Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-43
2263 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 22(14 és csak egy politikai felettese van: a magyar Országgyűlés, illetve az annak jogaiban eljáró Elnöki Tanács. Egyetlen magyar kormánytényező sem fog a magyar belügyet képező kérdésben, a magyar Országgyűlésen kívül senkinek, számot adni. Ami az Egyesült Nemzetek egyes főtisztviselőinek magyarországi látogatását illeti — a múlt évben két ilyen főtisztviselő is járt nálunk és a jövőben is bármelyik, bármikor eljöhet hozzánk, kivéve azt az esetet, amikor hazánik belügyeibe szándékszik beavatkozni. (Helyeslés és taps.) Tisztelt Országgyűlés! Belpolitikánkkal teljesen összhangban álló külpolitikánk két központi kérdése: hazánk függetlenségének védelme és népünk békéjének megőrzése. A nemzeti függetlenségünket és népünk békéjét fenyegető imperialista törekvésekkel szemben legfőbb támaszunk a Szovjetunió vezette szocialista országok egységéhez és a védelmi jellegű varsói szerződéshez való rendíthetetlen hűségünk. (Taps.) Külpolitikánk alapelve, hogy ápoljuk azt a mindjobban fejlődő baráti jóviszonyt, amely hazánk, és az imperializmus ellen függetlenségükért küzdő ázsiai és afrikai, nem szocialista országok és hazánk között fennáll és fejlődik. Elvünk: a békés együttélés megvalósítása — belső társadalmi rendszerre való tekintet nélkül — mindazokkal az országokkal, amelyek erre hajlandók. Ma a nemzetközi politikai élet központi kérdése: a béke védelme. Az emberiség előtt ké lehetőség áll: a hidegháború és a fegyverkezési verseny útján a háborús konfliktusok felé, vagy a tárgyalások és leszerelések útján a tartós béke felé haladni. Nálunk, Magyarországon — ahol egyetlen társadalmi rétegnek sem érdeke a hadianyagok gyártása, még kevésbé a háború, minden állampolgár azt vallja, hogy ép ésszel gondolkozó dolgozó ember előtt csak egy út van: a tárgyalások, a megegyezések, a leszerelés és a tartós béke megteremtésének útja. Ezért üdvözölte a magyar nép a novemberi moszkvai tanácskozásokat, amelyek a 12 szocialista ország és 64 ország kommunista- és munkáspártjainak egységes eltökéltségét mutatták a béke megvédésére. A magyar nép a két moszkvai tanácskozás nyilatkozataival együtt és egységben kiáltja: békét a világnak! (Taps.) Ezért üdvözölte a magyar nép az ázsiai és afrikai országok kairói értekezletét is. amely megbélyegezte az imperialem ust, lándzsát tört Algéria függetlensége és Nyugat-Irián Indonéziához való csatolása mellett, a békés együttélés és a béke ügye mellett. A magyar nép békéje érdekében teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a szovjet kormány külpolitikájáról szóló december 21-i határozatát, amely az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, az atomháború megakadályozására tesz építő javaslatokat. Teljes megértésre találtak, a békeszerető magyar népnél Bulganyin elvtársnak a szovjet kormány nevében a NATO-országok kormányaihoz küldött javaslatai. A magyar kormány teljes mértékben helyesli, hogy az érdekelt országok kormányfői mielőbb üljenek össze tárgyalás és megegyezés céljából olyan fontos kérdésekben, mint meg nem támadási szerződés kötése az Észak-Atlanti Szövetséghez és a Varsói Szerződéshez tartozó országok között — a két szerződéshez tartozó országok területén levő idegen csapatok száma csökkentésének, a későbbiekben teljes kivonásának megtárgyalása; a lengyel kormány Rapacki-féle javaslatai értelmében Európa közepén később esetleg kiszélesíthető, úgynevezett atommentes zóna létrehozása; az atom- és hidrogénfegyver kísérletek azonnali, egyelőre legalább két-három évre szóló beszüntetése. A magyar kormány alapvető külpolitikai elveinek megfelelően támogatja ezeket és az ezeket kiegészítő békejavaslatokat. A magyar kormány a Magyar Népköztársaság nevében kijelentheti, hogy nincs egyetlen országgal szemben sem területi, sem más természetű igénye. Az az igényünk, hogy függetlenségünket megőrizve, népünk békében végezhesse szocialista alkotó és építő munkáját. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Miután beszéltem a forradalmi munkás-paraszt kormány munkájáról és munkájának irányvonaláról, néhány fontos bel- és külpolitikai kérdésben, beszélni kívánok arról is, hogy vajon ez az irányvonal támogatásra talált-e a magyar nép tömegeiben; a kormány tömegbázisának kérdéséről kívánok beszélni. De előbb talán pár szót arról, van-e a mi kormányunknak ellenzéke? Ellenzéke van. Ide kell sorolnunk mindenekelőtt azokat, akiket a mi népünk nem a kormány ellenzékének, hanem sokkal pontosabb kifejezéssel élve, a rendszer ellenségeinek nevez. Van nálunk néhány tízezer olyan ember, aki a földesúri, kapitalista világban egykor élvezett előjogainak és kiváltságainak elvesztését mind a mai napig nem tudta sem elfelejteni, sem megbocsátani a rrninkasok és pa-» rasztok államának. Ezek az emberek szembenállnak a Népköztársasággal és természetesen annak mindenkori 'kormányával is. Vannak az országban olyan emberek is, akik szocialista öntudat hiányában, vagy teljes politikai tájékozatlanságuk miatt, a közügyek iránti közömbösségük miatt, vagy más okból nem harcolnak ugyan a kormány ellen, de nem is támogatják. Ezeket az embereket nagy hiba volna a rendszer ellenségeinek tartani. Nevelni kell és lehet őket, amil bizonyít az is, hogy sok tízezer olyan ember van nálunk, aki egy évvel ezelőtt még szembenállt a kormánnyal, ma pedig aktívan támogatja. Hogy kik és mennyien támogatják a magyar kormányt, azzal ellenségeink is foglalkoznak. A Szabad Európa nevű hírhedt uszító- és kémügynökség időnként szintén erről elmélkedik. A kormány munkájának első hónapjaiban hajtogatta, hogy ezt a kormányt egy ember sem támogatja az országban. Majd a múlt év augusztusában, megértve, hogy a régi lemezt már nem lehet tovább forgatni, mert elkopott, átértékelve korábbi hazugságaikat, megszavaztak ők is bizonyos tömegbázist nekünk, mondván, hogy ezt a kormányt az ország lakóinak legfeljebb tíz százaléka támogatja. Tíz százalék persze már több, mint egy ember sem. (Derültség.) Ez persze tréfának nem rossz, de a mi számunkra nem tréfa, hanem igen komoly kérdés az, hogy a nép mi163*