Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

• 2743 Az Országgyűlés 51. ülése 1951 magyar irodalmi művekre, ezen belül is a mai tematikára helyezte a fősúlyt. Az ünnepi könyv­hétre megjelent 80 mű közül 28 mai író alko­tása volt. Könyvkiadásunk fejlődését a számszerű nö­vekedés" is dokumentálja. 1957 első fél évében 5371 művet adtunk ki, 19 millió 193 ezer 500 példányban, ez év első felében viszont már 7895 mű kiadására került sor 25 millió 66 ezer 800 példányban. Tisztelt Országgyűlés! Rátérve a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésére és a forradal­mi munkás-paraszt kormány külpolitikai tevé­kenységének ismertetésére, szükségesnek tar­tom néhány általános jellegű megállapítás meg­tételét. A második világháborút követő erőelto­lódás a szocialista és a kapitalista világrendszer között az elmúlt években olyan gyors üteművé és méreteiben olyan jelentőssé vált, hogy ma már elmondhatjuk: a két rendszer közötti erő­viszonyok alakulása az elmúlt években minőségi változást eredményezett a szocializmus javára. Az erőviszonyok eltolódásában a szocialista országok gazdasági erejének megnövekedése mellett igen nagy szerepet játszanak a szocia­lista országoknak és elsősorban a Szovjetunió­nak a technika és a tudomány terén elért hatal­mas eredményei. Az erőviszonyok eltolódásában jelentős sze­repet játszott továbbá az a tény, hogy leleple­zek, lek és kudarcot vallottak az imperializmus szolgálatában álló, a szocialista tábor egységé­nek megbontására irányuló revizionista kísérie- I tek. Ezek között fontos szerepet szántak azok- j nak a törekvéseknek, amelyek az úgynevezett j nemzeti kommunizmus leple alatt a szocia­lista országok egységének és összefogásának megbontására irányultak. A többi között ide so­rolható a magyarországi ellenforradalom eszmei előkészítése és szervezeti vezetése. A revizioniz­musnak ez a próbálkozása — bár kétségtelenül okozott károkat a szocialista tábornak és a nem­zetközi munkásmozgalomnak — teljes kudarcot vallott. A kommunista pártok és a szocialista or­szágok egységes fellépése megakadályozta és egyszer s mindenkorra lehetetlenné tette a revi­zionisták számára hasonló romboló, bomlasztó tevékenység folytatását. A bekövetkezett erőeltolódást a fentieken kívül igen szemléltetően bizonyítják azok a ku­darcok, amelyek az imperialistákat egymás után érik gyarmati politikájukban. A szocialista tábor világméretekben mind nagyobb népszerűséget kiváltó ismert kezdemé­nyezései és béketörekvései mellett a volt gyar­mati országok és a függetlenségükért még jelen­leg harcoló népek imperialistaellenes küzdelme igen jelentős szerepet játszik a béke megőrzésért vívott harcban. Az a pozitív semlegességi poli­tika, amelyet ezek az országok folytatnak, meg­felel mind ezen országok érdekeinek, mind a vi­lág békéje érdekeinek. A Magyar Népköztársaság kormánya az el­múlt fél évben minden tőle telhetőt megtett, hogy erejéhez és lehetőségeihez képest a legna­gyobb mértékben hozzájáruljon a szocialista tá­bor politikájának támogatásához, a béke meg­. szeptember 26-án, pénteken 2744 szilárdításához és a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez. Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy a baráti szocialista országokkal szilárdítsuk meg és szélesítsük ki kapcsolatainkat. Ezt szolgálták azok a kétoldalú kormányszintű tárgyalások, amelyeket ez év elejétől a Szovjetunió, a Ro­mán Népköztársaság, az NDK, a Lengyel Nép­köztársaság és a Bolgár Népköztársaság vezetői­vel folytattunk. Ezek a tárgyalások a megértés, a kölcsönös segíteni akarás szellemében zajlot­tak le. Népünk békeszerető törekvéseit szem előtt tartva, kormányunk határozott formában állást foglalt a béke megszilárdítását célzó, a békés együttélést elősegítő kezdeményezések mellett, így az április 17-i országgyűlésen melegen üd­vözöltük a Szovjetunió nagy jelentőségű tettét, az atomfegyverekkel folytatott kísérletek egy­oldalú és azonnali felfüggesztésére vonatkozó elhatározását. A kormány ez év július 26-án nyilatkozatot adott ki az európai államok közötti barátsági és együttműködési szerződéssel kap­csolatos szovjet javaslatra, amelyben kifejezésre juttatta, hogy a kezdeményezést igen nagy je­lentőségűnek tartja mind a magyar nép érdekei, mind az európai béke biztosítása szempontjából. Részt vettünk a Varsói Szerződés államai Po­litikai Tanácskozó Bizottságának Moszkvában ez év májusában tartott értekezletén. Amint is­meretes, ez az értekezlet hivatalos formában ja­vasolta, hogy a NATO-hoz tartozó országok kös­senek megnemtámadási egyezményt a Varsói Szerződés tagállamaival. A nyugati hatalmak eddig mereven elzárkóztak ennek a vitathatat­lanul békés kezdeményezésnek megtárgyalása elől és a békéről hangoztatott szólamaik ellenére ismét lelepleződött, hogy ha konkrét formában ténylegesen tenni is kellene valamit a nemzet­közi feszültség enyhítése-érdekében, akkor ko­rántsem olyan tevékenyek, mint a más országok belügyeibe történő beavatkozásnál, vagy más, a feszültséget fokozó akcióknál. Különös veszélyt jelent a magyar nép számára a német militariz­mus, amelyet az imperializmus erői oly seré­nyen élesztettek újjá Nyugat-Németországban. Nem mulasztottunk el egy alkalmat sem a ve­szély tudatosítására. A leghatározottabban támo­gattuk és a jövőben is támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely csapást mér az imperialistáknak a német militarizmust erősítő politikájára. Ettől a törekvésünktől vezérelve biztosítottuk Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK kormányát arról, hogy lehetőségeinkhez mérten a legnagyobb készséggel, messzemenően támogatjuk a német militarizmus elleni har­cukat. A béke és a haladás erőinek megerősítésére irányuló erőfeszítésekhez csatlakoztunk akkor is, amikor kormányunk — az elsők között — is­merte el a forradalmi Iraki Köztársaságot és lé­tesített vele diplomáciai kapcsolatot. A baráti országokkal való szoros együttmű­ködés mellett a békés egymás mellett élés alap­elvéből kiindulva, arra törekszünk, hogy rendez­zük és fejlesszük kapcsolatainkat a világ min­den országával. E kapcsolatok rendezésénél azonban szigorúan ragaszkodunk a teljes egyen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom