Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2763 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2764 nem állítunk többet férfit, hanem nőt. (Derültség.) Tudom, hogy ez a régi rendszer maradványa az emberek gondolkodásmódjában, annak a rendszernek, amely azt tanította, hogy a nő másodrendű lény. De ma már úgy vélem, az ilyen nézetek annyira elavultak, hogy ott, ahol szükséges, nyugodtan harcolhatunk megváltoztatásukért, s kérhetjük azoknak a férfiaknak a segítségét ehhez a harchoz, akik más vonalon is a felvilágosodást, a haladást képviselik. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak bizonyítják, hogy az öntudatos nők hazánkban eszükkel, szívükkel és munkájukkal segítik a szocializmus építésének megvalósulását. Helytállásuk bizakodással tölthet el bennünket aziránt, hogy a nők a sorrakerülő választásokon is hitet tesznek majd a párt és a kormány politikája mellett, s szavazataikkal is kifejezik a vezetés iránti bizalmukat. Bízom abban is. hogy dolgozó népünk értékelni fogja a nők munkáját, és elismeri ezt azzal is, hogy a nők legjobbjait megfelelő számban jelölni fogja a tanácsokba és az Országgyűlésbe. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről egyetértek Münnich elvtárs beszámolójával, azt elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Darvas József képviselőtársunk. DARVAS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Münnich elvtárs beszámolójának a kulturális életről szóló részéhez kívánok néhány megjegyzést hozzáfűzni. Egy ilyen rövid hozzászólás keretében természetesen lehetetlen a kulturális élet minden területét számba venni, úgyhogy kulturális fejlődésünk néhány jellemző vonását szeretném csak kiemelni. Mindenekelőtt a magam részéről is szeretném aláhúzni azt, amit Münnich elvtárs beszámolójában adatokkal is alátámasztott elég részletesen, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány majdnem két esztendős működése alatt kulturális életünkben igen biztató fejlődés, kibontakozás körvonalait figyelhettük meg. Ez a fejlődés a kulturális élet ne\n minden területén egyenletes, de eredményei mindenütt ott vannak, mindenütt tapasztalhatók, s ezt a fejlődést, ezeket az eredményeket akkor tudja igazán méltányolni az ember, ha két szempontot figyelembe vesz. Az egyik az, hogy mint tudjuk, az ellenforradalom ideológiai előkészítése jelentékeny részben éppen a kultúra területéről indult ki, azon belül is leginkább az irodalom területéről. Az ellenforradalom kulturális életünkben, az emberek gondolkodásában igen nagy zűrzavart és rombolást okozott. A másik szempont, amit figyelembe kell vennünk az, hogy a kulturális fejlődés, még normális viszonyok között ' is általában elmarad a politikai és a gazdasági élet fejlődése mögött. Mindezt figyelembe véve nagyon komolyan kell értékelnünk azt. ami az ellenforradalom óta kulturális életünkben történt. Ezelőtt másfél esztendővel még arról kellett beszélnünk, tanácskoznunk, arra kellett terveket csinálnunk, hogy az ellenforradalmat hogyan lehet kiszorítani és elszigetelni a kulturális élet legkülönbözőbb területein. Ma már jóval túl vagyunk ezen, ma már arról beszélhetünk, sőt abban az irányban tevékenykedünk, cselekszünk, hogy a marxizmus—leninizmus befolyását, a mi világnézetünk befolyását hogyan lehet megszilárdítani és egyre inkább kiterjeszteni a kulturális élet legkülönbözőbb fórumain, területein. Arról beszélünk, arra formálunk terveket, és abban az irányban hatnak cselekedeteink, hogy a romok eltakarítása után az eddiginél még virágzóbbá tegyük kulturális életünket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kulturális életből már mindenestől ki tudtuk volna takarítani az ellenforradalom romboló hatását, a revizionista és a különböző burzsoá nézeteket. Ezeknek sok maradványa itt van még közöttünk, de az ellenük vívott harc pozíciója m s messze-messze más, erősebb, mint akár egy, akár másfél esztendővel ezelőtt volt. Ha egyáltalán szabad a kultúrával kapcsolatban katonai szavakat használni, akkor azt mondhatnám, hogy a defenzíva korszakából az offenzíva korszakába léptünk át. Előre megyünk, ha lassan is, de biztosan új területeket hódítunk meg világnézetünk számára. Es ami a legfontosabb: ehhez a más eszközökkel, más módon vívott harchoz komoly erőink vannak. Ezek között az erőforrások között mindenekelőtt azt említeném meg, hogy a párt befolyása jelentékenyen megnőtt ez alatt a két esztendő alatt a kultúra szempontjából legfontosabb réteg, az értelmiség között is. Amíg az ellenforradalom idején az értelmiségnek igen széles rétegei kerültek a megzavarodottság állapotába, _az elmúlt másfél-két esztendő alatt a szívek is" a fejek is lassanként tisztultak és mind többen vannak az értelmiség soraiban is azok, akik bizalommal tekintenek a párt politikájára és munkájukkal is támogatják ezt a politikát. Ezek közé az erőforrások közé tudom számítani azt is, hogy az ellenforradalom előtt és alatt megingott, sőt sok tekintetben szétesett állami irányítás magához tért, komolyan megerősödött és a múlt hibáinak konzekvenciáit levonva új módszerekkel igyekszik irányítani a kulturális életet. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy mostanra részben könnyebbé, de mindjárt hozzátenném, részben nehezebbé vált munkánk. Részben könnyebbé vált azért, mert a párt gazdaságpolitikája, egész politikája olyan erőforrást jelent, amelyik érezteti hatását a kultúra legkülönbözőbb területein is. Könnyebbé vált a munkánk azért, mert a párt politikája köré olyan erők csoportosultak, amelyek tudják segíteni ezt a munkát — felelősséggel, tehetséggel, rátermettséggel. Ahogy mondottam, ugyanakkor részben nehezebb is ma már ez a munka. Nehezebb azért, mert bonyolultabbakká, összetettebbekké váltak a feladatok. A revizionista nézetek ma már nyilvánvalóan nem jelentkeznek olyan nyíltan, rajtakaphatóan — nem is jelentkezhetnek —