Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-43
2265 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2266 lyen mértékben támogatja a kormány irányvonalát és tevékenységét. Nézzük meg tehát komolyan a kormány tömegbázisának kérdését. Augusztus 20-án, ezen az egy napon a Magyar Szocialista Munkáspárt által vezetett Hazafias Népfront tömeggyűlésein az országban másfélmillió ember vett részt. Ezeken a gyűléseken munkás- és paraszttömegek, s részben értelmiségi dolgozók vettek részt. A közelmúlt hetekben lezajlott szakszervezeti kongresszusokon összesen háromezer küldött, egymillió szervezett munkás nevében fejezte ki, hogy helyesli és támogatja a kormány irányvonalát. Ugyanezt jelentették ki októberben a kommunista ifjúsági értekezlet küldöttei 170 ezer fiatal, és novemberben a magyar nők országos értekezletének küldöttei, 50 ezer magyar dolgozó nő képviseletében. Ugyanez az állásfog] jutott kifejezésre a Tudományos Akadémia évi közgyűlésén, az értelmiségi szakszervezet k kongresszusain. Az elmúlt hetekben sorozatosan voltak papi békegyűlések Magyarországon. A legnagyobb köztük a budapesti békegyűlés volt, ahol két katolikus egyház csaknem 500 papja gyűlt össze és tanácskozott. Ezeken a papi békegyűléseken megismételték a katolikus püspöki kar tavaszi nyilatkozatának tételét, mely így szól: „Támogatjuk a kormányt a magyar nép jóléténeik emelésére irányuló törekvésében, hazánk és a világ bókéjének előmozdításában." Hasonló, a nép életét és a rendszeri illető alapkérdésekben a kormány törekvéseivél egybehangzó nyilatkozatot tett az elmúlt hónapokban valamennyi nálunk működő, jelentős egyház vezető szerve, vagy vezető tényezője. Az elmondottak mindenesetre a tömegek támogatásának kétségtelen jelei. De nézzük meg 'azt is, mit mutatnak az 1957-ben lefolyt időközi tanácsválasztások. Ezek az időközi választások az összes választópolgárok, csaknem egyötödére, egymillió-kétszázezer emberre terjedtek ki, valamennyi társadalmi osztályra és rétegre. Részt vett a választók 94.5 százaléka, és a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott a leszavazottak több mint 99 százaléka. Ezzel kapcsolatban említésre érdemes, hogy például az Egyesült Államokban évtizedek óta nem volt példa arra, hogy a választásra jogosultak megközelítően ilyen magas százaléka leszavazott volna, mint a magyarországi, 1957-es időközi tanácsválasztásokon. Említésre érdemes, hogy 1957 október 23-a, az ellenforradalmi felkelés kirobbantásának évfordulójára rendszerünk nyugati ellenségei megkísérelték valamiféle demonstráció megszervezését. Ez azonban csúfos kudarcba fulladt. Mint ismeretes, október 23-án az üzemekben, de mé egyetemi előadásokon is úgy jelentek meg a dolgozók, illetve a hallgatók, mint az azt megelőző; vagy követő napokban. Tüntetés ezekben a napokban Magyarországon csak egy volt. mégpedig a Köztársaság téri gyűlés. Ezen negyedmillió zt és tüntetett az ellen a gazhit ellen, amelyet egy évvel korábban a fa i ták követtek el a Budapesti Pártbizottság székházának megtámadásakor. Bizonyos értelemben :i rendszer melletti szavazást jelenti az is. hogy az 1956-ban megzavarodott, kiszökött emberek közül több mint 28 ezren hazatértek, pedig ott kint nálunknál jobban tudják, milyen leküzdhetetlen akadályokat hárítanak azoknak az embereknek az útjába, akik vissza akarnak térni hazájukba. Az elmondottak után azt hiszem, öncsalás nélkül, nyugodtan állíthatom, hogy a forradalmi munkás- paraszt kormányt a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége támogatja. (Hosszantartó ütemes taps.) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak. Elvtársnők! Beszámolóm során számos kérdésben vázoltam a forradalmi munkás-paraszt kormány irányvonalát, továbbá azt, hogy az irányvonal hogyan érvényesült a kormány gyakorlati tevékenységében. Az általunk hirdetett és megvalósított politikai irányvonal világos, és ereje abban is van, hogy politikánkról nyíltan beszélünk és amit mondunk, azt is tesszük. Ennek köszönhetjük, hogy a dolgozó nép bízik kormányában és erőfeszítéseket tesz a kormány határozatainak megvalósítására. A mi kormányunkat ellenségei 15 hónappal ezélőtt Kádár-csoportnak, majd Kádár-féle hatóságnak, később Kádár-kormánynak nevezték, végül az utóbbi időben rátértek arra, amivel nyugodtan kezdhették volna is, hogy ez a kormány a Magyar Népköztársaság kormánya. (Taps.) A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya a dolgozó nép érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, az egész pártnak, a magyar kommunistáknak a politikai irányvonalát valósította meg, és fogja a jövőben is megvalósítani. Ha ez a kormány jó irányban dolgozott — és az eredmények azt bizonyítják, hogy a fő irány helyes volt — ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a párt irányvonala helyes volt. (Taps.) Ez függetlenségünk védelmének, Népköztársaságunk alkotmányos rendje helyreállítása kérdésében, parasztpolitikánknak, az életszínvonal emelésének kérdésében és minden más fontos kérdésben így van. Mi, a kormány tagjai abban a meggyőződésben élünk, hogy népi demokratikus hazánk fei•, a magyar nép boldogulása nem kis mértékben attól függ a jövőben is, hogy a párt eszmei és politikai irányítását milyen mértékben sikerül erősítenünk társadalmi életünk minden területén. A párt vezetése a munkásosztály vezetőszerepének szervezett megvalósítását jelenti. Mi a párt vezetését a lenini tanítások értelmében fogjuk fel és törekszünk megvalósítani. A lenini tanítások azt mondják a pártról, hogy a párt a munkásosztály, a dolgozó tömegek fegyvere, és ezért eredményesen csak úgy dolgozhat és küzdhet, hogy a tömegeket vezetve, de azokkal millió szállal összeforrva és együtthaladva tölti be történelmi hivatását. Az Országgyűlés ismeri Központi Bizottságunk álláspontjai és harcát annak az i vény esi tése érdekében, amely a kommunisták ését úgy értelmezi, hogy nem parancsszóval, hanem eszmei és politikai ve meggyőzéssel érdemelje ki minden nap a pártonkívüliek bizalmát és aktív támogatását.
