Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2757 Az Országgyűlés 51. ülése IS letkeztek. Emberek követték el és hogy ez még egyszer meg ne történjék, arra biztosíték egész pártunk! Pártunkban ma teljes mértékben érvényesülnek a kollektív vezetés, a bírálat, az önbírálat. Pártunk új vonása a nyíltság, a tömegekkel való tanácskozás. Nem kendözünk el semmit, nem rejtegetjük a ,,kényes" kérdéseket. Az egység, az elvi tisztaság friss, üde levegőt biztosít a pártban és az egész állami életben. Mindent megteszünk, hogy ez még inkább így legyen. Az ország dolgozó népének jó politikai hangulatát, optimista jövőbenézését a konszolidációért, az újjászervezésért, a néphatalom megerősítéséért folyó 23 hónapos harc tényei támasztják alá. Tovább akarjuk erősíteni, szilárdítani a népköztársaság államrendjét és minden állampolgárt — bárhol dolgozzék, vagy éljen — a tör-*vényes keretek között harcos, hasznos emberré akarjuk formálni és nevelni. Mi nem tegnap jöttünk a magyar történelembe, őseink nevét ugyan nem jegyezték fel, de bizonyos, hogy itt voltak, mint jobbágyok, mint dolgozók, mint igazi államalapítók, mert nélkülünk, munkánk nélkül államot alapítani nem lehetett volna. Aztán jöttünk, mint a legújabb rend képviselői, mikor az első üzem, a gyár kéménye füstölögni kezdett. Ahogy József Attila, a proletariátus költője mondotta rólunk: „Való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve forrón és szilajon, hogy helytálljunk az emberiségért az örök talajon. Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hü meghallói a törvényeknek, minden emberi mű értelme ezért búg bennünk, mint a mélyhegedű." Nem a véletlen szült bennünket — kedves képviselő elvtársak —, hanem törvényszerűség. Mi az élet törvényét juttatjuk kifejezésre és az emberi történelem betetőzését jelentjük. Eltűntek a királyok és a császárok, eltűntek a bankárok és gyárosok, eltűntek a földbirtokosok, de mi örökre maradunk, mert mi nem vagyunk átme1 neti rend, mi vagyunk a munka, az alkotás, és a teremtés. Mi vagyunk a jövő! Ezért fordul felénk bizalommal az egész dolgozó nép, s ezért áll úgy november 16-án az urnák elé, hogy teljes bizalommal igent mondjon az igazságra, a becsületre, a haladásra, a szocializmusra, a békére. A nép erkölcsi és politikai egységére. Elvtársak! Kedves képviselő barátaim! Menjünk tanácskozni a néppel és a nép okos, józan gondolataitól megizmosodva, vágyaitól áthatva folytassa majd szocializmust építő nagy munkáját új országgyűlésünk. Éljen a néphatalom, vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Minisztertanács beszámolójához Vass Istvánné, Darvas József és Kukucska János képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. Vass Istvánné képviselőtársunkat illeti a szó. VASS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről Münnich elvtárs beszámoló. szeptember 26-án, pénteken 2758 jából először a Hazafias Népfrontról elmondott szavaihoz szeretnék kapcsolódni. Az elmúlt két esztendő cselekedetei, az elvi, politikai irányítás mind azt mutatják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-paraszt kormány mindenben segíti a Hazafias Népfront széleskörű kibontakozását. Mégis jólesett hallani ennek újbóli megismétlését az Országgyűlés előtt, a beszámolónak különösen azt a részét, amelyben Münnich elvtárs ismét aláhúzta: a párt és a kormány nem tűri, hogy akár revizionisták használják fel a Népfrontot a maguk céljaira, akár a népfrontmozgalom lebecsülésével, háttérbe szorításával igyekezzék valaki a népfrontmozgalom egészséges fejlődését akadályozni. Nem kétséges, hogy hazánkban most van meg igazán annak lehetősége, hogy a nemzet minden jóakaratú, a szocializmus építését helyeslő és támogató polgára egy országos mozgalom keretein belül egyesüljön. Münnich elvtárs beszélt arról, hogy milyen fejlődést ért el mozgalmunk, beszélt munkánkról és problémáinkról. Engedjék meg, hogy én arról beszéljek kissé részletesebben, miért tartom a jelenlegi időszakot a legalkalmasabbnak a Hazafias Népfrontmozgalom kiszélesítésére. A kettős erő ugyanis még soha nem jelentkezett ilyen egyforma intenzitással és ilyen egyszinten. A kettős erő alatt értem a párt, a kormány és a dolgozó nép egyöntetű kívánságát és akaratát egy

v széles népi mozgalom megteremtésére. A fentről jövő erőteljes támogatás, segítés találkozik az alulról, a népből jövő, cselekvésre váltható kívánsággal. Mindkettő indítéka a haza ügyének szem előtt tartása, s ez, ha okosan, jól gazdálkodunk vele, legyőzhetetlen erővé válik. Ezért mondhatjuk el nyugodtan ma már, hogy mozgalmunkat az élet hozta létre, hogy a tömegek felismerték érdekeiket és ezért támogatják lelkesen. Ennek bizonyítéka az az érdeklődés, az az aktivitás, amely a népfrontbizottságok újjáválasztását kísérte, s amely megnyilvánul bizottságaink munkájában. Országunk minden községében, városában működnek népfrontbizottságok, tagjaik száma 128 000. s ezek lelkes, munkálkodó emberek, akiknek hatóköre éppen ezért meghatványozódik. Münnich elvtárs beszélt arról, hogy az elmúlt időszakban megszilárdult állami és társadalmi rendünk, megnőtt az emberek alkotókedve, bizalommal, optimizmussal tekintenek a jövő felé. Mi, akik a Hazafias Népfrontban dolgozunk és a tömegekkel, elsősorban a pártonkívüli tömegekkel vagyunk kapcsolatban, csak alátámasztani tudjuk ezt. Sok szó esik gyűléseinken, beszélgetéseinken erről a bizalomról. Miben látják az emberek, ennek alapját? Két dolog az, amiről a legtöbbet beszélnek, amit a leggyakrabban emlegetnek, s amit a legmélyebben megbecsülnek. Az egyik : a szó és a tett azonossága a vezetőknél, az, hogy a párt és a kormány vezetői hirdetik szóval, s bizonyítják tettel: akaratuk, kívánságuk egy a nép akaratával, kívánságával