Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-49
2581 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2582 jük a .műszeripar nagymértékű fejlesztését. Elsősorban az elektronikus műszerek és a világviszonylatban is kedvező műszaki vonalon álló geofizikai mérőműszerek termelésére összpontosítjuk erőinket. Erre az útra azért léphettünk, mert jólképzett mérnökeink, szakmunkásaink biztosítani tudják,.hogy a felsorolt iparágakban a termelés nagymértékű kibővítése az eddig elért műszaki színvonal fejlesztésével párhuzamosan történhessék meg. Az ipari termelés előirányzatai szerint a minisztériumi iparban a termelékenység 3 év alatt 15 százalékkal növekszik, a termelési költségek 8 százalékkal csökkennek. E célkitűzések megvalósításában a terv az ipar dolgozóinak, az egész munkásosztálynak fegyelmezett, jó munkával, termelési kultúrájának növekedésével számol. Tisztelt Országgyűlés! A hároméves • terv mezőgazdasági termelési előirányzatait a Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseinek alapján alakítottuk ki. Eszerint „a párt a lakosság életszínvonala további javításának, a nyersanyagbázisnak és a mezőgazdasági exportnak növelése érdekében azt tartja helyesnek, ha a forradalmi munkás-paraszt kormány az egészségesebb ipari szerkezet kialakítása mellett a falu szocialista átalakításának szem előtt tartása és egyidejű végzése mellett a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjességjelé —• fő feladatnak tekinti". Mennyiben jelentenek a terv előirányzatai a mezőgazdasági termelés szerkezetében változást? Van-e és milyen mértékű az előrehaladás a belterjesség felé? A mezőgazdaság összes termelése a tervidőszakot megelőző három év átlagához képest 12 százalékkal nő. Az előirányzatok átlagos időjárás figyelembe vételével készültek. Mivel a bázisul vett három esztendőben ' a közepesnél jobb termés volt, az évi körülbelül négyszázalékos növekedés elérése komoly feladatot jelent. A termelés előirányzatai kifejezésre juttatják a belterjesség irányában való haladást. A növénytermesztés 1960-ra — 1957-hez képest — 108,7 százalékra, az állattenyésztés 117,9 százaiékra emelkedik. A növénytermesztés részaránya a hároméves terv során a megelőző három év 57 százalékáról 56,1 százalékra csökken, az állattenyésztés részaránya 40,3 százalékról 41,2 százalékra emelkedik. A termelés összetétele tehát — ha még nem is számottevően — az. állattenyésztés javára tolódik el, ami azt jelenti, hogy a belterjesebb, nagyobb hasznot biztosító ágazatok fejlődése meggyorsul. A belterjesebb fejlődés nemcsak a növénytermesztés és az állattenyésztés arányának megváltoztatásában jut kifejezésre. A növénytermesztésben is nagyobb szerephez jutnak a belterjesebb ágazatok. A hároméves terv időszakában a szántóterület az 1957. évihez képest változatlan. Ugyanakkor a gyümölcstermelő terület növekszik: az üzemi gyümölcsösök területét több mint 25 000 katasztrális hold telepítéssel növeljük. Jelentős szőlőtelepítési, illetve felújítási munkák is szerepelnek az előirányzatokban; ennek ellenére a szőlőterület nem növekszik, I mert a jelentős telepítések is csak azt eredményezik, hogy szőlőink állaga nem csökken. A terv nagy gondot fordít a történelmi borvidékek szőlőterületeinek felújítására. Változást jelent még a művelési ágak összetételében a rét- és legelőterület valamelyes csökkenése, ugyanakkor az erdőterület mintegy 50 000 hektárral történő növekedése. A szántóföldi növénytermesztésen belül a hároméves terv lényegében fenntartja az 1957-re kialakult szerkezetet, bizonyos mértékig további lépéseket téve a belterjesség felé. A vetésterületi változások legfőbb célkitűzése az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges takarmánybázis biztosítása. Ennek érdekében az összes takarmánytermő terület több mint 500 000 katasztrális holddal növekszik az első ötéves terv tényszámaihoz képest. Az 1950—54. évek átlagában az összes takarmánytermő terület a szántóterület 42,7 százalékát tette ki; ez 1957-re 49,6 százalékra növekedett, az 1960. évi előirányzat pedig 50,5 százalék. Ez azt jelenti, hogy a hároméves terv az állattenyésztés takarmányszükségletét lényegében hazai forrásokból kívánja fedezni. A koncentrált fehérjetakarmányon kívül minden más takarmányimportot meg fogunk szüntetni. A cukorrépa-vetésterület és a termésátlag növelése mintegy 240 000 vagon cukorrépatermelés növekedést eredményez az első ötéves tervhez képest. Ezt a nem csekély előrehaladást megfelelő feltételek biztosításával azzal is alá kell támasztani, hogy az állami szektor cukorrépatermelését lényegesen fokoznunk kell. A cukorrépa mellett más ipari növények — mint például az olajos magvak és textilipari növények — vetésterülete bizonyos mértékben kiterjed. Ezek a változások növelik a területegységen termelt értékeket a mezőgazdaságban. A terv szerint a búza termésátlaga az 1953—57. évi 8,4 mázsáról 9 mázsára, a kukorica termésátlaga 12,4 mázsáról 12,8 ftiázsára, a burgonya termésátlaga 56,6 mázsáról 59,8 mázsára emelkedik. A termésátlagokat megalapozza egyrészt a vetésszerkezet már említett javulása, főként azonban az, hogy az egy katasztrális holdon felhasznált műtrágya az 1957. évi 36 kilogrammról 1960-ra 56 kilogrammra emelkedik. Az állatállomány növekedése következtében több mint 10 százalékkal megjavult a szervestrágya-ellátás. Ezenkívül a talajjavítás kiterjesztése, az öntözött területek növelése és az öntözéses gazdálkodás színvonalának emelése jelentenek komoly tényezőket a termésátlagok megalapozásában. Külön ki kell emelnem a kukorica és a rizs termésátlagának . növelése érdekében tervezett intézkedéseket. Célul tűztük ki, hogy a kukorica vetésterületének 1960-ra több mint 50 százalékát hibridvetőmaggal lássuk el. A rizs termésátlagának növelése érdekében nagy lépést teszünk előre a monokulturális rizstermesztés fokozatos megszűntetése érdekében. 1957-ben az összes rizsterületeknek csak 23—24 százalékát termeltük vetésforgóval, — 1960-ra ez az arány már meghaladja a 70 százalékot. A termésátlagok tervével kapcsolatban még egyszer meg kell említenem, hogy az előirányzatok átlagos időjárás feltételezésével készültek.
