Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2641 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2642 terveket, egyéni elképzeléseket megvalósítani, nem tesznek szert elegendő tapasztalatra saját szakmájukban és igen nehéz magukat elhatározni arra is, hogy egyáltalán érdemes-e tanulni és ha igen, milyen területen gyarapítsák ismereteiket. óriási jelentőségű a könnyűipar számára, hogy annak ellenére, hogy ez az ipar számos csatornán keresztül kapcsolatban van a kapitalista országok gazdaságával, a hároméves terv alapján mégis ilyen biztos és szilárd gazdálkodást tudunk folytatni. Sőt, a hároméves terv lehetőségeket ad arra is, hogy javítsunk olyan hibákon is, amelyeket az elmúlt időszakban, elsősorban az anyagi lehetőségek korlátozott volta miatt követtünk el. Az elmúlt évek gazdaságpolitikájának egyik hiányossága volt, hogy nem fordítottunk elegendő gondot és anyagi erőt a könnyűipari termelőbérendezések, gépek, épületek állagának megőrzésére, fenntartására és magasabb műszaki színvonalon való cserélésére. Ezen a téren a hároméves tervjavaslat jelentős változásokat tesz lehetővé, ha az elmaradást nem is tudjuk teljes egészében felszámolni, az állóeszközök karbantartása, helyreállítása terén lényegesen kedvezőbb helyzetben leszünk a terv végén. Bár népgazdasági erőforrásaink korlátozottak, tervünk mégis figyelembe veszi azt, hogy 1960 után is folytatódik, sőt feltehetően egyre jelentősebb tempóban folytatódik hazánkban a szocializmus építése, országunk ipari országgá való átalakulása, az életszínvonal emelése. Ehhez egyre több és korszerűbb könnyűipari termékre is szükség van, amelyek termelését részben már csak a most megtervezett beruházásaink megvalósításával tudjuk biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! A kiemelt feladatokból néhány kérdéssel részletesen is kívánok foglalkozni. Mint mondtam, fő feladatnak azt tekintjük, hogy a könnyűipar termékei necsak mennyiségileg elégítsék ki a fogyasztók igényeil. hanem egyre kevesebb legyen az olyan ember, akinek bármiféle jogos kifogása lehet a szövet, a ruha, a cipő és egyéb áruféleségek minőségével, formájával, tetszetősségével szemben. Tudjuk jól, hogy ma még a vásárlás nem jelent mindig egyértelmű örömöt. Apró, bosszantó hibák zavarják meg ennek az örömnek a tisztaságát. Csodát az előttünk álló két és fél év alatt sem lehet ígérni. Nem lehet mindenkinek az egyéni ízlését 100 százalékban eltalálni, de ígérhetem, hogy tervezünk és megvalósítunk száz és száz olyan, intézkedést, amelyek végrehajtása után kevesebb lesz a jogos kifogás és sokkal több lesz a dicsérő bejegyzés a panaszkönyvékben. így például egyes esetekben még akkor i;s növelni fogjuk a szövetek minőségét, a gyapjúszövetek gyapjútartalmát, ha ugyanabból a nyersanyagmennyiségből 2—3 százalékkal kevesebb méterárut tudunk előállítani. Fokozni kívánjuk a szövetek tartósságát, divatosságát emelő szintetikus és műszálanyagok bekeverését is. Terveink szerint az egy főre eső szintetikus és műszálfelhasználásunk 1960-ra megközelíti a fejlett ipari országok felhasználási adatait, hozzávetőlegesen Ausztria felhasználásával lesz egyenértékű és lényegesen meghaladja Olaszország egy főre eső jelenlegi fogyasztását. 1960-ra eddig csak kísérleti stádiumban levő olyan nemes kikészítési eljárásokat, mint a gyűrődésmentes kikészítés, a piszoktaszító eljárások bevezetése vagy a vasalást viszonylag hosszú időre szükségtelenné tevő eljárásokat több mint 10 millió méter pamutszövet gyártásánál valósítjuk meg. A könnyűipar főfeladatának tartja, hogy megszépítse minden magyar dolgozó, de elsősorban a magyar nők életét. Azt akarjuk, hogy mindenki még csinosabban, még elegánsabban öltözködhessek (Derültség.) és ráadásul mindezt úgy akarjuk elérni, hogy a magyar nők egyre kevesebb munkával, kevesebb időveszteséggel tudják megoldani. A nemes kikészítési eljárások mind azt a célt szolgálják, hogy kevesebb id< pazarlódjék a vasalással, a mosással, a háztartási munkával és több idő jusson nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is a gyermeknevelésre, önmaguk képzésére és a szórakozásra is. (Taps.) — (KOSSÁ ISTVÁN közlekedés- és postaügyi miniszter: Szolidárisak vagyunk!) Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor a férfiak is tudják majd mosni' ingeiket, zoknijaikat stb. (Derültség és taps.) A könnyűipar dolgozói különösen érzik ennek szükségességét, hiszen túlnyomórészt nők dolgoznak ezen a területen. Vannak gyáraink, ahol 80—90 százalékban női munkások dolgoznak. Sajnos, a vezetésben koránt sincsenek ilyen mértékben bevonva a nők a könnyűiparban. Ezért fontos feladatunknak tekintjük, hogy a hároméves terv időszakában még több megfelelően képzett női munkatársunk kerüljön igazgatói, főmérnöki, technikusi és művezetői posztokra A választék bővítése terén is jelentős javulást tervezünk, amit bizonyítanak a közelmúltban lezajlott könnyűipari kiállítások anyagai is. Itt gondolok elsősorban a-brüsszeli világkiállításra készült könnyűipari és népművészeti termékekre, az ipari vásár időpontjában bemutatott pamut- és gyapjúipari kiállítási anyagokra, a háziipari kiállításra és még más bemutatóinkra. Két olyan területünk van, ahol á problémák teljes megoldását nem lehet vállalni és megígérni, ez pedig a papír- és bútorgyártás területe. Annak ellenére, hogy mindkét iparág fejlesztésére igen jelentős összegeket — például egyedül a papíripar fejlesztésére a sztálinvárosi szalmacellulóze gyár figyelmen kívül hagyásával is közel 250 millió forintot — fordítunk. Az eddigi erőfeszítések eredményeképpen 1959-re megkezdi termelését a Csepeli Papírgyárban egy óriás papírgép, amely önmagában 20 százalékkal emeli a magyar ipar papírtermelését. Mindez azonban még messze nem elegendő. Ezért kértünk és kaptunk a Szovjetuniótól két papírgépet, amelyek azonban csak 1960 után fognak a termelésbe belépni, s a jelenlegi termelést megközelítőleg 75 százalékkal fogják emelni. Jól tudjuk, hogy a hároméves tervben megtervezett 110 000 lakás több bútort követel meg, mint eddig, éppen ezért a bútoripar fejlesztését a Könnyűipari Minisztérium, a tanácsok és az