Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2753 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptemher 26-án, pénteken 2754 Köztük feszített a Habsburg-család minden 24 éves férfi tagja. Hercegek, az egyházak nagyjai, a hercegprímás, az érsekek, a püspökök, az apátok, örökösjogú főrendi családok képviselői 38-an, ezen belül 32 gróf, 5 báró, egy herceg, ezek közül 30 nagybirtokos, a horthysta bíróságok vezetői, horthysta tábornokok és főtisztek, horthysta kinevezett hivatali vezetők. A horthysta törvényhatóság a nép kizárásával választotta a felsőházi tagok nagy részét: főispánokat, alispánokat, földbirtokosokat, bárókat és grófokat. Ezeken felül a kormányzó „élethossziglanira kinevezett 43 tagot. Arról persze már nem tehetett, hogy még az „élethossziglan" előtt kihuppantak a bársonyszékből. Volt köztük jó néhány nyugdíjas miniszterelnök és miniszter, 9 bankvezér, vagy gyáros, földbirtokos, ezen belül 5 báró, 4 gróf, egy herceg. A GYOSZ emberei, Budai Goldberger Leó és Chorin Ferenc. 1939-ben Magyarországon már életbelépett és végrehajtásra került a második zsidótörvény. Milyen jól megfértek itt a gazdag keresztények a gazdag zsidókkal és milyen kegyetlenül üldözték ebben az országban a szegény keresztényeket és a szegény zsidókat. No, de ez csak maga a panoptikum. Mi volt mögötte? Mindszenty, Eszterházy, Löwenstein herceg, Horthy, Habsburg Ottó és Goldberger Leó összeesküvése az ezer holdak megvédésére, összeesküvés a munkásosztály kizsákmányolására. Kérdezem én innen a Parlamentből Kovács István hajdúsági parasztot, vajon forradalomnak tartotta volrta október 23-át, ha kihúzzák lába alól 5 hold juttatott földjét, miközben „tiszta demokráciáról", „szabadságról", „minden magyar egyenlőségéről" szavaltak neki a pesti urak bérencei? Persze, lett volna szabadság, a kizsákmányolás szabadsága az urak részére! A rongyos nadrág demokráciája, a mezítlábasok, a koldusok egyenlősége a nép számára! Ilyen egyenlőséget akar a dolgozó paraszt? Nem elvtársak! A dolgozó paraszt a dolgozók egyenlőségét akarja. Sose szeretett egy tálból cseresznyézni az urakkal, mert becsapták! Most meg, hogy megízlelte a szabadságot, különösen nem kér belőlük ! Mi várt volna a munkásosztályra? Elnyomás, kizsákmányolás, rabszolgaság, csendőrszurony. Börtön, akasztófa, mint 1919 után. Temetői csend borult volna az országra, csak az urak tivornyája tombolt volna itt. És mi várt volna a magyar értelmiségi rétegre, írókra, művészekre, tudósokra, mérnökökre, tanárokra, pedagógusokra. Még elképzelni is szörnyű. A szellem szabadságát, a haladás eszméjét éppúgy eltiporták volna, mint ahogy eltiporták a Horthy fasizmus ideje alatt. Október 23-án éjjel és az utána következő napokban a könyvmáglyák jelezték a fasiszta horda útját. Nemcsak Marx, Engels, Lenin írásai, de Tolsztoj, Balzac írásai mellett ott lobogtak Madách, József Attila, Petőfi és Arany János költeményei is, mint ahogy az 1930-as években Hitler uralma alatt a világirodalom klasszikusai égtek a máglyán. Tisztelt Képviselő Elvtársak ! Ma, 23 hónappal a szégyenteljes ellenforradalom leverése után, bátran elmondhatjuk, sohasem élt a dolgozó magyar nép olyan jól, mint most és hozzátehetjük, még fog ennél sokkal jobban is élni. Soha olyan jól mem öltözködtek aszszonyaink és férfiaink, soha ilyen gyermekkultusz ebben az országban nem volt, mint most. A volt mezítlábasok országában, a volt hárommillió koldus országában ma mindenkinek van lábbelije, nincs egyetlen mezítlábas gyermek sem. Lehet, hogy valahol legyintenek erre, de mi, akik itt éltünk és élünk, tudjuk, hogy ez is a forradalmi változást jelzi. Vajon érzik-e a hőzöngök és hazaárulók a bűntudatot, hogy mibe sodorták volna a magyar népet, ha forradalmi pártunk, forradalmi kormányunk, a Szovjetunió és a szocialista tábor nem segít rajtunk? És mi ezt a segítséget soha el nem fogjuk felejteni. Hálánk örök, ahogyan örök és széttéphetetlen a Szovjetunió és Magyarország barátsága és szövetsége is. Azok a szovjet harcosok, akik életüket adták szabadságunkéri 1945ben és 1956-ban, nem haltak hiába. A Szovjetunió segítsége mindig a forradalom irányába hatott. Ahogyan forradalmi tett volt segítsége 1945ben, amikor a szabadságot hozta, ugyanúgy forrodalmi tett volt, amikor 1956-ban segített megvédeni szabadságunkat. A két dátum közötti időszakban számtalanszor védte meg hazánkat az imperialista beavatkozástól. Hálával gondolunk a kínai népre és a többi demokratikus országok népeire, akik nagy veszély idején mutattak példát a nemzetközi munkásszolidaritásból. És most, amikor kínai testvéreinket provokálja az amerikai imperializmus, úgy érezzük, minden erőnkkel mellettük, igazuk mellett a helyünk. Ahogy ők segítettek bennünket, mi is kötelességünknek tartjuk a segítséget, ha a szükség úgy fogja kívánni. (Nagy taps.) Miért mondjuk el újból ezt itt, a Parlament színe előtt? Mert tudjuk, hogy most, amikor kilépünk a széles milliós tömegek elé és bizalmat kérünk, újból a nemzetközi élet középpontjába kerülünk. Számítunk arra, hogy ismét fokozottabban működésbe lép az imperialisták rezesbandája és harsogni fogja a régi nótát. De a mi dalunk magasabbra szárnyal. Egy ország népe énekli vidáman velünk a jövő dalát, amely azt zengi: „A hatalom egyedül a szocializmust építő dolgozó népé" és ezzel a dallal ajkunkon tépjük ki a régi világ összes gyökereit. Sokan, akik harciunkat nézik, „csodának" minősítették gyors eredményeinket. Nem csoda ez! Dolgozó népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a tudomány és a művészet becsületes munkatársai összmunkajának szavazata ez! Ezt a munkát a szocialista világnézet hatotta át és serkentette újabb sikerekre, újabb győzelmekre. Győzelmünk a szocializmus világméretű harcának sikere, egyben az imperializmus veresége is. Valamikor arra tanítottak bennünket az iskolában, hogy istennek tetsző cselekedeteket hajtsunk végre a szegény emberek között és hogy a magyar nemzeti létet és öntudatot ne hagyjuk kigúnyolni. No, ki tett itt istennek tetsző cselekedetet, ki védte meg a nemzeti létet és az öntudatot? Talán azok, akik ezer évig szolgaságban, nyomorúságban tartották a magyar és más népekot? Akik az analfabétizmust, nincstelensé-