Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2623 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2624 tort gyártunk. Lehetne, tisztelt Országgyűlés, az előterjesztett törvényjavaslat nyomán a hároméves népgazdaságfejlesztési terv egyéb ifjúsági vonatkozásban is fontos előirányzatát méltatni, az elhangzottakon túl azonban én egyetlen tényezőre szeretnék még utalni, amely nem is anyagi, hanem mindenekelőtt politikai és nevelési vonatkozású. A hároméves tervjavaslat, amely része és következménye annak a politikának, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány folytat, önmagában is, célkitűzéseinél fogva is segít az ifjúság hitének, a népi demokratikus rendszer iránti bizalmának megerősítésében olyan ifjúsági rétegek és csoportok körében is, amelyek az ellenforradalmi események, az ellenforradalmi és revizionista demagógia következtében megzavarodtak, vagy már azt megelőzően hitüket vesztették. Ez a törvényjavaslat, amely egyformán bizonyít amellett, hogy a párt képes a korábbi gazdaságpolitika súlyos hibáit kijavítani, képes a szocializmus építését a marxizmus—leninizmus általános érvényű tapasztalatai és törvényei alapján, a mi sajátos helyzetünket és viszonyainkat figyelembe véve vezetni, hogy a párt és a kormánv a gazdasági tervek készítésekor messzemenően figyelembe veszi a dolgozó tömegek javaslatait, kívánságait, kéréseit, hogy az ellenforradalom okozta súlyos anvagi károsodások ellenére — ha szerény mértékben is —, de folyamatosan em ílkedik az életszínvonal, mindezek a körülmények együttesen a gvakorlati meggyőzés legjobb lehetőségeit teremtik meg, hogy tovább növeljük a párt iránti szeretetet, a néni demokratikus rendszer iránti hűséget, a szocializmus építésébe vetett hitet a legszélesebb ifjúsági tömegekben. Úgy érzem, ezek a körülmények és tényezők jobban segítik ifiúságunk megalaoozott szocialista nevelésének ügvét. mintha csillogó, vagy világraszóló — de ugvanakkor irreális — célkitűzéseket állítanánk fel, mint amilyenre nem egy példa volt korábban. Tisztelt Országgyűlés! A mi ifjúságunk helyzete a felszabadulás óta alapvetően megváltozott. Nem hiszem, hogv szükséges lenne itt az Országgyűlés előtt részletezni. Legfeljebb annvit lehetne szóvátenni, hogy erről a változásról mi viszonvlag keveset beszélünk a fiataloknak, különösen keveset beszélnek — sajnos — a szülők, s ennek következtében a mai fiatalság jelentős része még hírből sem igen ismeri, mit jelentett a munkanélküliség, a tanoncsors. mit ielentett az uradalmak, vagy kulákgazdaságok árnyékában felnövő cselédgyerekek, aratók és summások élete. Az alapvető változások hangsúlvozása mellett azonban itt, a tervjavaslat parlamenti vitája során is szükséges felvetni néhány reális problémát, amelv ifiúságunk egyes szűkebb csoportjait ma is foglalkoztatia. elsősorban azért, mert, véleményünk — a KTSZ KB véleménye — szerint ezeket, legalábbis részben már a hároméves tervidőszak alatt meg lehetne oldani. Itt van az iskolás korból kilépő fiatalok foglalkoztatása. Népi demokratikus rendszerünk óriási vívmánya, hogy a nyolc általános iskolát végzett fiatalok közel 85 százaléka Budapesten, a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban középiskolákban, vagy iparitanuló-iskolákban i tovább tanul. Kárálhat ezért a mi munkábaállítási nehézségeinkről az úgynevezett Szabad Európa Hangja, bizonyítsa be, hogy melyik tőkés országban csinálják még ugyanezt meg. Van azonban néhány ezer fiatal, akinek munkábaállítása az általános iskola elvégzése . után nem biztosított. Ez a kérdés nem először ; szerepel itt, az Országgyűlés előtt. Sajnos azon; ban megnyugtató megoldás mind ez ideig nem j született, mint ahogy lényegileg nem került — az egészségügy területét kivéve — végrehaji tásra a Minisztertanács 1956. évi határozata sem, amely a 14—16 éves városi fiatalok kisegítő munkaerőként való alkalmazásáról intézkedett. A hároméves terv-törvényjavaslat indokolása azt hangoztatja, hogy ennek a problémának a megoldására az egyes éves terveknek kell intézkedéseket tartalmaznia. Mi is ezeket a külön intézkedéseket szorgalmazzuk, annál is inkább, j mert ennek a kérdésnek a megoldását nemcsak j gazdasági, hanem nagyon fontos pedagógiai : szempont is sürgeti, annál is inkább, hiszen a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok jelentős I része szülői felügyelet nélkül nő fel, kitéve az j elzüllés esetleges veszélyének. A falusi ifjúságról szólva, a legáltalánosabb I probléma, hogy a mai parasztifjúság tekintélyes része nem szereti a mezőgazdasági munkát, elvágyik a faluról és otthagyja a földet. Bár a falusi ifjúság városba áramlásának aránya jelentősen csökkent, az elkívánkozás ma is ténylegesen nagymérvű. Ennek sok egyéb tényező ' mellett feltétlenül oka az is, hogy a dolgozó parasztfiatalok zöme minimális szakmai ismeretekkel sem rendelkezik. A jászapáti járásban ; végzett helyzetfelmérő munka során a mező! gazdasági ismeretekre vonatkozóan is több száz i parasztfiatalt kérdeztek meg. A válaszok elég lehangolok. Olyan egyszerű kérdésekre például, hogy mi a vetésforgó, a parasztgyerekek igen tekintélyes százaléka egyáltalán nem tudott válaszolni és volt olyan is, aki azt írta, hogy a vetésforgó az ekének a föld végén való megfordítása. Ez persze kirívó példának hat, kuriózumnak tűnik, valójában azonban tény az, hogy általános iskoláinkban eddig lényegileg nem tanítottak mezőgazdasági ismereteket. És tény az is. hogy az iskola után a különböző állami és társadalmi szervek által szervezett szaktanfolyamok hatóköre elég szűk. Éppen ennek alapján javasolta a KTSZ Központi Bizottsága már korábban az illetékes állami szerveknek — és javasolja most itt az Országgyűlés előtt is —, hogy fokozatosan, lehetőségeink alapján hozzák létre falun és a mezővárosokban a kötelező jellegű mezőgazdasági iskolákat a régi, úgynevezett gazdasági népiskolák mintáiára. A jelenlegi helyzet és a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok szükségessé teszik hogy ennek a kérdésnek a rendezéséhez legalábbis hozzákezdjünk. Végül még egy ifjúsági probléma, s ez a lakáshelyzet. Súlyos hiba lenne — és elsősorban a KISZ-nek kell elítélnie mindenféle jogtalan