Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2643 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2644 OKISZ, s nem utolsó sorban a bútoripari dolgozók különösen szívügyüknek tekintik. A bútorgyártás fokozásának azonban két akadálya van. Az egyik az, hogy a fa világszerte — hogy úgy mondjam — hiánycikk. A világ fakitermelése kisebb mértékben fokozódik, mint a fa iránti szükséglet. Magyarország fában közismerten szegény, viszont a szükséges famenynyiség egy részét a viszonylag egyre szűkülő világpiacról beszerezni még akkor sem lenne könnyű dolog, ha többször annyi devizánk lenne, mint amennyi van. E téren jelentős javulást fog azonban hozni az ez évben meginduló bútorlapgyártásunk, amely az eddig tüzelésre került kender-pozdorjából kiváló minőségű bútorlapot állít elő. 1960-ra olyan mértékű fejlesztést tervezünk, hogy a könnyűipar pozdorjalemezgyártásával az egész bútoripari importot meg tudjuk szüntetni. Ez a gyártás, valamint az Erdészeti Főigazgatóságnál folyó forgácslap és farostlemezgyártás nagymértékben megteremti a magyar bútoripar jelentős fejlesztésének hazai bázisát. A másik akadály a gyártási kapacitás hiánya. Ezért terveinkben a bővítések, rekonstrukciók mellett szerepel egy új bútorgyár létesítése is, bár ennek termelése csak a hároméves terv után fog megindulni. Ezenkívül igen nagy gondot fordítunk meglevő bútorgyáraink műszaki fejlesztésére is. A bútorgyártás területén lesz a legnagyobb arányú a helyi, állami és szövetkezet', ipar termelésének növekedése is. Addig is azonban, amíg elegendő bútort tudunk gyártani, a könnyűipar mindent el fog követni, hogy dolgozóink jelenlegi lakásai, amelyekben talán még 2—3 évig szerényebb bútorok lesznek, sokkal melegebbek, otthonosabbak legyenek, mint eddig. Ha egyik-másik lakás kicsi és hiányos is, terveinkben gondoskodunk arról, hogy elegendő mennyiségű és a legfejlettebb kulturális igényeket is kielégítő függönyök és szőnyegek, bútorszövetek kerülhessenek ezekbe a lakásokba. De a kulturális szükségletek kielégítésében nemcsak ezen a téren vár jelentős szerep a könnyűiparra, hanem a papír- és nyomdaiparunknak kell kiviteleznie azokat a könyveket, reprodukciókat, amelyek elkészítését az íróktól, művészektől, fordítóktól várjuk. A termelés bővítéséhez — a meglévő, kapacitások leggondosabb kihasználása és a termelékenység növekedése esetén is — új létesítményekre is szükség van. Nem kívánom felsorolni itt a folyamatban levő könnyűipari beruházásokat, csak azt kívánom bejelenteni, hogy a beruházások elhatározásánál messzemenően alkalmazzuk — a beruházások koncentrálásának szükségessége mellett — a gazdaságossági alapon való kiválasztást és elhatározást. A fejlesztés a könnyűipar különböző ágaiban nem lesz egyforma ütemű. Olyan új feladatok lépnek fel a legnagyobb arányban fejlődő iparágakban, a papír-, a bútor- és a nyomdaiparban elsősorban, amelyek megkövetelik, hogy a káderek képzésére szervezetten is az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsunk. Olyan szakmunkások kellenek itt, akiknek viszonylag hosszú a betanulási idejük és olyan műszaki vezetőket, középkádereket és szakmunkásokat kell már most kiképeznünk, akik képesek lesznek a létesítendő teljesen új papír- és bútorgyárak vezetésére és irányítására. A műszaki fejlődés világszerte óriási léptekkel halad előre. E fejlődésben az előbb felsoroltakon kívül a könnyűipar minden ágának ki kell vennie a részét. Ezért fokozni kell a munkások, a technikusok, a mérnökök szakképzettségét más területeken is, minél több speciális mérnököt kell nevelnünk. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek a tervek, fejlesztési elképzelések csak akkor valósíthatók meg, ha a könnyűipari dolgozók is a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket tudásuk, szorI galmuk fokozásával a célnak megfelelően haszí nálják fel, másrészről, ha a dolgozók, akik ezt a tervet valóra váltják, napról napra érzik, hogy a gyári és a minisztériumi vezetők, a párt- és a tömegszervezeti funkcionáriusok törődnek velük, szeretik őket, ismerik és segítenek napi nehézségeiken, amelyeket a legjobban kidolgozott terv nyomán sem lehet egy csapásra megszűntetni. Tudjuk, hogy a felsorolt feladatok és ered. menyek csak akkor érhetők el, a további gyorr fejlesztés alapját csak akkor teremthetjük meg, | ha mindent megteszünk a nemzeti jövedelem növelésére. Ennek pedig a termelés növelésén kívül legfőbb forrása a termelési költségek csökkentése, a mindenirányú takarékosság az anyag| gal, a munkaerővel és a berendezéssel. A párt! és a kormány által megindított takarékossági mozgalom megvalósítására a könnyűiparban érdekelt hét szakszervezet elnökségével együtt közös tervet dolgoztunk ki. A terv alapján felkutatjuk a meglevő berendezések jobb kihasználásának lehetőségét, korszerű, gazdaságos beruházási terveket dolgozunk ki. Megkeressük és I érvényesítjük az anyagtakarékosság legkülön, bözőbb módozatait is, különösen az importanyagokkal való takarékosság-terén. Megszervezzük az üzemi épületek és szállítóeszközök jobb kihasználását és-más hasonló intézkedések öntevé\ kény kezdeményezését és végrehajtását várjuk minden könnyűipari gyártól, vezetőtől és dolgoI zótól. Minden könnyűipari vezető és dolgozó munkamódszerévé kell válnia és vérébe kell átmennie a népvagyon takarékos, jövedelmező hasznosításának. Tudjuk, hogy a takarékossági intézkedések végrehajtása nem lehet kampányfeladat. Ennek a szocialista gazdálkodás állandó módszerévé kell válnia a könnyűiparban éppúgy, mint más területeken. A hároméves népgazdaságfejlesztési terv a nyugodt fejlődés biztos alapját rakja le. Biztosítja a könnyűipari dolgozók rendszeres foglalkoztatását, életszínvonaluk szerény, de folyamatos emelkedését, megalapozza a későbbi még gyorsabb iparfejlesztést. A könnyűipar majdnem négyszázezer dolgozója nevében ígérhetem az Országgyűlésnek, hogy a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével nem fogjuk kímélni erőinket, hogy ezt a tervet minden részletében megvalósítsuk és ezzel hozzájáruljunk a szocializmus további sikeres építéséhez, amelynek egyik igen fontos láncszeme a most tárgyalt hároméves terv törvényjavaslat. A terv ! tartalmazza a könnyűiparra vonatkozó legfonto-