Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-51
• 2745 Az Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken 274(> jogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök biztosítása elveihez. Éppen ezért, minden esetben a leghatározottabban visszautasítottuk és a jövőben is viszszautasítjuk azokat az eleve kudarcra ítélt kísérleteket, amelyekkel az Egyesült Államok kormánya és vele szövetségben néhány kapital ország próbálkozott, vagy próbálkozhatik akár az ENSZ keretén belül, akár más formában, hogy a magyar belügyekbe beavatkozzék. Ez a politikájuk nem eredményezhet mást, mint a nemzetközi légkör megmérgezését. Ennek egyik kiáltó bizonyítéka az a minősíthetetlen banditatámadás, amelyet nemrég intéztek a berni magyar követség ellen, és amely az úgynevezett magyar ügyben folytatott és a svájci sajtóban is szított rágalomhadjárat nélkül nem következhetett volna be. E támadás tényét súlyosbítja meg az a magatartás, amellyel a hivatalos svájci k rök és a svájci sajtó reagáltak erre a gaztettre. A nemzetközi kapcsolatok történetében példátlan módon kezelték ezt az ügyet és enyhén szólva furcsa, hogy az a svájci sajtó, amely oly szívesen hivalkodik Svájc semlegességével, magasfokú civilizációjával, e gaztett elkövetői iránt nem egy alkalommal a bűnpártolásig menő együttérzést nyilvánított. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a ránk nézve kedvező tényt, hogy Dulles úr provokációi, a „magyar ügy" felmelegítése már az amerikai ENSZ szavazógép eddig engedelmes országainak egy részében is visszatetszést vált ki, s az ellenünk folytatott rágalomhadjárat talaja egyre bizonytalanabbá válik. Ezt bizonyítja az ENSZ-ben lefolytatott legutóbbi szavazás is. De az amerikai imperialisták úgy látszik, csak a nemzetközi feszültség légkörében tudnak létezni. Jordánia és Libanon után most Taiwan térségébe helyezték át provokációs tevékenységüket. Itt a Kínai Népköztársaság hatalmas erejével kerültek szembe, amelyet megsokszoroz a Szovjetunió és a szocializmust építő országok támogatása. Kétségtelen, hogy az imperialisták itt is kudarcaik számát fogják gyarapítani. Külön fel kel figyelnünk a francia reakció támadó fellépésére, amely, egy élenjáró forradalmi nép demokratikus jogainak megsemmisítésével akarja ezt az országot a fasizmusnak kiszolgáltatni. Rokonszenvvel kísérjük a francia munkásosztály, a kommunista párt és minden haladó erőnek a veszély elhárítására irányuló bátor küzdelmét. Végül néhány szóban szeretnék foglalkozni a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közti kapcsolatokkal. Amint ismeretes, ezek a kapcsolatok az utóbbi időszakban nem a legkedvezőbben alakultak. Nem vitás, hogy Jugoszlávia és a többi szocialista ország között számos alapvető elvi kérdésben éles vita és nézeteltérés van. Véleményünk szerint ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy az államközi kapcsolatok normálisan alakuljanak. Nem rajtunk áll, hogy ez nem így történt. Amint ismeretes, az áruló Nagy Imre és bűntársainak pere kapcsán a jugoszláv kormány megengedhetetlen módon ismét beavatkozott belügyeinkbe, kétségbevonta a magyar igazságügyi szerveknek azt a jogát, hogy ebben a Magyar Népköztársaág kizárólagos belügyét képező bűnügyben eljárjon. A magunk részéről ezt az illetéktelen beavatkozási kísérletet a leghatározottabban visszautasítottuk. Ügy vélem, hogy szükségtelen hangsúlyozni, hogy az ilyen meg nem alapozott beavatkozási kísérletek egyedül csak az imperialisták ellenünk folytatott propagandahadjárata malmára hajtják a vizet, és semmiképpen sem szolgálhatják a jugoszláv—magyar kapcsolatok fejlesztésének ügyét. Ez volt az a néhány probléma, amelyet a kormány külpolitikájával kapcsolatban szerettem volna érinteni. Egészében véve a Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete biztatóan alakult. A belső konszolidáció további erősödésével tovább szilárdult nemzetközi helyzetünk is, kapcsolataink bővültek. Sikeresen visszavertük azokat az illetéktelen beavatkozási kísérleteket, amelyek az ország szuverenitása ellen irányultak, eredményesen ápoltuk és mélyítettük el azt a töretlen baráti kapcsolatot, amely bennünket a Szovjetunióval, a szocialista népek egész nagy családjával összeköt. Rokonszenvünk a már felszabadult és a még felszabadulásért küzdő ázsiai és afrikai népek iránt viszonzásra talált és kedvező helyzetet teremt mindenirányú jó kapcsolatunk kibővítésére. Megszilárdult belső és külső helyzetünk minden alapot megad arra, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolóm végéhez értem. Azt hiszem, az elmondottak bár vázlatosan, mégis képet adtak arról a jelentős fejlődésről, amelyen az Országgyűlés 1958 januári ülése óta népi demokratikus országunk átment. Szép sikereket értünk el, minden okunk megvan arra, hogy még szebb eredmények elérésében bizakodjunk. Innen, az Országgyűlésből is felhívom hazám dolgozó népét, hogy töretlen lendülettel, a jövőbe vetett biztos hittel, ereje megfeszítésével dolgozzék tovább a szocializmus felépítésén, országunk gazdaságának növelésén, népünk jólétének biztosításán, a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelésén, őrködjék éberen hazánk szabadságának, függetlenségének megvédésén. Minden erőnkkel küzdjünk továbbra is a Szovjetunió vezette szocialista tábor tagjaként a világbéke megőrzéséért, szerény képességeinkkel járuljunk hozzá az emberiség szebb, jobb jövőjéért folyó világméretű békeküzdelemhez. Az elmondottak, s országunk konkrét helyzete azt bizonyítják, hogy a kormány számos akadályt leküzdve, a dolgozók békés alkotó munkájára támaszkodva, sikerrel vitte előre a szocializmus építését, biztosította a fejlődés folyamatosságát, a további felemelkedés alapfeltételeit, emelte népköztársaságunk nemzetközi tekintélyét. Az itt benyújtott javaslat a jelenlegi Országgyűlés feloszlásáról, az új választások megejtéséről, alkalmat fog adni dolgozó népünknek, hogy kellően értékelje az elért eredményeket. Nyugodt öntudattal állunk a választók döntése elé. Tisztelt Országgyűlés ! Kérem, vegyék tudomásul jelentésemet a kormány 1958. január óta végzett munkájáról. (Nagy taps.)
