Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2279 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2280 anyagok, hulladékanyagok megtakarításával, a társadalmi tulajdon védelmével a tolvajoktól, naplopóktól, huligánoktól milliókat, végső soron milliárdokat takarítsunk meg a népgazdaságnak. Takarékossággal, a társadalmi tulaidon védelmével, a tervek túlteljesítésének reális lehetőségét, jövőnket, elsősorban az ifiúság jövőjét alapozzuk meg. A Kommunista Ifjúsági Szövetség vállalkozik arra. hogy vezesse, irányítsa az ifjúságnak azt a tömegmozgalmát, amelv a takarékossás és a társadalmi tulajdon védelmében máris kibontakozóban van. Kedves Képviselőtársak! Felszólalásomat nem fejezhetem be, mielőtt legalább néhánv szót nem szólanék arról, amely a helyes, fő politikai vonal mellett még egy vonatkozásban igen jellemző, a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenvségére. A legszélesebb körből nvert információk szerint, a legkülönbözőbb emberek r:> óriási hatással van az a hang, az a módszer, amelyet az Országgyűlés múlt év máiusi ülésén ebben a teremben Kádár János elvtárs úgy fogalmazott meg, hogv ,,emberi közelségben". Szeles tömegeknek tetszik a párt és a kormány politikáia, a kiadott intézkedések hosszú sora. a megváltozott életkörül ménvek. De nem kevésbé tetszik az a nvílt, közvetlen, emberi hang. amelynek jó példája éppen az Orszáffgvűlés múlt év májusi ülésszaka volt. Az emberek, ki ilven. ki olyan ok miatt megértésre, szívélvességre. emberi melegségre vágyódnak. Ha ennek legkisebb ielét is látják, már nagy hálát éreznek. Széles körben kialakult az a nézet, hogy ami fent. a Párt és a kormány vezetésében már megvalósult, terjedjen el minél gyorsabban és jobban lent is. Maga az élet igazolja, hogy ez nincs ellentétben a kérlelhetetlen, következetes harccal ellenségeinkkel szemben. Ellenkezőleg! Kérlelhetetlenség egvik oldalon az ellenséggel szemben, emberi közelség, kommunista humanizmus a másik oldalon a becsületes emberekkel, néptömegekkel szemben. — ez ugyanannak a feladatnak két oldala. Meggyőződésem, hogy nagvon sok ember egvetértésével találkozik ez a kijelentés: a forradalmi munkás-naraszt kormánv haladjon tovább rendületlenül előre az elmúlt évben kidolgozott és bevált fő politikai irányvonalán, halad-ion együtt a nép millióival, — emberi közelségben. Tisztelt Országgyűlés! Kádár János elvtárs kormánvelnöki beszámolójában a beszámolóban meghatározott feladatokkal, célkitűzésekkel a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében és a magam részéről egyetértek, azokat elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dinnyés Lajos képviselőtársunk. DINNYÉS LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Az emberi hang, a vox humana csendült ki a minisztertanácsi beszámolóból. Az elmúlt években bizony nagyon sokszor hiányzott ez a hang és a meggyőzés érve helyett kijelentések, pattogó kijelentések, csalhatatlan dogmák és parancsszavak domináltak az elhangzott nyilatkozatokban. A vox imperativa parancsoló szó zengett mindenfelé, és a kritika szavának elhallgattatása után Pár év alatt újra megjelent: az elég egy okos ember, elég egy bölcs tanító elve, ami azután a gyakorlatban is rövidesen testet öltött. És nemcsak íróink, művészeink, hanem — legyünk őszinték — mi magunk is, itt az Országgyűlés házában is bizony nagyon sokszor helyeseltünk ennek a hibás elvnek és helytelen gyakorlatnak. Az elmúlt év gazdasági és politikai eredményei világosan igazolták a forradalmi munkásparaszt kormány politikájának helyességét. Nemcsak helyreállította a rendet és jogbiztonságot, hanem bel- és külpolitikailag megerősítette Népköztársaságunk helyzetét. Következetesen szembeszállt az ENSZ alapokmány ellenes magatartásával, és nem engedett senkinek semmi körülmények között beleavatkozni belügyeinkbe, s ennek következménye volt az is, hogy az ENSZ a magyar ügyben nem tudott — és nem is mert — döntést hozni, hanem elhalasztó hatállyal irattárba tette az egészet. A forradalmi munkás-paraszt kormány példamutató helytállása, amelyet a legnehezebb időben tanúsított, és amellyel a végveszély felé rohanó nemzetünket megállította az örvény szélén, — mindannyiunk köszönetét, háláját érdemelte ki. Ma már fel tudjuk mérni, tisztelt Országgyűlés, azon áldozatvállalást, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai vállalr tak a kormány megalakításakor és ma már tisztán áll mindenki előtt, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány magatartása és helytállása nélkül, az ellenforradalom véres folyományaiként a polgárháború lett volna úrrá hazánkban, ami az imperialistáknak és magyar disszidens csatlósaiknak terve és vágyálma volt. A kormányzat javaslatára az Elnöki Tanács már eddig is több száz embert — több ezret — tüntetett ki az ellenforradalom leverésében szerz^tt érdemeikért. Most javaslatot teszek az Elnöki Tanácsnak, ho<ïv részesítse kitüntetésben elsősorban a forradalmi munkás-paraszt kormány azon tagjait, élén Kádár Jánossal, maid a párt- és tömegszervezetek olyan vezetőit, aki.k helytállásukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek az ellenforradalom leverésében és az ország törvénves rendjének visszaállításában. (Hosszan tartó naqy taps.) Tudom, hogy többen tiltakozni fognak kitüntetésük ellen, mondván, hogy csak kötelességüket teljesítették. De éppen ez a hivalkodás nélküli szerény magatartás teszi számunkra kötelezővé a kitüntetésüket, mert nemzetünk hazájukhoz és népükhöz hű fiai érdemeinek elismerése az Országgyűlés szuverenitásának nemcsak egyik legnagyszerűbb feladata, de egyben kötelessége is. Ez a javaslat nemcsak a tisztelt Országgyűlés valamennyi tagjának, ha' nem tudom, hogy az egész dolgozó magvar n A p összességének egyöntetű helyeslésével találkozik, éppen ezért kérem javaslatom elfogadását. A minisztertanácsi beszámoló külpolitikai része híven tükrözte vissza a kormánv külpolitikai sikerei mellett azt a szoros együttműködést, amelyben a népi demokratikus országok élnek. Ennek a szoros baráti együttműködésnek a megnyilvánulása volt az a segítség, amelyet nehéz helyzetünkben a béketábor országai nekünk nvújtottak. Hála és köszönet ezért néoünk részéről. Ma már megállapíthatólag a békepolitika
