Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1437 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1438 megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül felelősségteljes. Ebben a munkájában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús uszítók elszenvedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Amerikai Egyesült Államok 1951. október 10-i törvénye, amely évi 100 millió dollárt irányoz elő a békeszerető államok elleni aknamunkára és kémkedésre. Ezt az összeget legutóbb 25 millióval felemelték. Az ilyen szennyes feladatra azonban egyre kevesebb a jelentkező. De még mindig akadnak olyan elvetemült elemek, akik semmit sem tanultak, mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludovikás tisztjelöltekből, hadapródokból rekrutálódtak, s fegyvereket gyűjtöttek a magyar nép ellen. Az ítélet kiütötte kezükből a fegyvert és lesújtott rájuk. Az utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merénylet fokozott éberségre int bennünket. Az imperialista sajtó saját „hőseiként" ünnepelte azokat a gonosztevőket, akik fegyverrel és vasdoronggal támadták meg repülőgépünk békés utasait, pilótáit. Ez az alávaló gaztett és ennek feldícsérése az imperialista sajtó részéről újból felhívja figyelmünket arra, hogy ellenségeink nem válogatósak, gonosztevőkkel szövetkeznek, csakhogy árthassanak országunknak, népünknek, amely végképp kiszabadult karmaikból. Államvédelmi szerveinknek, de nemcsak nekik, minden i^az hazafinak résen kell lennie. Fokozottabb éberséggel, elszántsággal kell küzdenie, hogy ártalmatlanná tegyük azokat, akik hazánk, népünk, törvényeink ellen fordulnak. Az államvédelmi és az igazságügyi szervek a szocialista törvényesség maradéktalan betartásával ma már valóban csak az ellenségre mérik csapásaikat. Munkájuk egyre eredményesebb. Pártunk és kormányunk bizalma, dolgozóink fokozottabb támogatása lehetővé teszi, hogy keresztülhúzzák ellenségeink gálád számításait, bűnös próbálkozásait, hogy szabotázzsal, zavarkeltéssel akadályozzák népünk jólétéRek emelésére, rendszerünk megszilárdítására tett erőfeszítéseinket. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Vezetőség határozata megerősíti büntetőpolitikánknak az utóbbi időben már kialakított helyes gyakorlatát, amikor arra szólítja fel bűnüldöző szerveinket, ügyészeinket, bíráinkat, hogy államunk biztonságát és a törvényes rendet sértő súlyosabb bűncselekmények ellen összpontosítsák erejüket. A megtévedt dolgozók jelentéktelenebb bűncselekményeivel szemben elsősorban társadalmi úton, nevelő jellegű intézkedésekkel kell eljárni. Ennek az irányelvnek valóraváltásával elérjük, hogy a súlyos bűncselekményeket eredményesebben fogjuk felderíteni és elhárítani többek között azért is, mert megszabadítjuk igazságügyi szerveinket az apró-cseprő ügyek tömegétől. Ennek következtében csak azok kerülnek majd börtönbe, akikkel szemben ennek a súlyos büntetésnek alkalmazása valóban szükséges. A büntető eljárás szocialista alapelveinek következetes érvényesítése, amit törvényeink és a Központi Vezetőség határozata oly nyomatékosan megkövetelnek minden ilyen ügyben eljáró szervezetünktől, lehetővé teszi, hogy véget vessünk azoknak a súlyos törvénysértéseknek, amelyek a múltban oly nagy károkat okoztak. Bűnüldözésünk egyik legfontosabb feladata, tisztelt Országgyűlés, a nép vagyona ellen vétők felelősségrevonása, nemcsak azért, mert szocialista gazdálkodási rendünk a társadalmi tulajdonra épül, hanem azért is, mert a legtöbb bűncselekmény népgazdaságunkat sérti. Ennek egyik főoka a szokásos bűnözők bűncselekményei mellett a hatalmát vesztett osztályellenség kártevése. A bűnözők kihasználják a gazdasági szervezeteinkben elharapódzott bürokráciát, a felületes ellenőrzést, és fosztogatják, lopják, sikkasztják a nép vagyonát. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőinek megfelelő üldözése, felelősségrevonása fontos állami feladat. De ennél nem kevésbé fontos, hogy a gazdasági vezetők, dolgozóink több figyelmet fordítsanak a népvagyonnak nemcsak szorgos megteremtésére, hanem gondos megőrzésére, kezelésére is. Jó egynéhány ügy tanulsága alapján megragadom az alkalmat, tisztelt Országgyűlés, hogy innen is kérő szóval forduljak a vállalatok igazgatóihoz, földművesszövetkezeteink tagjaihoz, főleg a szövetkezeti ellenőrző bizottságok tagjaihoz, hogy még jobban vigyázzanak a felügyeletük alatt álló népvagyonra. A bűnüldöző és az igazságügyi szervek komoly eredményeket értek már el a szocialista vagyon védelmében, a társadalmi tulajdonban esett kár megtéríttetésében. Eredmények mutatkoznak a városi és a falusi lakosság, dolgozó parasztságunk vagyonának védelmezésében is. Rá kell azonban mutatni arra, hogy ezen a területen is, csakúgy, mint a társadalmi tulajdon kezelésében, sok a hanyagság. Az, hogy lakosságunk között számosan sokszor őrizetlenül nagyják dolgaikat, záratlanul portájukat, lakásukat, egyenesen csábítja a lopások elkövetésére az alkalmi és a szokásos bűnözőket. Rendőrségünk áldozatos helytállása és munkája komoly eredményeket mutat fel a polgárok személye ellen intézett erőszakos támadások, emberölések, rablások elleni harcban. Teljes felelősséggel és örömmel számolhatok be az országgyűlés előtt arról, hogy az ilyen bűncselekmények száma lényegesen kisebb a felszabadulás előtti hasonló cselekményekénél. így állampolgáraink hasonlíthatatlanul biztonságosabb körülmények között élhetnek és dolgozhatnak, mint azelőtt. Az államrend elleni izgatások száma is csökkent. Világosan elkülönítjük azokat, akik bírálattal feltárják a megmutatkozó hibákat, segítik ezeknek kijavítását, azoktól, akiknek a gyűlöleten kívül semmi közük a demokráciához, s akik izgató, gyűlölködő kijelentésekkel tesznek kísérletet, hogy zavart keltsenek, akadályozzák építő munkánkat. Az ilyen rosszhiszemű, ellenséges elemeket természetesen bíróság elé állítjuk. Ezzel a Magyar Népköztársaság Alkotmá-