Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2747 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2748 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 30 percre felfüggesztem. {Szünet: 12.31—13.10.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés, folytatjuk tanácskozásunkat. Marosán György államminiszter elvtárs kíván szólni. MAROSÁN GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés, Kedves Elvtársak! Sok országgyűlés ült már össze ebben a teremben, sok oszlott szét. Egyik sem indulhatott azonban a becsületes, jól végzett munkának azzal a megnyugtató tudatával új választási harcba, mint a magyar nép küldötteinek ez a testülete. A felszabadulás óta új történelmet csináltunk és csinálunk ebben az országban. És ebből a munkából kivette a részt ez az Országgyűlés. Pártunk, amely a néphatalom védelméért és a nemzet felvirágzásáért folyó harc élén halad, emelt fővel állhat a választók elé. Tizenhárom esztendő óriási eredményei, forradalmi vívmányai megdönthetetlen érvek a kezünkben. A tények meggyőző ereje elől senki sem térhet ki. Büszkék vagyunk azokra a forradalmi változásokra, amelyek hazánk életében végbementek, a megerősödött, megszilárdult néphatalomra, amely gyors ütemű fejlődésünk záloga. Büszkék vagyunk frissen megteremtett, de máris hatalmasat alkotó, teremtő iparunkra, büszkék vagyunk a nagyüzemi gazdálkodás felé haladó mezőgazdaságunkra, a kulturális forradalom eredményeire, de legbüszkébbek arra a változásra vagyunk, ami a dolgozó emberekben ment végbe. Dolgozó népünk egy ellenforradalom vad viharában mutatta meg a külső és belső bitangoknak húségét a néphatalomhoz, a szocializmushoz, bizalmat pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt. Elért eredményeinknél is nagyobb kincs számunkra a dolgozó nép bizalma! Erre a bizalomra építünk, kérjük és igényeljük a nép támogatását. Meg vagyunk győződve, hogy reményeinkben nem fogunk csalatkozni, mint ahogy i dolgozó népünk sem csalatkozott bennünk. Nem is csalatkozhat, mert pártunk egy a néppel, vér a véréből. Ha nem így volna, hogyan teremthettük volna meg a legmagasabbfokú demokráciát, a szocialista demokráciát, amely a nép hatalmát biztosítja és végérvényesen kiszorította a hatalomból a volt földesurakat, bankárokat, iparmágnásokat. Sok szó esett már ebben az országban a demokráciáról, de 1848 után, a Bachkorszak sötétsége következett, 1919-ben a dicsőséges Tanácsköztársaság után Horthy ellenforradalmi uralma tiporta el a népet. A demokráciáig előttünk nem jutott el soha a magyar nép. 1956 októbere újra megmutatta, hogy a néphatalmat nem a „tiszta demokrácia", az „egyenlőség" követné, mint ahogy hirdették, hanem véres, gyilkos fasizmus, a munkáshatalom helyébe a kapitalista urak bosszúálló, gyilkos osztályuralma. A demokrácia nem azzal kezdődik, hogy fegyveres támadást indítanak a néphatalom ellen, hogy becsületes embereket akasztanak fel a lábuknál fogva. Azzal a fasizmus, a kizsákmányolás, a nyomor és a rabszolgaság uralma kezdődik. A demokrácia azzal kezdődik, hogy egy nép nem tűri tovább a kizsákmányolók osztályuralmát, a nép tulajdonába veszi a termelőeszközöket, kiveszi a nép ellenségei kezéből a fegyvert, biztosítja hazája függetlenségét és megteremti saját társadalmi rendjét, a dolgozók osztályuralmát. A magyar dolgozó nép ezzel teljesen tisztában van, ezért védte meg hazáját és a nép hatalmát 1956-ban. Ez fáj Amerika urainak, az 1956-os véres ellenforradalom szervezőinek, s ezért újra és újra támadnak a magyar nép demokratikus néphatalma ellen. Ismét tárgyalni kívánják az úgynevezett magyar ügyet, pedig a magyar nép már nem egyszer és teljes egységben kifejezte felháborodását a belügyeibe való, az ENSZ alapokmányának szellemével ellentétes beavatkozási kísérlet ellen. Minden kísérlet hiábavaló: Amerika urai és hazai cinkosaik fegyverrel sem tudták és nem fogják tudni soha megsemmisíteni a magyar nép demokráciáját. Mi a szocialista demokrácia? A néphatalom. A nép vezeti az államot, kezében van az államigazgatás. Kik ülnek ma a Parlamentben? A nép fiai, munkások, dolgozó parasztok és velük egyetértő, haladó értelmiségiek. Kikből állnak a tanácsok? A nép fiaiból! A Parlament és a tanácsok megtestesítői a nép uralmának, de a népnek még ezeken a saját szervein kívül is módja van beleszólni az ország ügyeibe. Minden fontosabb törvényjavaslat felett vitát indítunk, kikérjük a nép véleményét, meghallgatjuk azokat, akiknek megjegyzésük ' van, s azt, ha helyes és jó, érvényre juttatjuk. Ha helytelen, türelmesen meggyőzzük a hitetlenkedőket. Az úgynevezett polgári demokráciában a szavazat nem elegendő fegyver a nép kezében. A szavazatok millióival szemben a burzsoá diktatúra erőszakhoz nyúlt. Ezért lebeg NyugatEurópa felett ismét a fasTzmus veszélye. Milyen másképpen áll nálunk a helyzet! Ez a Parlament a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek Parlamentje és még inkább az lesz. Nincs okunk kételkedni, hogy népünk i legjobb fiait küldi majd be az Országgyűlésbe. Azokat a munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik kitűntek a nép szolgálatában, forradalmi múltjuk, keménységük, elvi szilárdságuk és harciasságuk biztosíték arra, hogy szívük minden dobbanásával népünk fejlődését, hazánk előrehaladását akarják és fogják szolgálni. Tisztelt Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Milyen más nálunk egy választás, mint náluk. Mi nem kortesfogásokkal dolgozunk, világosan megmondjuk, mit tudunk és mit akarunk tenni. És erről tanácskozunk a néppel. A mi választásunk nyílt, őszinte véleménycsere az egész ország jövője felett. A nép dönt a sorsáról és mi bátran állunk a nép elé, mert népünk az elmúlt 23 hónap alatt sok bizonyítékát adta, hogy felismerte politikánk helyességét és támogatja azt. Látja, hogy szavaink és tetteink között nincs különbség. Az ellenforadalom legyőzése után helyreállítottuk a törvényességet és eltökélt szándékunk, hogy azt tovább erősítjük. De a törvényesség kétoldalú kötelezettség! A törvény szigorát alkalmazzuk azokkal, akik nem tartják be a szocialista törvényekot. ORSZÁGGYŰLÉSI fcKTESITO / v 185