Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2583 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. A mezőgazdasági termelés említett növelése teszi lehetővé, hogy az élelmiszerfogyasztás — a paraszti önfogyasztást is figyelembe véve — 1960ban eléggé magas színvonalat ér el és minden cikkben, jelentősen meghaladja az első ötéves terv színvonalát. Az élelmiszerfogyasztás azonban nemcsak mennyiségileg növekszik, hanem a mezőgazdaság intenzívebb fejlődése lehetővé teszi, hogy minőségi összetétele is javuljon. Ez a javulás abban mutatkozik, hogy az állati fehérjét tartalmazó élelmiszerek fogyasztásának növekedése magasabb, mint a növényi eredetű szénhidrátot tartalmazó élelmiszereké. A húsfogyasztás az első ötéves terv átlagához képest 1960-ra 25 százalékkal, a tojásfogyasztás mintegy 70 százalékkal, a tejtermékek fogyasztása mintegy 32 százalékkal növekszik. A hároméves terv biztosítja azt, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom teljes önkéntességét szem előtt tartva továbbra is gyarapodjanak és erősödjenek hazánkban a szocialista termelő viszonyok, fejlődjék a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom. Ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek a nagyüzemi gazdaság előnyeit élvezzék, biztosítsák & városi lakosság és az ipar jobb ellátását a mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal és élelmiszerekkel, az egyéni parasztságnál jobb termelési eredményeket érjenek el, szükséges, hogy az egy katasztrális hold szántóterületükre jutó állóeszköz állományukat növeljük. A hároméves tervben erre a célra előirányzott állami | támogatás évi átlagban kereken 340 millió fo-. rint, az első Ötéves tervben ugyanez a támogatás csak évi 200 millió forintot tett ki. A hároméves terv idején a termelőszövetkezetek összes beruházásai mintegy 1400 millió forintot tesznek ki. Az előirányzott támogatás kettős célt szol-? gál. Az egyik cél az, hogy meglevő termelőszövetkezeteink ténylegesen nagyüzemi jellegűek legyenek. Ezért az állami támogatás felhasználásával a meglevő termelőszövetkezetek egy katasztrális holdra eső állóeszköz állománya meg fogja közelíteni az 5000 forintot. Az állóeszköz állománynak ez a fejlődése anyagi előfeltételt biztosít ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink | gazdálkodása rentábilis legyen, a termelőszövet- ! kezeti tagok jövedelme emelkedjék, meghaladja az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztok átlagos jövedelmét. Ezzel biztosítjuk, hogy a termelőszövetkezetek vonzóereje az egyéni gazdálkodást folytató parasztságra növekedjék és önkéntesen egyre több dolgozó paraszt lépjen a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Az állami eszközökből nyújtott támogatás x másik célja az, hogy megfelelő anyagi alapot nyújtson az újonnan alakuló termelőszövetkezeteknek a nagyüzemi gazdálkodás megkezdéséhez. Természetesen az állami támogatás mértéke tv m limitálja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését, mert abban az esetben, ha a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése a feltételezettnél gyorsabb ütemű lesz, beruházási eszközeink átcsoportosításával és tartalékaink felhasználásával is gondoskodni tudunk arról, hogy az újonnan alakult termelőszövetkezetek állóeszköz álévi június 19-én, csütörtökön 2584 lománya a tervezett színvonalat feltétlenül elérje. Az 1957. évtől kezdődően a mezőgazdasági eredetű termékek állami készleteit a felvásárlás útján biztosítottuk. A felvásárlási rendszert fenntartjuk s az a hároméves tervidőszakban a továbbiak során is alapja lesz a falu és a város gazdasági kapcsolatainak. Tisztelt Országgyűlés! A terv termelési előirányzatainak ismertetése után rátérek a nemzeti jövedelem növekedésének és elosztásának kérdésére. A nemzeti jövedelem alakulását mindenekelőtt a termelés kibővítésének lehetőségei szabják meg. A tervjavaslatok kidolgozásánál népgazdaságunk jelenlegi helyzetének reális felméréséből, az elmúlt évek gazdasági helyzetének helyes értékeléséből kell kiindulnunk. Gazdasági életünk egyik fő jellemzője volt. hogy rendkívül alacsony volt a produktív felhalmozásra fordított összegek mértéke. Az 1950—1957. évek között a nemzeti jövedelem növekedésének évi átlagos üteme 4,6 százalék volt, a hároméves tervben pedig ezt a növekedést 4,3 százalékban irányoztuk elő. A nemzeti jövedelemnek ezt a növekedését azzal egyidejűleg érjük el, hogy nemzetközi fizetési mérlegünket egyensúlyba hozzuk, a Szovjetuniótól kapott beruházási hitelei» kívül külföldi hitelt nem veszünk igénybe, sőt a tervidőszak végén bizonyos törlesztéseket is kezdünk. A hároméves tervnek a lakosság életviszonyaira való kihatását elsősorban a fogyasztási alap 11 százalékos emelése jellemzi. Ennek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozók reálbérét a szocialista szektorban 6 százalékkal emeljük. E hat százalékos emelés elsősorban a termelés és termelékenység emelkedése következtében kifizetésre kerülő többletbérek folytán és nem általános béremelés vagy általános" árleszállítás útján következik be. E hat százalék nem foglalja magában az állami szektor dolgozóinak nyereségrészesedését, amely a hároméves terv során is jó munka esetén kifizetésre kerül. A nyereségrészesedés tehát a hároméves terv során az előirányzott hat százalékon felül növeli a bérből és fizetésből élők reáljövedelmét. A parasztságnál az egy főre eső reáljövedelmek körülbelül 4 százalékkal növekednek majd. A dolgozók életszínvonalát azonban nemcsak a reálbérek alakulása szabja meg, hanem a fogyasztási igények kielégítésének mértéke és módja is. A tervjavaslat biztosítja — amint arról egy-két helyen már említést tettem — az olyan cikkek forgalmának növelését, amelyek a lakosság körében igen keresettek és növelik a fogyasztás kulturáltságát. A lakosság fogyasztási alapjának 11 százalékos emelkedése a kis-, kereskedelmi áruforgalom 13 százalékos növekedését teszi lehetővé. A kulturáltabb fogyasztási igények kielégítése érdekében e 13 százalékon belül az iparcikk-forgalom 22 százalékkal, a« élelmiszerforgalom 4 százalékkal fog növekedni. Az iparcikk-forgalom a szocialista kiskereskedelem egész forgalmában az 1955. évi 48 százalékról 1960-ra 54 százalékra emelkedik. A ke-