Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-46

2409 Az Országgyűlés 46. ülése 1958. évi április 16-án, szerdán. 2410 vezette szocialista tábort. Albánia kis ország, de szilárdan el van határozva arra, hogy nem akarlemaradni nagyobb testvérei mögött és testvéreinek önzetlen segítségével a kis Albánia is szilárddá és haladó országgá válik. Ismételten köszönetet mondunk önöknek, kedves Elvtársak és drága Barátaink, azért a meghívásért, amelyet nagy megtiszteltetésnek tekintünk, és most engedjék meg, hogy az Albán Népköztársaság Nemzetgyűlése és az egész albán nép nevében még nagyobb, még ragyogóbb sikereket kívánjunk önöknek az önök dicsőséges útján, a mi közös utunkon, amely a szocializmus felé vezet. (Taps.) Éljen az albán és a magyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága! (Taps.) Éljen a Szovjetunió vezette szocialista tábor sziklaszilárd egysége! (Nagy taps.) Éljen a világbéke! (Nagy taps. — Az elnök kézfogással üdvözli Tónin Jakovát, az albán parlamenti küldöttség vezetőjét.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 10.45—11.05.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a Minisztertanács elnökének beszámolója az időszerű nemzetközi kérdésekről. Dr. Münnich Ferenc elvtársat, a Minisztertanács elnökét illeti a szó. DR. MÜNNICH FERENC, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg az volt a szándékunk, hogy az Országgyűlés mostani ülésének egybehívását kizárólag a költségvetés megtárgyalása céljából javasoljuk. De időközben a nemzetközi élet területén olyan jelentős fejleményeik tanúi voltunk és vagyunk, amelyek hazánk életét is érintik, tehát indokolják, hogy az Országgyűlés mostani tárgyalásai során különleges figyelmet fordítsunk a nemzetközi élet néhány lényeges kérdésére. Csak néhány nappal ezelőtt ért véget azoknak az ünnepi napoknak a sorozata, amelyeket a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége — pártunk és kormányunk vendégeként — a magyar néppel töltött. Ennek a látogatásnak nagyarányú bel- és külpolitikai jelentősége van. Indokolt tehát, hogy felszólalásomban ennek a látogatásnak az élményein keresztül tekintsek a nemzetközi élet kérdéseire. A politikai megnyilatkozásokban és emberi élményekben gazdag, nyolcnapos látogatásnak igen nagy jelentőséget és tartalmat ad egyfelől az a tény, hogy Hruscsov elvtárs vezette delegáció magyarországi látogatása közvetlenül az után történt, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa .Hruscsov elvtársat a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé választotta, (Nagy taps.) közvetlenül az után, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa az atom- és hidrogénkísérletek egyoldalú megszüntetéséről történelmi jelentőségű határozatot hozott. Rendkívül nagy jelentőséget és tartalmat ad ennek a látogatásnak másfelől az a nemzetközi helyzet is, amelyben ez a találkozás megtörtént. A jelenlegi nemzetközi helyzetet a kormányfői tárgyalások létrejöttéért folyó küzdelem jellemzi. Ebben a küzdelemben a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezései, a többi szocialista ország és valamennyi békeszerető erő támogatásával, nehéz helyzetbe hozták azokat a nyugati köröket, amelyek a csúcstalálkozó létrejöttét akadályozni és a fegyverkezési versenyt fokozni akarják. Az atomháború veszélye ellen, a csúcstalálkozóért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó küzdelemben a kezdeményezés a béke erőinek, elsősorban a Szovjetuniónak a kezében van. Akármennyi akadályt igyekeznek is gördíteni a nyugati imperialisták a szovjet kezdeményezések sikere elé, nem kétséges, hogy az eredmény a (haladó erők még nagyobb tömörülése és az agresszív körök befolyásának csökkenése lesz. A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása nemcsak a magyar és a szovjet népek barátsága mélyülésének páratlan alkalma volt, hanem nemzetközd arányokban erősítette a béke ügyét, buzdította a haladó erőket, s figyelmeztette az agresszív szándékú köröket, hogy háborús és ellenforradalmi ábrándjaikat eleve kudarcra ítélik a szocializmus hatalmas erői. A szovjet küldöttség magyarországi látogatása ilyen nemzetközi helyzetben rendkívül sokat adott a magyar népnek. Hruscsov elvtárs és a szovjet delegáció többi tagja a tárgyalásokon és a nyilvános gyűléseken elhangzott megnyilatkozásokkal erősítették annak tudatát, hogy a magyar nép megbecsült tagja az emberiség boldog jövőjéért küzdő szocialista népek táborának. A népek haladó ügyéért érzett felelősségünk tudatát növelték a szovjet küldöttség tagjai, amikor 'emlékeztettek bennünket arra, hogy a magyar nép történetének legdicsőségesebb eseményei közé tartozik az első magyar proletárdiktatúrának, a Tanácsköztársaságnak a megteremtése. Abban az időszakban, amikor a tőkés államok nagyarányú nemzetközi összeesküvéssel igyekeztek megsemmisíteni a világ első proletár államát, a Szovjetuniót, a magyar nép forradalmi erői elég bátrak és erősek voltak ahhoz, hogy létrehozzák Magyarországon a nép államát, hősies vállalkozásukkal megmutatva a magyar népnek a jövőbe vezető utat. Jól értelmezett nemzeti büszkeséggel hallhattuk a legilletékesebb helyről, a Szovjetunió szocialista népeinek delegációjától az elismerő, sőt köszönő szavakat a magyar nép legjobbjainak áldozatvállalásáról, akik a fehérgárdisták, majd az intervenciós csapatok ellen a Vörös Hadseregben más népek hős fiaival együtt küzdöttek a világ első szocialista államáért, a Szovjetunióért, s ezen keresztül az emberiség boldog jövőjét készítő haladó erők diadaláért. Miközben együtt ünnepeltük szovjet vendégeinkkel felszabadulásunk évfordulóját, a magyar nép legnagyobb nemzetközi ünnepét, jelenlétük és megnyilatkozásuk közvetlen emberi élményekben tudatosította élőttünk a szocialista népek testvéri egységében rejlő hatalmas erőt. Az egybetartozó szocialista népek jelenének és jövendő nagy lehetőségeinek távlata tanította lelkesedésre azokat is, akik sorainkban még magukon hordozták az ellenforradalom tragikus idejének zavarát. A szovjet vendégek találkozásai a munkásosztály, a dolgozó parasztság szé-