Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

.2277 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2278 zításoktól.mentes politikája önmagában véve is . nagy stabilizáló tényezőnek bizonyult. Különböző . beosztású funkcionáriusok, állami és gazdasági tisztviselők és legfőként az egyszerű dolgozó emberek néhány hónap alatt megértették, hogy a mi politikai vonalunk olyan iránytűt jelent, amelyre nyugodtan bízhatják magukat. Ez a gyakorlatban kipróbált és eredményeket hozó, jobb- és baloldali elhajlásoktól mentes politikai . vonal nagymértékben emelte a kommunisták, a párt, a kormány, a marxista—leninista eszmék tekintélyét. Pártunk és- kormányunk politikájának elvi • következetessége ellenségeinknek is feltűnt, reagálnak is rá a maguk módján. Az imperialisták kommunistaellenes propagandájában egy idő • óta megfigyelhető, hogy pártunk Központi Bizottságát és kormányunkat centrista politika követésével jellemzik. Ebben van valami egészen halvány elismerésféle is, de a legfontosabb természetesen az eszmei zavartkeltésre törekvés. Teljes egyértelműséggel le kell szögezni azt, hogy a mi politikánk nem centrista politika. Akkor volna alapja a centrista politika vádjának, ha arra törekednénk, hogy a jobboldali revizionizmus és a baloldali szektarianizmus között ingadozva valamilyen közbülső, egyiket a másikkal összeházasító irányvonalat kövessünk. Ezzel szemben az élet által nap, mint nap igazolva nyíltan hangoztatjuk, hogy a mi politikánk fő vonala az egyértelmű elhatárolás mind a jobb• oldali opportunizmustól, mind pedig a baloldali szektarianizmustól. Mi egyértelműen, nyíltan, a marxizmus—leninizmus elveiből kiindulva alakítottuk ki pártunk és kormányunk politikájác, s ettől sem jobbra, sem balra, semmilyen nyomásnak nem engedve, nem hagyjuk eltántorítani magunkat. Jobb- és baloldali torzítástól mentes, következetes marxista—leninista elvi politikánk fontos része a szovjet—magyar kapcsolatok, a szovjet—magyar barátság ápolása és erősítése. A szovjet—magyar barátság politikájában megnyilvánult következetesség ugyancsak sok ingadozót nyert meg és hozott egyértelműen a mi oldalunkra. Tudott dolog,, hogy a kormánynak voltak „jóakaratú tanácsadói", akik „óvni" próbálták a szovjet—magyar barátság határozott, következetes politikájától azzal az állítólagos aggodalommal, hogy így nem lesz a kormánynak elég széles bázisa, vagy legalábbis nagyon lassan fog a bázis szélesedni. Jól emlékszünk, hogy az áruló Nagy Imre megveszekedett híveivel arról is folyt a vita, hogy tulajdonképpen ők a kommunisták, mi pedig, a Magyar Szocialista Munpárt tagjai, harcosai csak „kádáristák" vagyunk. Amikor ezekkel szemben sok érv hatástalannak bizonyult és előkerült a régi igazságnak megfelelő kérdés: „Mondd meg, hogyan vélekedsz a Szovjetunióról, és megmondom, ki vagy?" — rögtön tiszta helyzet teremtődött. Ilyen és ehhez hasonló esetekben a párt és a kormány egyértelmű, világos állásfoglalása — mint a Szovjetunió fennállása óta mindig — most is választóvíznek bizonyult. A szovjet—magyar barátság politikája az elmúlt egyéves konszolidációban egymagában is elősegítette a forradalmi erők tömörítését, az ellenforradalmárok, revizionisták politikai elszigetelését, eszmei vereségét. Nagy érdeme a forradalmi munkásparaszt kormánynak, hogy a szovjet—imagyar barátság ápolásán keresztül népünk, hazánk erejét az elmúlt esztendőben megsokszorozta. A mi népünkről, kis országunkról az ellenforradalom leverésével még jobban bebizonyosodott, hogy naggyá, legyőzhetetlenné válik a szovjet— magyar barátsággal. Napjainkban — hogy másról ne beszéljünk — a világ közvéleménye a szputnyik-csoda hatása alatt áll. A szputnyik — kommunista csoda, szovjet csoda. A szovjet— magyar barátság révén ez a csoda a miénk is. Sok minden más mellett ez is garancia arra, hogy Magyarország — történelme folyamán először — a szocialista országok nagy családjában — mindenekelőtt a szovjet—magyar kapcsolatok alapján — olyan szövetségesek között van, amelyek bármilyen bonyolult, vagy súlyos helyzetben is a győzelem biztos zálogát jelentik. Ez így volt 19ótí októberében, így van ma és így lesz a jövőben is örökkön-örökké. (Taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány gyakorlatban kipróbált és igazolt fő politikai irányvonalával — amint ezt a nemrég Moszkvában lezajlott tanácskozások mutatták — egyetértenek a szocializmust építő, valamint a többi országok kommunista és munkáspártjai. Nagy politikai és erkölcsi erő mindazok számára, akik magukénak vallják pártunk és kormányunk politikáját, hogy ma nincs a világnak olyan eldugott sarka, ahol ne lennének kommunisták, akik rokonszenveznek a mi ügyünkkel, helyeslik politikánkat. Természetesen megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik nem kommunisták ugyan, de szolidárisak a mi igaz ügyünkkel. Hány olyan példát lehetne felsorolni, mint a következő: néhány hete egy nemzetközi ifjúsági megbeszélésen közép- és délafrikai néger diákok akartak beszélgetni a magyar küldöttekkel. Hangsúlyozták, hogy ők nem kommunisták, de érdeklik őket az ellenforradalmi események és az azóta eltelt idők eseményei, tényei. Egész éjszaka folyt az izgalmas beszélgetés. Aztán ezek a néger diákok elmondotr ták, hogy ok október 23-án és azután sem tudták, mi van Magyarországon, ellenforradalom-e, vagy más, de egész szívükkel a magyar nép mellé álltak,, mert arra a következtetésre jutottak, hogy abban a küzdelemben, amelyben az ő népük legkegyetlenebb ellensége, az amerikai imperializmus az úgynevezett magyar forradalmárokat, felkelőket támogatja, ők csakis a kommunistákkal és a kommunisták oldalán levőkkel lehetnek szolidárisak. Tisztelt Országgyűlés! 1958. évi terveinknek, annak a programnak a valóraváltásában, amelyet a kormányelnöki beszámoló tartalmazott — úgy gondolom — különösen fontos szerep hárul az ifjúságra. A tervek teljesítéséhez és túlteljesítéséhez szükséges anyagi feltételeket jelenleg szinte korlátlanul ki lehet szélesíteni a takarékosság és a társadalmi tulajdon aktív, hatásos védelme útján. A párt megbízatása alapján a Kommunista Ifjúsági Szövetség harcba hívja a magyar ifjúságot, elsősorban a munkás- eS üzemi-műszaki fiatalokat, hogy mindenekelőtt energia, nyersanyag, elsősorban import-nyers-