Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2577 Az Országgyűlés 49. ülése 1958^ évi június 19-én, csütörtökön 2578 A 3 éves tervjavaslat világosan mutatja, hogy népgazdaságunk kilábalt abból a szakadékból, amelybe az ellenforradalmi támadás taszította — s ha még szerényebb mértékben is —, de ismét a fejlődés útjára léptünk. A tervjavaslat már célul tűzheti ki, hogy a népgazdaság összes erőforrásai szervezett és rendszeres összehangolásával erősítse országunk termelő erőit, előrehaladjon az életszínvonal emelésének útján, és szilárd alapot adjon a nagyobb ütemű szocialista építésnek a későbbi tervidőszakok során. Nem mulaszthatom el, hogy ebből az alkalomból az Országgyűlés színe előtt ne emlékezzem meg ismét azokról a tényezőkről, amelyek meglepően rövid idő alatt lehetővé tették, hogy népgazdaságunk kilábaljon az ellenforradalom okozta fenyegető helyzetből és a szolid, szilárdan megalapozott szocialista fejlődés perspektívát nyújtó útjára lépjen. Ez azért volt lehetséges, mert az egész dolgozó magyar nép — élén a forradalmi szellemű munkásosztállyal — magáévá a Magyar Szocialista Munkáspárt célkitűzéseit, fegyelmezett termelő munkával helyreállította a korábbi termelési színvonalat, sőt 1957. év derekán túl is szárnyalta azt. Köszönhetjük ezt annak, hogy a baráti országok, élükön a Szovjetunióval a legnehezebb helyzetben önzetlen módon áldozatot vállalva is segítséget nyújtottak nekünk nyersanyagban, fogyasztási cikkekben és devizahitelben. Talpraállásunk fő mozgatója volt a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája, az, hogy a súlyos gazdasági helyzetben helyes célokat tűzött a Népköztársaság politikai és gazdasági megszilárdításáért harcoló dolgozó tömegek elé. Tisztelt Országyűlés! Melyek az előttünk fekvő törvényjavaslat főbb jellemzői? A hároméves tervidőszakban a népgazdaság minden ágában a termelőerők fejlesztése útján bővítjük és gazdaságosabbá tesszük a termelést. A tervjavaslat szerint a szocialista iparban a mezőgazdaság szocialista szektorában és egyéni kisárutermelő szektorában is növeljük a termelést, megteremtjük a nyugodt munka lehetőségét, növeljük a termelékenységet. A népgazdaság fejlődésének a termelőerők bővítésének, az életszínvonal emelésének tartósan és nagyobb távlatokban egyedül a gazdaságos termelés fokozása és kiszélesítése képezheti az alapját. A hároméves tervjavaslat szilárd alapot teremt ahhoz, hogy az 1961—65-ös tervidőszakban nagyobb léptekkel haladjunk előbbre termelőerőink fejlesztése, a szocialista építés útján, lerakva annak bázisát, hogy népgazdaságunk szerkezetét, elsősorban az ipar szerkezetét, a jelenleginél kedvezőbben alakítsuk ki és messzemenően hasznosítsuk a szocialista országokkal a KGST keretében mindjobban kiszélesített munkamegosztás teremtette lehetőségeket. A hároméves tervjavaslat célul tűzi ki és egyben lehetővé teszi, hogy tovább szélesítsük és erősítsük hazánkban a szocialista termelési viszonyokat, elsősorban a mezőgazdasági termelőszövekezeti mozgalom támogatása révén. A hároméves terv célul tűzi ki, hogy a reálbérek és reáljövedelmek szerény mértékű, de folyamatos emelésével növelje a dolgozó nép életszínvonalát, mert ez a szocialista építés legfőbb célja és az előrehaladás egyik legfontosabb jellemzője. Fontos jellemzője a hároméves tervjavaslatnak, hogy már 1958. év végétől biztosítja a népgazdaság nemzetközi fizetési mérlegének egyensúlyát, lehetővé teszi, hogy minden esedékes fizetési kötelezettségünknek eleget tegyünk. Az ipari termelés a javaslat szerint három év során 22 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig átlagos időjárást feltételezve 12—13 százalékkal emelkedik. Ez lehetővé teszi, hogy a három év alatt a nemzeti jövedelem 13 százalékkal emelkedjék. A nemzeti jövedelem emelkedése alapján a bérből és fizetésből élők egy keresőre jutó reálbére a hároméves terv végére 6 százalékkal haladja meg az 1957. évi színvonalat és három év alatt az állami eszközökből végrehajtható beruházások összege 32 milliárd forintot tesz ki. A hároméves terv iparfejlesztésének célkitűzéseit a tervidőszak elején fennálló helyzetre, az első ötéves tervben elért eredményekre kellett alapoznunk. Az ipari fejlődés fő arányaira jellemző az, hogy a nehézipari termelés gyorsabban nő a könnyű- és élelmiszeripar termelésénél, mivel a beruházások gyorsabban nőnek, mint a fogyasztás és viszonylag kedvező lehetőségeink vannak a gépkivitel növelésére is. A minisztériumi iparban a termelő eszközöket gyártó nehézipar fejlődése a három év alatt 28 százalékkal, a fogyasztási cikkeket termelő iparágaké 20 százalékkal nő. Az ipari termelés növelésén belül a másik jellemző, hogy az alapanyaggyártó és energiaszolgáltató ipar fejlődésének üteme meghaladja a feldolgozó ipar fejlődési ütemét. 1960. évben 1957-hez képest 26 százalékkal több szenet, 47 százalékkal több cementet, 30 százalékkal több vasúti kocsit, 10 százalékkal több motorkerékpárt, 15 százalékkal több gyapjúszövetet, 29 százalékkal több bőrcipőt, 35 százalékkal több papírt, 37 százalékkal több csokoládét fog az ipar termelni. 600 lóerős dieselmozdonyokból a termelés közel hatszorosára, kerekes traktorokból 4,5-szeresére, arató-cséolőgépből 2,5-szeresére, nitrogénműtrágyából csaknem háromszorosára fog emelkedni. Az építőipar termelése 20 százalékkal emelkedik. Az alapanyag-termelés fejlesztésére fordított összegekből folytatjuk a Sztálin Vasmű hengerművének építését és befejezzük kokszolóművének építését. Ez jelentősen könnyíti majd a gépipar finomlemez ellátását. A Sztálin Vasmű finomlemez hengermüvének megépítése, amely a hároméves tervben a befejezéshez közeledik, a népgazdaság számára igen előnyös célkitűzés, ha figyelembe vesszük, hogy országunkban 1955ben 78 000 tonna lemeztermelés mellett 42 000 toVina lemez importálására volt szükség, 1958ban pedig változatlan hazai termelés mellett az importigény már 60 000 tonnára növekszik. Ez a tendencia nemcsak hazánkban mutatkozik | meg, hanem mindenütt a világon és összefüg\ gésben áll az új technológiai irányzatokkal is. i A külföldi termelési statisztikák azt mutatják,