Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2761 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2762 fogó mozgalom, s a millióknál is többet ad, hogy a kezdeményező szó nyomán egyre jobban növekszik a közösségért élni és dolgozni tudó emberek száma, s egyre jobban megváltozik az emberek gondolkodása, tudata. A szocialista, gondolkodásmód, s a szocialista erkölcs térhódítása ez. olyan győzelemsorozat, amelyre méltán büszke a népfrontmozgalom. A Hazafias Népfront pártunk vezetésével új életünk eredményesebb építésének állandó segítője, támogatója. A népfrontbizottságok munkája mindinkább eljut politikai, gazdasági és kulturális életünk minden területére. Aki nyitott szemmel járja az országot, lépten-nyomon találkozik ennek a munkának tiszteletet érdemlő eredményeivel. Ügy vélem, az elmondottak is bizonyítják, hogy a Hazafias Népfront helyes úton indult el, fejlődése jó irányba halad, és ha megfelelőén gazdálkodunk az erőkkel és a lehetőségekkel, hisszük, hogy mozgalmunk egész dolgozó népünket átfogó mozgalommá válik és teljesíteni tudja azokat a feladatokat, amelyek az előttünk álló választások során a népfrontmozgalomra hárulnak. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg ne-» kern, hogy beszéljek azokról, akikről ugyan Münnich elvtárs nem beszélt, de nekem mégis az volt az érzésem, míg hallgattam, hogy elsősorban róluk, hogy elsősorban nekik — elsősorban hozzájuk szól. A nőkre gondolok. Édesanyákra, feleségekre, lányokra. Népi demokráciánkban az asszonyok gondja és öröme, nemcsak a család magánügye, hanem a szó legteljesebb értelmében közügy is. Mindazok az eredmények, mindazok az intézkedések, amelyekről itt Münnich elvtárs beszélt, az aszszonyok, a családok gondjait csökkentették. Kormányunk komoly áldozatok árán érte el, hogy hazánkban az elmúlt évben nem vált országos méretűvé a gyermekbénulás. Mindenekelőtt az édesanyák azok, akik mélységes hálával köszöntik ezért a kormányt. A vaj árának leszállítása is a nőket érinti elsősorban, hiszen az asszony vásárolja és keni most már a kenyeret gyakrabban, vagy vastagabban férje, vagy gyermeke számára. S ha mindehhez hozzáveszem a közvetlenül a nőknek adott juttatásokat, a családi pótlék rendezését, vagy ha figyelembe vesszük azt, hogy amíg 1956 egész esztendejében 20 556 elektromos mosógépet adott el a kereskedelem, addig 1958 első félévében már 80 429-nél tartunk —i akkor talán már mégsem tűnik senki szemében úgy, hogy jogtalanul sajátítom ki sok és nagyszerű eredményeinket elsősorban a nőknek. De az igazsághoz tartozik az érem másik oldala is. Ahogyan nagyobb az asszonyok öröme a jóban, úgy övék a nagyobb rész a bajból, a gondokból is. Ezekről sem hallgathatunk. A nehézségek is fokozottabban érintik a nőket. Ilyen nehézség például a lakáshiány. Mi erről is nyíltan és őszintén beszélünk az asszonyokkal, amilyen nyíltan és őszintén a párt és a kormány minderről beszél. Igyekszünk megértetni, hogy csak az állam erejéből rövid időn belül nem tudunk megfelelő mennyiségű lakást teremteni. Az államnak is könnyebb több, szebb lakást építenie, ha a dolgozók saját erejükből is hozzájárulnak ehhez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: az asszonyok nem riadnak vissza semmiféle áldozattól, ha tudják, jó ügy az, amiért harcolnak, s harcuk nem marad eredménytelen. A jog és kötelesség széttéphetetlen egybefonódásának megértése mellett tettek hitet az asszonyok az elmúlt hónapokban, nemcsak a termelő munkában, hanem a társadalmi munka minden területén, tettekkel és szavakkal egyaránt. Érdemes felfigyelni arra a lelkes tevékenységre, amelyet a nők a nőtanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben végeznek. Külön szeretném kiemelni a Magyar Nők Országos Tanácsának, a nőmozgalomnak megújhodott, az eddiginél színesebbé, vonzóbbá, s ezen keresztül eredményesebbé vált munkáját. Sikerült a nők között a nemzetközi és a belpolitikai kérdések iránt eddig soha nem tapasztalt érdeklődést felkelteni. Ezt az érdeklődést igyekezett és igyekszik a nőmozgalom a maga sajátos módszereivel kielégíteni. Az elmúlt félévben több ezer békegyűlést, beszélgetést, találkozást szerveztek nőtanácsaink. Csak Szolnok megyében 620-at. Pécsett a legnagyobb kánikula idején 600 asszony jelent meg a nőtanács rendezte gyűlésen. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusának előkészítése érdekében egymillió aláírást és üzenetet gyűjtöttek házról házra járva, ajtóról ajtóra kopogtatva. De ott találjuk a nőket, a nőmozgalmat az' élet minden területén. Az általuk szervezett termelőszövetkezeti és egyéni parasztasszony találkozók a tsz-mozgalom növekedését segítik. A másik szép — hozzátehetem — igen nehéz terület, ahol máris nagyon komoly eredményeket tud felmutatni a Nőtanács, az ifjúság nevelésének támogatása, pedagógiai előadások, tanácsadások, beszélgetések, amelyeket nőtanácsaink annak érdekében szerveznek, hogy segítsék az ifjúság erkölcsi nevelését, szakmai fejlődését és pályaválasztási problémáinak megoldását. Felbecsülhetetlen eredményeket értek el a nőtanácsok az iskolák építése, szépítése terén. A nők áldozatvállalásának olyan nagyszerű gyümölcse van például, mint a több millió forintból épült fóti gyermekváros, amely felépülése után több száz árva gyermeknek nyújt majd meleg otthont. Azóta már nem egy Fót van. Egyre szaporodik a gyermekotthonok száma. Tisztelt Országgyűlés! Rendszerünk lényéből kifolyólag ott találjuk ma már a nőket társadalmi életünk minden mozzanatánál, a termelés legkülönbözőbb posztjain. S azt, hogy döntő többségükben helyüket meg is állják, úgy vélem, nem is kell külön példákkal igazolnom. Mégis úton-útfélen tapasztalhatjuk, hogy nehezen megy a nők bevonása a közéletbe. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy nő munka közben valami hibát követ el, bajt zúdít szegény az egész női nemre. Ott már többé hallani sem akarnak arról, hogy ugyanoda nő kerüljön. De ha egy másik poszton egy férfi nem végzi helyesen munkáját, vagy akár öt-hat férfi is, természetesnek veszik, hogy a hetedik is férfi legyen. Még sohasem hallottuk azt, hogy ide már