Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2347 Az Országgyűlés 45. ülése 1Ù58. évi január 29-én, szerdán. 2348 pamut- és gyapjúszövetből, kötöttáruból, cukorból, húsból, vajból, sörből, de gabona- és takarmányféleségekből is és még egy sor igen fontos alapvető élelmiszerből, fogyasztási cikkből többet termeltünk, mint amennyit a terv előírt; hogy a nyersanyagok egész sorában az előző évekéhez viszonyítva jó volt az ellátás; és ha figyelembe vesszük azt a segítséget, amelyet az 1958. évi terv megvalósításához a Szovjetuniótól és a többi baráti országoktól kaptunk, —elmondhatjuk, hogy 1958-ra vonatkozóan olyan tervet tudtunk most az Országgyűlés elé hozni, amely feszített ugyan, de a végrehajtás során reálissá tehető célkitűzéseket tartalmaz. Az elmúlt év gazdasági eredményeit, pozitívumait figyelembe véve, — ami biztosíték az 1958. évi népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósítására —, az 1958. évi terv tartalékaként számolnunk kell azokkal az ugyancsak az elmúlt évben tapasztalt tervezési, gazdálkodási, vezetési és végrehajtási munkánk hiányosságaival is, amelyeket felszámolva, mint anyagi alapot realizálhatunk. Melyek ezek a ma hiányosságai, de a holnap tartalékai? Jó dolog, hogy mind a bérből élő, mind a mezőgazdasági lakosság jövedelme a tervezettnél kedvezőbben alakult 1957-ben. Így például a munkás- és alkalmazott-lakosság egy keresőre jutó kifizetett bére az elmúlt évben mintegy 14—16 százalékkal emelkedett. Már Kádár elvtárs is szóvátette, de én is meg akarom említeni, hogy a múlt évben a bérek emelése terén kicsit előreszaladtunk és igen nehéz feladatot jelent, hogy a megnövekedett vásárlóerő árukeresletét megfelelő árualappal tudjuk fedezni. Tévedés ne essék! Amikor ezt megemlítem, egyben kijelenteni, hogy a párt Központi Bizottságának és a kormánynak elhatározott szándéka és 1958-ban is főfeladatának tekinti, hogy az elért életszínvonalat megszilárdítsa, tartóssá tegye, politikai, gazdasági tevékenységünket erre a területre irányítsa. De ehhez a célkitűzéshez az is kell, hogy az élet minden területén gátat kell vetni a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát bármilyen mértékben is veszélyeztető jelenségnek, tudatos, vagy jóhiszemű olyan törekvésnek, amelyek megfelelő mennyiségű és minőségű munkateljesítmény nélkül, vagy a teljesítménnyel arányban nem álló bért követel, illetőleg folyósít. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy számos üzemben, gyárban, gépállomáson, állami gazdaságban is olyan béralap- és átlagbér-túllépések voltak, amelyeket sem akkor, sem a jövőben megengedni nem szabad. A másik ilyen terület — amelyet különösen kézben kell tartani —, az anyaggazdálkodás. Minden józan ember egyetért azzal, hogy nyersanyag-helyzetünk feltétlenül szükségessé teszi, hogy a rendelkezésre álló anyagokat népgazdaságunk szempontjából a leghatékonyabban kell felhasználnunk. Hiszen nyersanyagban szegény ország vagyunk és számunkra nem közömbös, hogy hová, mit és mennyit használunk fel. Nekünk külföldről kell importálni pamutot, nyersgumi^ műgumit, rézgálicot, színesfémeket, fenyőfűrészárut, kohókokszot, vasércet, speciális acélokat és az anyagok egész sorának 80—90 százalékát. Az elmúlt évi tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy egyes szerveink megfeledkeznek erről. Az állami szervek és vállalatok számos esetben nem veszik figyelembe a terv kötelező jellegét, nem tartják be az értékesítési terv előírásait, felrúgják az anyaggazdálkodási utasításokat, nem kötnek szállítási szerződéseket. Ma már az is előfordul, hogy egyszerűen nem érvényesítik a szerződésszegésből származó igényeket. Úgyszólván rendszeressé vált, hogy központi gazdálkodás alá vont termékeket a gyártó és felhasználó művek csak úgy csereberélnek. Minisztériumaink munkája is sokat javult az elmúlt esztendőben. Itt először a kohó- és gépiparról szeretnék beszélni. A Kohó- és Gépipari Minisztérium mintegy 300 üzemben, több mint negyedmillió munkással dolgozik. A minisztérum lényegesen — mintegy 836 millió forinttal — túlteljesítette tervét. Exporttervét is túlteljesítette 427 millió forinttal. A belkereskedelem árualapjának növelésére vonatkozó tervet is mintegy 101 millió forinttal túlteljesítette. Megállapíthatjuk, hogy a minisztérium nagy erőfeszítéseket tett a népgazdasági egyensúly megteremtése érdekében. Ugyanakkor azonban ennek a legnagyobb és legtöbb munkást foglalkoztató minisztériumnak a munkájában számos hiba van. Elsősorban az anyaggazdálkodásról beszélek. 1957 első és második negyedévében a Csepeli Fémmű — mint ahogy azt a Gazdasági Bizottság elé küldött jelentés mutatja — 520 tonna alumíniumot szállított olyan fogyasztók részére, akik értékesítési tervszámot nem is kaptak, viszont nem szállított más — jogosult — fogyasztónak több száz tonna félgyártmányt. Vagy egy másik példa: a Kábel- és Műanyaggyár felettes szervének utasítására, külön alapanyag biztosításával szállított kábeleket, huzalokat terven felül. A többletszállításról az Országos Értékesítő Vállalat hallgatott. Az ilyen lazaságok következménye az, hogy a tervtúlteljesítés révén a népgazdaság rendelkezésére álló terméktöbblet felhasználásánál a vállalati és tárca érdek — amit minisztériumi vagy szakmai sovinizmusnak szoktak nevezni — kerekedik felül a népgazdaság érdekeivel szemben. Gazdasági vezetőink közül egyesek a minisztériumokban, üzemekben elfelejtették, hogy a terv — törvény. A tervtörvénynek szigorú előírásai vannak. Az értékesítési tervek és utasítások megsértése címén ez ideig senkit sem vontak felelősségre, sőt célprémiumokat tűznek ki egyes anyagoknak a tervtől eltérő beszerzésére, holott az ilyen, a népgazdaság egészének kárt okozó „ügyeskedők" nem jutalmat érdemelnek, hanem büntetést. De a rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gazdálkodás miatti felelősségrevonás nálunk különösen az utóbbi esztendőben, a felső állami vezetésben ritka mint a fehér holló. Ennek a lazaságnak velejárója az anyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen. S mert anyagot bárki — legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selejtgyártás is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá számos helyen. 168*