Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-29
1439 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1440 nyának rendelkezését valósítjuk meg. Alkotmányunk 55. §-a kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot. Nyilvánvaló, hogy nálunk nem lehet szabadság azoknak, akik a dolgozók érdekei ellen akarják azt felhasználni, akik pártunk, államunk, intézményeink ellen izgatnak, akik sovinizmust, antiszemitizmust és más burzsoá reakciós nézeteket terjesztenek. Alkotmányunk ugyanakkor mint nagy vívmányt szögezi le, hogy államunk a szólás-, sajtóés gyülekezési szabadságjogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket. Mint köztudomású, a kapitalista országokban ezekkel az eszközökkel a kizsákmányoló törpe kisebbség rendelkezik. Ezeknek az eszközöknek hiánya miatt viszont a szabadságjogok érvényesítésére a dolgozóknak, a lakosság többségének alig van módja. A burzsoá-demokratikus országokban a dolgozók igazi érdekeit védőket gyakran letartóztatják, lapjaikat, gyűléseiket betiltják. Megszegik azokat az alkotmányos szabadságjogokat, amelyeket ezeknek az országoknak alkotmánya formálisan biztosít. Tisztelt Országgyűlés! A bűnözés okainak vizsgálata során a rendőri és az ügyészi szervek egyaránt sok tapasztalatra tettek szert ahhoz, bogy követeljék az alkoholizmus romboló jelenségei elleni általános küzdelem megerősítését. Gyakorlati munkánk során sokszor láttunk eseteket, amikor főleg a rum és a pálinka mértéktelen fogyasztása nemcsak az egészséget rombolja, hanem bűncselekményekre is vezet. A kapitalista társadalom egyik legalávalóbb maradványát, a prostitúciót megszüntettük, de főleg nagyvárosainkban még előfordul a titkos prostitúció. A társadalom szervezett erőinek kell odahatniok, hogy több gondoskodással az ilyen jelenségeket megszüntessük. A háromévi felügyeleti munka tapasztalatai azt mutatják, hogy rendőri és ügyészi szerveink nyomozati munkája egyre javul. Méltán rászolgáltak dolgozó népünk elismerésére és további bizalmára. A három év alatt tovább szilárdult a közbiztonság és megerősödött a népvagyon, a Polgárok személyének és vagyonának védelme. Egyre több figyelmet szentelnek rendőreink a tudományos módszerek alkalmazásának és' komoly sikereket érnek el. Az ilyen módszerek azonban még nem általánosak, még nincsen kriminalisztikai intézetünk sem. és általában sok me g a tennivaló a bűnüldözés színvonalának emelésére. Rendőreink évről évre képzettebbek, tapasztaltabbak és ennek eredménye, hogy egyre jobban megbecsülik őket a dolgozók. Ezért csökken a hatósági közegek, elsősorban a rendőrök sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények száma is. Az ilyen eseteket a bíróságok nem mindig bírálják el kellő szigorral. Hozzá kell tennem azonban, hogy néha, főleg a még tapasztalatlanabb rendőrök fellépésében is akad hiba, amikor fellépésük vagy nem eléggé határozott, vagy épPen túlzott, és kiváltója lesz egyes személyek meggondolatlan magatartásának. Az ilyen jelenségek ellen is fellépünk. Habár egyre kisebb számban, de vannak még olyan panaszok, hogy a rendőrségen egyes beosztottak durva törvénysértéssel erőszakot alkalmaztak előállítottakkal szemben. Az ügyészi felügyelet kötelessége minden ilyen esetet a legalaposabban kivizsgálni és a magukról megfeledkezett személyek ellen eljárni. Katonai bíróságaink ilyen esetekben megfelelő szigorral torolják meg a törvénysértéseket. A bűnügyi munka lassúsága, sajnos, gyakran odavezet, hogy a nyomozás ideje elhúzódik. Ez év első negyedében a rendőrségi nyomozások 40,8 százaléka, a második negyedévben pedig csupán 38,3 százaléka fejeződött be a törvényben előírt 30 napon belül. Ennek okait 'a létszámban, a szakmai felkészültségben, a technikai felszerelésben mutatkozó hiányosságokban kell keresnünk. Elhúzódnak az ügyek azért is, mert a feljelentők maguk sem nyújtanak megfelelő segítséget, sokszor későn tesznek feljelentést, s ez megnehezíti a felderítő munkát. De sok a nyomozó munkában is a bürokratikus huzavona. Hiányzik a megfelelő ügyészi felügyelet és segítség. Ezen sürgősen változtatnunk kell. Jelentősen javult az előzetes letartóztatás elrendelésének gyakorlata. A múlt év hasonló időszakához képest az előzetes letartóztatások száma több mint felére csökkent. A múlt év július 1-én 3681 előzetes letartóztatott volt, ez év július 1-én pedig csak 1493. De a javulással még nem vagyunk elégedettek. Sokszor alapos indok nélkül foganatosítanak előzetes letartóztatást, amit sablonosán a szökés veszélyével indokolnak. A felderítés meghiúsításának megakadályozására elrendelt letartóztatásokat akkor is fenntartják, amikor már nem lehet szó a felderítés meghiúsításáról. Ezeket a túlzásokat a személyes szabadságjogok fokozottabb védelmében minél hamarabb meg kell szüntetni. Ügyészeink külön figyelmet fordítanak a fiatalkorúak, a 12—18 évesek bűncselekményére. Itt is javulás tapasztalható. Egy év leforgása alatt a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma 30 százalékkal csökkent. Azok. a legtöbbször kis jelentőségű és éretlenségből, kalandvágyból elkövetett cselekmények, amelyeket a fiatalkorúak elkövetnek, majdnem kizárólag nevelőintézkedéseket követelnek meg és elsőrendű kötelességünk, hogy minél szélesebb körben megelőzzük az ilyen eseteket. Ezen a téren már sok helyen jól működnek az ifjúságvédelmi bizottságok, amelyek számon tartják a fiatalokat, a késői órákban hazaküldik őket. vigyáznak, hogy züllött elemek közé ne kerüljenek. A megelőzés legfontosabb követelménye a 14—16 éves fiatalok munkábaállítása. A vállalatok nagy része kitér az ilyen korú, de főleg a börtönből, javítóintézetből szabadult fiatalok alkalmazása elől. Jellemző annak a 16 éves fiúnak az esete, aki személyi igazolványát azért hamisította meg, hogy idősebbnek tűnjék fel, mert fiatal kora miatt nem alkalmazták. Hazánkban — éppúgy, mint a többi szocialista államban — a társadalmi erők növekedésével a bűnözés erősen csökkent. Elég például arra utalni, hogy 1932-ben 310 482 személy ellen indítottak eljárást, viszont 1955-ben ez a szám csak 107*
