Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2691 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 2Ö-án, pénteken * 2Ö92 nát akarjuk megállapítani. Szerintem a saját gép jelentősége abban van, hogy akkor áll rendelkezésre, amikor arra szükség van, és az a mezőgazdasági munkáknál kiszámíthatatlan, hogy a jobb termés és a jó minőségben való betakarítás ennek következtében jött létre. Ahogy az egyéni paraszt nem tud gazdálkodni fogat nélkül, még ha az ráfizetéssel jár is, úgy a tsz sem azt tarthatja szem előtt, hogy mibe kerül egy bizonyos gépi munka, mert nem mindegy, hogy az mikor van elvégezve. Nem arra gondolok, hogy holnap már adjuk át a gépállomás gépeit a tsz-nek, de az lenne a kérésem az illetékesekhez, ne zárkózzanak el az elöl, hogy a gépállomás gépeinek egy részét adjuk át kipróbálásra a szövetkezetnek egy esztendőre, s majd a gyakorlat dönti el, kifizetődik-e a saját kezelésben levő gépek munkája vagy sem. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a hároméves népgazdaságfejlesztési terv a magyar nép érdekei szem előtt tartásával készült, és biztosítja a jelenlegi életszínvonal szerény növekedését és fejleszti a népgazdaság termelőerőit, a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szijjártó Lajos képviselőtársunk. SZIJJARTÓ LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A hároméves népgazdaságfejlesztési terv irányelveihez az építőipar területére vonatkoztatva, kívánom hozzászólásomat megtenni: A hároméves népgazdaságfejlesztési terv igen mélyreható elemzések alapján készült. A törvényjavaslatot tanulmányozva, megnyugtatóan tapasztaljuk, hogy az irányelv a népgazdaság egész területén reális követelményeket ír elő, annál is inkább, mert a tervben nemcsak a feladatok vannak meghatározva, hanem a feladatok megvalósításához szükséges alapanyagok mennyiségének előállítása is. A terv előirányzata szerint az építőiparnak a hároméves terv időszaka alatt 35 milliárd forint értékű építés-szerelést kell végrehajtani. Ennek biztosítására az építőipar termelését a tervben előirányzott három év alatt 20 százalékkal kell növelni. Ugyanakkor a költségszintet 6 százalékkal kell csökkenteni. A terv az építkezések kivitelezését illetően igejn helyesen állapítja meg, hogy a gazdaságosság szempontjait a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kell érvényesíteni, különösen az import anyagoknak felhasználásánál, ezért a terv feladatul tűzi ki, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben kell rátérni az építőiparnak a korszerű építési anyagok és szerkezetek alkalmazására. Olyan gépeket kell beszerezni, amelyekkel az építési időtartam lényegesen lerövidíthető. Az elmúlt időben igen sokszor beszéltünk az építőiparban fennálló hiányosságokról, az építőipar magas költségszintjéről, a minőségi munka hiányosságairól stb. Ugyanakkor nem mélyedtünk ol eléggé az építőipar hiányosságait illetően a hibákat előidéző okok elemzésében. Az építőipar tevékenységében még ma is sok kifogásolni való van. még sokat kell javítani ahhoz, hogy az építkezésekre fordított költségszintet elfogadhatóvá alakítsuk. Ennek ellenére úgy vélem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az építőipar tevékenységében az elmúlt évekhez viszonyítva jelentós javulás van, amelyet jó gazdasági és műszaki irányítással tovább tudunk és tovább is keli fejleszteni. Az Építésügyi Minisztérium takarékossági intézkedési tervet alkalmasnak tartom arra, hogy tovább javítsuk az építkezés költségszintjét, az anyaggal való takarékosságot, a munkafegyelmet és tovább fejleszthessük az építőipar technikáját. Amikor a-z építőipar munkáját értékeljük, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az iparág tevékenységének vitelében több mint 30 iparágat foglal magában, vagyis ezeknek az iparágaknak jó vagy rossz tevékenysége feltétlenül jelentkezik az építőipar eredményeit, vagy hiányosságait illetően. Ezeknek az iparágaknak az összehangolása nem könnyű dolog, azért igen fontos a jövőre nézve, hogy az építőipar megfelelő időben rendelkezzék feladatait illetően jól összehangolt gazdasági és műszaki tervekkel. Véget kell vetni az építőipart illetően annak a tűrhetetlen állapotnak, mely elsősorban sújtja az építőipart, hogy a terv előirányzatát és annak következtében a műszaki tervet későn kapja. Ügyszintén az általa vállalt kötelezettségek teljesítésében a szükséges tervdokumentációkat gyakran az első negyedév végén kapják meg és nem ritka, amikor az ehhez szükséges anyagot a II. negyedévben bocsátják a vállalat rendelkezésére. Az elmondottak mellett nem. kevésbé sújtják az építőipart a tervezés területén fennálló hiányosságok. Igen gyakori a beruházók részéről a tervek módosítása, esetenként bontásra is sor kerül az ilyen módosítások következtében. De nem ritka az olyan eset sem, hogy a tervezők helyszínelés nélkül készítik el a tervet és az ilyen terveknél csak a kivitelezés megkezdésekor tárulnak fel a hiányosságok é"s* a többletköltségek. Ilyen példa a Budapest, Fiastyúk utcai építkezés, ahol nem alkalmas talajon kezdték el az építkezést és így az építési költségeket 8 százalékkal növelték. Vagy a pomázi gyógypedagógiai intézet építkezésnél, ahol 100 000 forint többletköltséget idéztek elő a rossz tervezéssel. Hasonló eset a Nagy Lajos király úti építkezés, ahol az út elkészítése után vették észre, hogy a kommunális munkálatokat nem tervezték meg, ezért az utat fel kellett bontani. Rendet kell teremteni a típustervek területén is, annál is inkább, mert a tervezésünk magas költségei miatt szükség van típustervek alkalmazására. A meglevő típusterveink azonban úgy a kislakásépítést, mint a mezőgazdasági építkezést illetően igen sok hiányosságot tartalmaznak. A tervek egy része el van szakadva az élettől, ízléstelen, nem biztonságosak s maradiságra akarják késztetni a fejlődésben élő embereket. Sőt odáig is eljutottak már, hogy pl. a mezőgazdasági épületek terveire odaírják a tervezők, hogy az épület élettartama 15 vagy 20 esztendő. Vannak már sajnos olyan példák is, hogy a 15—20 évre garantált mezőgazdasági épület élettartama 5 év után befejeződött, mert leszakadt az épület teteje. Ebben az esetben a termelőszövetkezetek gondoskodhatnak újabb kölcsönről,