Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2621 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2622 A vidéki élet színvonalának emelésében nagy és szép feladat vár ifjúságunkra is. A főiskolát, az egyetemet végzett ifjúságnak hazafias kötelessége az is, hogy törődjék a vidék fejlesztésével és a maga részéről is hozzájáruljon ehhez. A vidékről a fővárosba felkerült fiatalok iskoláik elvégzése után ne igyekezzenek Budapesten maradni, hanem ők és a budapesti ifjúság egy része is menjen vidéki városokba, falvakba. Vigyék magukkal a kultúrát, teremtsenek fejlettebb életkörülményeket, dolgozzanak a város és a falu közötti különbség eltüntetésén. Ebben a munkában pártunk és kormányunk mindig segítségükre lesz. Az országot nemcsak Budapest jelenti, ezért a főváros arányos fejlesztése mellett a vidék fejlődését is biztosítani kell. Tisztelt Országgyűlés! Budapest túlnépesedésének és ipari telepítésének problémájával már eddig is több fórum és a sajtó is foglalkozott. Hozzászólásom azt célozza, hogy erre az el nem hanyagolható kérdésre — különleges fővárosi szempontokat érvényesítve — én is ráirányítsam a figyelmet. Hozzászólásom keretében csak a legfontosabb kérdéseket vázolhattam és csak utalásokat tehettem a megoldás módjaira. Ezzel az üggyel elmélyülten, minden tényezőt alaposan megvizsgálva és értékelve, a megoldás módjainak javaslatait körültekintően mérlegelve, a szakértők legszélesebbkörű meghallgatásával kell foglalkozni. Szükségesnek tartottam azonban erre a hároméves népgazdaságfejlesztési tervünk tárgyalása során felhívni a figyelmet, mert véleményem szerint a terv végrehajtásakor ezzel a problémával számolni kell. A hároméves terv feladatainak végrehajtásakor előbbre haladhatunk e probléma megoldásában, de ha figyelmen kívül hagyjuk, tovább ronthatjuk a jelenlegi helyzetet. A célunk azonban az, hogy a terv célkitűzéseit a legjobb eredménnyel valósítsuk meg, és gondolom a felvetett kérdés megoldása, illetve a helyzet súlyosbodásának megállítása, kedvezően fogja befolyásolni hároméves népgazdaságfejlesztési tervünk végrehajtását. Az 1958—1960. évi hároméves népgazdaságfejlesztési terv irányelveire vonatkozó törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Gosztonyi János képviselőtársunké a szó. GOSZTONYI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Hároméves népgazdaságfejlesztési tervünk törvényjavaslatának vitája során elsősorban az ifjúság szempontjából, az ifjúság érdekeiből kiindulva szeretnék néhány kérdést szóvá tenni. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy amit a terv általában biztosít, tehát a reálbérek és reáljövedelmek növekedését, szocialista iparunk fejlesztését, a mezőgazdaságnak, s különösen a mezőgazdaság szocialista szektorának nyújtott támogatást, a közlekedés javítását, a kultúra, a tudomány fejlesztését, a lakásépítési programot, 200 újabb falu villamosítását, a nyugdíjkérdés jelentős rendezését és így tovább, azt közvetlenül és közvetve a terv az ifjúságnak is nyújtja, mindezzel a dolgozó és a tanuló ifjúság élet-, munka- és tanulási viszonyai is javulnak, A hároméves tervnek jó néhány előirányzata közvetlenül az ifjúság érdekeit tartja szem előtt. A hároméves terv ideje alatt a munkába lépő új keresők száma mintegy 80—100 ezerrel növekszik. A minisztériumi ipar területén több mint 40 000 új munkahely lesz. Sok ezer új munkalehetőség nyílik a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy területén is. Nyilvánvaló, hogy a munkába lépő új dolgozók túlnyomó többsége fiatal lesz. Ha figyelembe vesszük, hogy a tőkés országokban éppen ellenkező tendenciát, a munkalehetőségek igen erős csökkenését, az ifjúsági munkanélküliség jelentős fokozódását tapasztalhatjuk, ez a tény egymagában is a mi rendszerünk magasabbrendűségét bizonyítja általában, s az ifjúság előtt is. A tervidőszak alatt tovább javulnak ifjúságunk tanulási körülményei. Elég itt arra utalni, hogy három év alatt 3500 új általános iskolai tantermet építünk. Ilyen tanteremépítési program ilyen rövid idő alatt Magyarországon még nem volt, de hiába keresnénk rá példát bármelyik tőkés országban is. A ma két vagy három váltásban tanuló gyerekek és maguk a pedagógusok a megmondhatói, mit jelent csupán ez az egy intézkedés a tanulóifjúság érdekében. De ugyanezt a célt szolgálja — ha szerényebb keretek között is — a középiskolai tantermek számának növelése, egyetemeink fejlesztése, a miskolci egyetem továbbépítése és általában az oktatás színvonalának emeléséhez szükséges anyagi feltételek biztosítása. A tanteremépítéssel kapcsolatban szükséges kiemelni, hogy új iskoláink túlnyomó többsége — legalábbis az én tudomásom szerint — tornateremmel épül. Ez a körülmény, valamint az új budapesti sportuszoda és más hasonló célú kisebb beruházás az ifjúsági testnevelési és sportlehetőségek újabb növekedését eredményezi. A hároméves terv során több ezerrel növekszik az óvodai férőhelyek száma is. Ez a növekedés a fiatal dolgozó anyák helyzetét is megkönnyíti. Más vonatkozásban ugyanezt a célt szolgálja, hogy a tervidőszak alatt több százezer háztartási gép, köztük 340 000 mosógép, 30 000 hűtőszekrény stb. kerül forgalomba. Ezek a számok egyébként áruellátásunk mennyiségi és minőségi, valamint a lakosság igényeihez jobban alkalmazkodó javulásáról is tanúskodnak. Az ifjúság szempontjából nem érdektelen az sem, hogy a tervidőszak alatt több mint félmillió kerékpárt, 80 000 motorkerékpárt, 60 000 MOPED kerékpárt hozunk forgalomba és a motorkerékpár — a kerékpárról nem is szólva — ma már egyáltalán nem elérhetetlen álom, nemcsak a jobban kereső fiatal munkások, de a tehetősebb parasztlegények számára sem. A jobb áruellátás szempontjából utalnom kell bútorgyártásunk programjára is, hiszen ez is érdekli a fiatalokat, főleg a házasodni készülőket. A tervidőszak során hatszor több bútort gyártunk, mint az első ötéves terv éves átlagában, így már 1958-ban 26 000 hálószobabútort. 10 600 kombinált szekrényt, 48 000 konyhabútort és 88 millió forint értékben kárpitozott csőbú-