Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-50
2íi, i ):{ Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2694 jóllehet, hogy még az előzőleg felvett kölcsönt sem fizették vissza. Ezek a felelőtlen tevékenységek a tervezést illetően aztán felbátorítják a tervezésben egyébként laikus embereket is és ők is elkezdenek tervezni. S ha a tanács az ilyen kontártervék kivitelezését nem engedélyezi, akkor egyszerűen hivatkoznak a már említett káros esetekre, hogy az ő tervük is van olyan, mint az a termelőszövetkezeté, ahol a tehénistálló teteje beszakadt és több tehenet agyonnyomott. Ilyen példaként említhetném meg például Jászkarajenő község esetét, ahol 800 000 forint értékben a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára készítette el a tervét a községi kultúrháznak. Mondanom- sem kell hogy rosszul. Vagy a Monor községben épülő mozi, amelyet Soproni László magánmérnök tervezett, olyan í'ödémtartó vasbetongerendáket tervezett, amely nem bírja el a terhelést, meghajolt, ki kell cserélni. Előfordult már olyan eset is, pl. Zsámbokon, hogy Bálint Mihály gazdálkodó saját részére építendő családi házat maga tervezte meg. Ügy vélem tisztelt Országgyűlés, itt az ideje annak, hogy felvessük a felelősség kérdését az ilyen és hasonló hibákért a szakemberek felé, annál is inkább, mert a mi mérnökeink feltétlenül rendelkeznek megfelelő képességgel és gyakorlattal ahhoz, hogy ezeket a tubákat ne kövessék el, csak több felelősséget kell érezniük munkájuk iránt. Továbbá gátló tényezőként kell, hogy megemlítsem az építőipar eredményességét illetően az építőipar jelenlegi széttagoltságát. Ez a szervezeti forma, amely jelenleg érvényben van az építőipart illetően, véleményem szerint nem teszi lehetővé, hogy az építőipar területén egy, egészséges fejlődés alakulhasson ki, úgy a költségszint, mint az anyag- és bérgazdálkodást en. Ma igen gyakran találkozunk olyan jelenséggel, hogy egy adott területen ott találjuk az ÉM, a tanács, az Építő KTSZ és valamelyik tárca építővállalatát. Ezek a vállalatok mindanynyian külön felvonulási épületeket és munkásszállást építenek. Ezekből a rossz szervezeti intézkedésekből szinte törvényszerűen fakad, hogy a meglevő gépeket, anyagot és egyéb eszközöket — amelyek amúgy is hiányosan állnak rendelkezésükre — nem tudjuk megfelelően hasznosítani. A másik dolog, hogy ezeknek a vállalatoknak a jelenléte azonos területen demoralizálja az építőmunkások munkamorálját, mert ahány nevet viselő vállalat van jelen, annyiféleképpen alakul náluk a dolgozók keresete. Néhány példát erre vonatkozóan: Pl. 1957. év III. negyedévében a Nehézipari Minisztérium Építőipari Vállalatánál egy főre eső egyhavi munkáskereset 1700 forint, vagy 118 forinttal, illetve 7,4 százalékkal magasabb, mint az ÈM Vállalatánál. Ugyanakkor ennél a vállalatnál az egy főre és egy hónapra jutó termelési érték 4408 forint, vagyis 24 százalékkal alacsonyabb, mint az ÉM vállalatánál. Ugyancsak a Nehézipari Minisztérium Energiaipari építő és tatarozó vállalatánál az egy főre, egy hóra jutó átlagkereset 1657 forint, 75 forinttal, illetve 4,7 százalékkal magasabb, mint az ÉM-nél. Az egy főre és egy hóra jutó termelési érték viszont 4234 forint, vagyis 33 százalékkal alacsonyabb, mint az ÉM-nél. Vagy az V. kerületi Építő KTSZ példája, ahol az egy főre jutó egyhavi átlagkereset 1747 forint, 10 százalékkal magasabb, mint az ÉM vállalatnál. A termelési értéke pedig 15 százalékkal alacsonyabb. Ugyanakkor a tanácsokra vonatkoztatva — pl. Pest megye viszonylatában — a termelés 2,5 százalékkal magasabb, mint az ÉM vállalatánál, ugyanakkor a dolgozók keresete 5,7 százalékkal alacsonyabb. Az elmondottak alapján az építési költségszint csökkentése érdekében feltétlenül rendezni kell az építőipar jelenlegi széttagoltságát. A széttagoltság megszüntetésében bátrabban kell építeni a tanácsokra, mint a területek közvetlen gazdáira. Ez azért is fontos, mert végül is a tanácsok állnak legközelebb ahhoz, hogy a területükön folyó építkezéseket közvetlenül irányíthassák. Természetesen fenntartva az Építésügyi Minisztérium szakfelügyeleti irányítását a tanácsok felé. A széttagoltság megszüntetésében tehát az lenne a helyes, ha az Építésügyi Minisztérium csak a különleges jelleggel bíró országos jellegű fontos, nagyobb építkezéseket végezhetné saját vállalataival. Ehhez természetesen meg kell erősíteni a tanácsi építőipari vállalatokat, hogy feladataiknak megfeleljenek. Ha növekszik a feladatuk, annak megfelelően kell fejleszteni gépesítésüket és fokozottabb ellátásban kell részesíteni anyag- és egyéb termelési eszközöket illetően. Ez természetesen nem zárja ki, hogy -az eddiginél jobban törekedjenek a helyi anyagok felderítésére és azok felhasználására. Szükségesnek tartom megemlíteni azt is, hogy az Építésügyi Minisztérium, mint szakfelügyeleti szerv az eddiginél több segítséget nyújtson a tanácsoknak az építőipari vállalatok tevékenységét illetően, hogy eredményesebben és olcsóbban építsenek. Igen megnyugtatóak a hároméves tervben azok az adatok, amelyek az építési alapanyagok termelésének növelését irányozzák elő. Különösen megnyugtató az, hogy 1960-ra 14 százalékkal növekszik a lakosság építőanyag-ellátása, ez lehetővé teszi, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium 40 százalékkal több tetőfedő-anyagot hozzon forgalomba a lakosság részére. Mindez azért válik lehetővé, mert a tervben a feladatok meghatározását, igen helyesen megelőzi a feladatok megvalósításához szükséges alapanyagok előállításának biztosítása. Ezt igazolja például, hogy a terv adatai alapján tetőfedő palából 100 százalékkal, cserépből 40 százalékkal gyártunk többet 1960-ra, mint 1957-ben. Ezzel lehetővé válik — amit Apró elvtárs tegnapi referátumában mondott —, hogy nagyobb számban vonjuk be a lakásépítésbe a ma gánerőből történő kezdeményezést. Az építőanyagellátást illetően azonban szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a rendelkezésünkre álló anyagok elosztására is. Elég gyakori, hogy a tanácsi vállalatoknál anyaghiány gátolja a munka folyamatos menetét, bár terv szerint a szükséges anyag biztosítva van. A szállítási költségek csök-
