Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2749 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 2750 A szocialista demokrácia biztosíték minden becsületes dolgozónak, hogy részt vehet az ország ügyeinek intézésében, dolgozhat a néphatalom különböző szerveiben, de ugyanakkor biztosíték a megalkuvás ellen, azokkal szemben, akik akadályozzák épülő szocializmusunk fejlődését, akik gáncsot akarnak vetni a néphatalom elé. Ennek a Parlamentnek segítségével érte el népünk rövid idő alatt az ország gazdasági és politikai konszolidációját. De sohasem felejthetjük el, hogy ez a konszolidáció csak a Szovjetunió, a népi Kína és a népi demokratikus országok politikai és anyagi segítségével jöhetett létre olyan gyorsan, hogy az valamennyiünk várakozását felülmúlta. Ennek a Parlamentnek segítségével hoztuk tető alá hároméves tervünket, amelynek sikeres megvalósításán most egyetértéssel, szorgalmasan dolgozik egész népünk, mert tudja, hogy ebben van a jövője, gyermekeinek sorsa! A hároméves tervet majd ötéves terv követi, s ez hazánk fejlődésének távlatait még jobban kiszélesíti, ötéves tervünk során még nagyobb mértékben érvényesül majd az a gazdaságpolitika, amely a saját erőnk mellett a Kölcsönös Gazdasági Segítség szervezetébe tömörült országok együttműködésére, gazdasági erejére is épít. A szocialista országok gazdasági erejének összefogása közelebb hozza azt az időt, amikor egymást segítve, együtt, egy időben jutunk el a kommunizmusba. Ha ez az Országgyűlés, amely ellen az ellenforradalom pribékjei véres támadást indítottak, a néphatalom jogfolytonosságának megtestesítője volt, az elkövetkező Parlamentre azoknak a törvényeknek a meghozatala vár, amelyek magasabb színvonalra emelik hazánkban a szocialista forradalmat, fokozzák a dolgozó tömegek társadalmi aktivitását, hasznosítanak minden alkotó erőt és meggyorsítják a szocializmus építésének ütemét! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Sok népellenes törvény született a múltban ebben a teremben. Sok panamáról, kijárásról tudnának beszélni ezek a márványfalak. Ebben a teremben adták el a magyar olajat 150 millió dollárért 99 évre az amerikai tőkéseknek és a magyar gyufát a svéd konszernnek, ezt is 150 millió svéd koronáért. Ebben a teremben hagyták jóvá nem is egyszer, hanem többször a magyar iparnak külföldi tőke igája alá való helyezését, így lett a magyar dolgozó nép nemcsak hazai urainak kizsákmányolt alanya, hanem az amerikai, angol, francia, olasz, osztrák és német tőke kizsákmányoltja. Ebben a teremben utasítottak el minden gondolatot és javaslatot, amely változtatni akart hárommillió nincstelen, földnélküli koldus paraszt sorsán. Ebben a teremben fosztották meg a dolgozó tömegeket, munkásokat, parasztokat és az egész ország munkás és paraszt asszonyait, a nőket a választójogtól. Ilyen terhes örökség szakadt a nyakunkba és ilyen terhes örökséggel indultunk el 1945-ben. Csak 1945. után vált a levegő tisztává, mióta a munkásosztály és a parasztság képviselői ülnek együtt a haladó értelmiségiekkel. És ezek kinyitották az ajtókat, ablakokat, amelyen beáramlott a friss levegő, az eleven élet. Ez a levegő járta át meg át az egész országot, s felszabadította a nép alkotó erejét. Ezért születhettek hatalmas forradalmi eredményeink és vívmányaink. A végbement óriási változás mutatja azt a hatalmas fordulatot, amely a magyar nép életében bekövetkezett. Ezt akarta visszafordítani az ellenforradalom. Az ellenség eltorzítva, felnagyítva a hibákat, elhallgatta, lebecsülte eredményeinket, pedig lett volna miről beszélnie. * Mit alkotott a nép, amely a II. világháború romjait kapta örökül? Emeljünk ki néhány fontos adatot. Az első a földreform volt: eltöröltük az évszázados feudális rendszert, a hitbizományt és a földet a nincstelen dolgozó parasztoknak adtuk. A föld azoké lett, akik azt mindig megművelték és most is művelik. Államosítottuk az ipart, a közlekedést, a bányákat, a bankokat, a kereskedelmet és az államosítás után hatalmas lépésekkel mentünk előre, továbbfejlesztve a magyar ipart, növelve az ország gazdasági, kulturális jólétének az alapjait. Emeljünk ki csak néhányat ebből: Az Almásfüzitői Timföldgyár, Inotai Alumíniumkohó, Dunai Vasmű, Ganz Kapcsolók- és Készülékek Gyára, Mátravidéki Erőmű, Hejőcsabai Cement- és Mészmú, Magnezitipari Tűzállóanyaggyár, Szegedi Textilművek, Békéscsabai Ruhagyár, Dohányfermentáló üzem. Tíz év alatt a legfontosab alapanyagok és a villamosenergia termelése többszörösére nőtt a háború előttinek és az 1948. évinek. a szén (mill, to) a kőolaj (1000 to) a bauxit (1000 to) a nyersvas (1000 to) az acél (1000 to) a cement (1000 to) vili. energia (mill. kW) aluminium (1000 to) Különösen gyors ütemben fejlődött az elmúlt években a gyáripar. Gépgyáraink tíz év alatt számos új cikkel gazdagították a termékek választékát, a régi, a világpiacon is keresett gépipari gyártmányokat pedig évről évre korszerűbb, tetszetősebb kivitelben állítják elő. Vagy beszéljünk a mezőgazdasági termésátlagaink fejlődéséről. Katasztrális holdanként pl. 1938-ban 1957-ben 9,4 21,2 43,0 675,0 540,0 917,0 335,0 823,0 647,0 1375,0 323,0 989,0 1399,0 5499,0 1,3 26,0 1931—40 között 1957-ben búzából 7,9 q 9,0 q őszi árpából 8,4 q 12,7 q kukoricából 10,8 q 13,8 q burgonyából 39,5 q 64,7 q cukorrépából 117,1 q 128,3 q dohányból 7,8 q 10,1 q Ezekben az eredményekben dolgozó parasztságunk szorgalma mellett nagymértékben jelentkezik a gépesítés, a nagyüzemi gazdálkodás előnye. Hogyan alakult ezek után az egy főre jutó fogyasztás. Magyarország az elsők közé verekedte