Elbeszélgetett továbbá az egyetem tanári karával, s tanulmányozta Miskolc város építkezési és lakáshelyzetét, valamint kulturális és kereskedelmi ellátottságát. Ugyanazon a héten Fock Jenő elvtárs, a párt politikai bizottságának tagja is lent járt Borsodban és tájékoztatta a megye vezetőit és aktivistáit a párt és a kormány gazdaságpolitikájáról, annak eredményeiről. Ugyaniak a múlt hét végén lent járt Borsodban Csergő János elvtárs is. Az alapvető kérdés, amivel foglalkozott — azonkívül, hogy találkozott választóival — Ozd városának és az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak zöldségellátása. Mindössze egy hét eseményeiről szóltam. A központból három vezető elvtárs tartózkodott le at, s megyénk életbevágó problémáinak megoldásával, azok tanulmányozásával foglalkoztak. Ez azt mutatja, hogy a kormány a néppel együtt tanulmányozva a helyi gondokat és problémákat, dönt a kérdésekben, s mielőtt döntene, megismerkedik a helyzettel, a megoldásra váró problémákkal, s annak alapján hozza meg intézkedéseit. Meg kell mondani, hogy ez nemcsak a helyi vezetők, hanem a munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiségiek számára is megnyugtató. Tapasztalják, hogy meghallgatják őket, adnak a véleményükre, s a döntéseknél a nép tanácsait is figyelembe veszik. Félreértés ne essék, amit az előbb mondottam, nem vonatkoztatom minden miniszter elvtársra és minden minisztériumi vezetőre, annál is inkább, mert — nem akarok neveket említeni — vannak itt a padsorokban még miniszter elvtársak, akiket nem láttak Borsod megyében. Lehet, hogy más megyében megfordultak, de nálunk nem. Ezzel kapcsolatban felvetném, célszerű lenne, ha például Nagy Józsefné elvtársnő, vagy Kiss Árpád elvtárs néha lelátogatna a megyébe. Valószínű, hogy látogatásuk nyomán jobban figyelembe tudnák venni a megye problémáit, gondjait. összefoglalva: meggyőződésem szerint a forradalmi munkás-paraszt kormány és annak vezetni nagyon egészséges gyakorlatot követnek, amikor gyakran vannak munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek között, tanácskoznak velük, meghallgatják véleményüket, s a meghozandó intézkedésekben annak érvényt is szereznek. Ez a munkamódszer bennünket, helyi ve-" zetőket is arra serkent, hogy többet legyünk a munkások és dolgozó parasztok között, s így a helyi döntéseknél is érvényesül a bennünket választó lakosság véleménye, egészséges javaslatai, ugyanakkor azt is látjuk, melyek azok a kérdések, amelyekkel az ellenség a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységét, intézkedéseit gátolni próbálja. Tisztelt Országgyűlés! Azok a szolid tervek és tovább megyek: zaj nélküli intézkedések, az eleven kapcsolat a lakossággal, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány megteremt, öregbítik tekintélyét a tömegek előtt. Ez a magyarázata, hogy a tömegek ma már mélységesen bíznak a kormányban — a saját megyénk tapasztalatából nyugodtan mondhatom ezt — támogatják a kormány politikájának megvalósítását. Csak egy ténnyel szeretném ezt alátámasztani, Borsod megye ipari és mezőgazdasági eredményeivel. Ebben az esztendőben Borsodban a minisztériumi ipar 103,4 százalékra teljesítette első félévi tervét. Ez arról tanúskodik, hogy a munkások az üzemekben jól megértették: csakis munkájukkal, a dolgozó nép alkotó munkája alapján tehetjük szebbé életünket, emelhetjük az életszínvonalat. A tervek általános túlteljesítése mellett növekedett a megyében az egy főre eső termelékenység is, s az egy főre jutó termelés a minisztériumi iparban 6,1 százalékkal magasabb, mint 1956 első félévében volt. Megyénk ipara 1958 első félévében, 1957 első félévéhez-viszonyítva pedig mintegy hatszázmillió forinttal termelt többet. Nem dicsekedhetünk a mezőgazdaságban elért eredményeinkkel. Olvastam Szolnok megye tsz-mozgalmának és Szabolcs megye mezőgazdaságának fejlődéséről, s azt mondhatom, hogy el vagyunk maradva. Azonban mi, helyi vezetők úgy értékeljük, hogy nem a verseny a lényeges, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, hanem az, hogy mindenben betartsuk a forradalmi munkás-paraszt kormány, a párt Központi Bizottságának politikáját, termelőszövetkezeteinket szigorúan az önkéntesség és a fokozatosság alapján fejlesszük, úgy, hogy meglevő termelőszövetkezeteink a gyakorlatban bizonyítsák be magasabbrendűségüket az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokkal szemben. Ezt az elvet és gyakorlatot követtük a .megyében — a forradalmi munkás-paraszt kormány és a párt Központi Bizottságának politikáját végrehajtva —, létrehoztunk ebben az esztendőben 21 termelőszövetkezetet; termelőszövetkezeteink tagjainak száma mintegy 20 százalékkal megnövekedett. Ezt nem tartjuk nagy eredménynek, de mindenesetre bizonyítékát látjuk ebben annak, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája a mezőgazdaság szocialista átszervezésében nem a vezetők politikája, hanem a dolgozó paraszti tömegek politikája. S ha ezt a politikát követjük a továbbiakban is, még jelentősebb sikereket érhetünk el. Szeretném aláhúzni, hogy véleményünk szerint ezeket az eredményeket úgy értük eL hogy közben nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy a siker nagyobb legyen. Tisztelt Országgyűlés! Marosán György államminiszter elvtárs felszólalásában arról szólt, hogy ennek a háznak a falain belül sok népellenes törvény született. Kapcsolódva Münnich elvtárs beszámolójának befejező részéhez, miszerint országgyűlési választás előtt állunk, enged-