Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2755 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2756 get, embertelenséget, éhséget, nyomorúságot, kizsákmányolást zúdítottak a magyar népre? Ezt a kérdést végleg eldöntötte a magyar nép! November 16-án urnák elé járul az egész ország népe. Szent hitem, hogy a párt és kormány politikája mellett fog ismét állást foglalni és ezzel újból lesújt ellenségeinkre, a külső és a belső bitangokra. 'A nép bizalma a párt politikája, a vezetői iránt, a békéért folytatott harc eredményei, a Szovjetunió vezette szocialista világtábor ereje alátámasztja ezt a meggyőződést, hogy az új Parlament új, szép és nagy feladatokat fog majd megoldani. Az eseményeket meg lehet ítélni optimista vagy pesszimista módon, de az optimizmusnak és pesszimizmusnak is tényekre kell támaszkodnia. Az objektív helyzetre, nemcsak a szubjektivitásra. Én az optimista emberek közé tartozom. Nem is lehetek más, hiszen pártunk világnézetét, politikáját az optimizmus hatja át. Mi ad erőt nekem, sok más elvtársamnak és százezreknek, az optimistáknak a pesszimistákkal szemben? Hogy Magyarországon 13 esztendő alatt ilyen hatalmas változást lehetett előidézni, hogy az Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig létre lehetett hozni a szocialista tábor elvi, politikai egységét, hogy egyre hatalmasabb a szocialista világrendszer, hogy a Szovjetunió műszaki és tudományos sikereivel, különösen az első, második, harmadik szputnyikkal, az atom5rő békés felhasználásával maga mögött yhagy

ta a kapitalista világ sokat dicsért tudományát, műszaki fejlettségét, hogy a Szovjetunió a szocializmusból a kommunizmusba megy át, hogy a kínai, bolgár, cseh és más szocialista országok gazdaságilag, politikailag és a nevelés területén ilyen hatalmas eredményeket értek el. Mindezek gyorsabb fejlődésre kell, hogy ösztönözzék a magyar népet, melynek megvan a lehetősége, tehetsége, szorgalma, akarata, hogy utolérje a többi népi demokratikus országokat. Természetes ehhez béke kell! 13 éve folyik a harc a háború elkerüléséért. El lehet a háborút kerülni? El! De nem az amerikai vagy angol imperialisták jóvoltából, hanem csak azzal az erővel, amellyel a szocialista világrendszer rendelkezik, és a világ minden békét szerető népének akaratából, amelyet mindenkinek figyelembe kell venni. Ma a világot újból elönti két gyönyörű jelszó: béke és szocializmus! Tudhat-e valaki e két jelszó helyett mást nyújtani, olyat, amelynek belső tartalma és perspektívája ennyire szükséges a szebb emberi életért és boldogságért vívott harchoz? Nem tudhat. Mert ez az egyetlen út! Ennek az országnak a munkásosztály a vezetőereje. A hatalom alapja a munkás-paraszt szövetség, amely összeköti a két osztályt a harcban. A munkásosztályban a párttagoknak nagyobb a felelősségük, feladatuk és kötelességük, mint a pártonkívülieknek, de sorrend szerint a szervezett munkások következnek. Mi vagyunk felelősek ebben az országban a jóért és a rossz eredményekért. Amikor a tervező számbaveszi a búzát, az olajat, a vasat, vegye számba a magyar munkásosztály, a magyar szervezett munkásosztály szívének dobbanását és lelkes munkáját is. Mindig arról voltunk nevezetesek, hogy mi kommunisták és szervezett munkások megtanultuk az emberekkel való bánnitudás művészetét. Ebben rejlett és rejlik most is a titka annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak olyan szélesek és mélyek a tömegkapcsolatai, amilyen még soha nem volt ebben az országban. A munkásosztály legyen büszke arra, hogy egy új társadalmi rend alapjainak hordozója és felépítője, egy új életforma megteremtője. A munkásosztály élenjáró harcosai nagyon-nagyon vigyázzanak, hogy az emberekkel való bánnitudás művészetét tovább fejlesszék. Legyenek emberségesek ott, ahol emberségesnek kell lenni, de álljanak szembe az ellenséggel mindig és mindenhol. Törődjön nemcsak a férfiakkal, hanem a nőkkel is, a dolgozó asszonyokkal, az anyákkal, gyermekeink szülőjével. Realizálni kell az alkotmányban lefektetett elveket: egyenlő munkáért egyenlő bér, nincsenek külön férfi és női jogok, a munkában csak egyetlen különbséget lehet Unni: ami a nő szervezetével összefüggésben áll. Könnyű munkát ebben az országban csak a nő kaphat, a nehéz munkát nekünk férfiaknak kell vállalni és elvégezni. Szeretnénk felhívni az egész ország, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség figyelmét arra, hogy ez a választás ideológiai, politikai és termelési csata és harc is lesz. Megtisztítani az emberek fejét, világosságot deríteni mindenütt. Emelkedjen á termelés, hogy emelkedjen a dolgozó tömegek életszínvonala és emberi boldogsága. Az ellenség elő fogja venni lomtárából ismét az 1955-ben kicsorbult összes eszmei fegyverét. Feleleveníti régi elkopott módszereit, az uszítást, a rágalmazást, megpróbál háborús pánikot, bizalmatlanságot kelteni. De ma más, forradalmi tapasztalatokban gazdag népre, öntudatos munkásosztályra, a néppel-összeforrott pártra talál és ezért nem lesz neki sikere. Egy külföldi barátunk kérdezte meg tőlem 1957. október 30-án a Köztársaság téren, majd 1958. április 4-én és május 1-én, amikor meglátta a százezres lelkes budapesti dolgozó tömeget: Hol voltak ezek az emberek 1956. október 23-án? Jogos a kérdés. Azt feleltem neki: Itt voltak kedves, drága elvtársam és barátom, csak két tényező hiányzott: határozott vezetés és fegyver a munkások kezéből. Most mind a két tényező megvan. Azt, hogy nekünk van igazunk, további munkánkkal még jobban alá fogjuk támasztani. Pártunk egysége jelenti a munkásosztály és az egész dolgozó nép egységét. Pártunk demokratikus párt. a legdemokratikusabb párt a világon, amely valaha szerveződött. Eleven politikai életet él, mély gyökeret ereszt a dolgozó milliók között. Kisugározza magából és még jobban ki kell, hogy sugározza magából a harcos eszmét az élet minden területére és ezzel még demokratikusabbá fogja tudni tenni az életet. A mi demokráciánk a milliók demokráciája, a mi szabadságunk a milliók szabadsága és ez egyben a milliók érdeke is. Feltehetik a kérdést, nem térhetnek-e viszsza a régi hibák? Mi erre határozottan nemmel válaszolunk- A hibák nem a szocializmusból ke-