Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-43

2257 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2258 mindenki másnál pontosabban tudnia, hogy az , egyes dolgozókategóriák közül az ellenforra- | dalmi métely, a burzsoá nézetek, a marxizmus— j leninizmus revizionista meghamisítói épp az ér- j telmiség soraiban végezték a legnagyobb rom­bolást. Bár képviselői ott is erős kisebbségben vannak, mégis tudni kell, hogy viszonylag az értelmiség körén belül vannak a legnagyobb számban olyanok, akik a burzsoázia nézeteit hor­dozzák és a népi demokráciával, a szocializmus­sal, a proletár internacionalizmussal szemben re­akciós álláspontot képviselnek. Mi folytatni, sőt fokozni fogjuk az ideológiai harcot ezek ellen a burzsoá és revizionista nézetek ellen, de nem adminisztratív eszközökkel, hanem a marxiz­mus—leninizmus eszmei fegyvereivel. Mi nem az emberek ellen, még kevésbé az értelmiség ellen akarunk harcolni, de következetesen harcolni akarunk és fogunk is az egyes csoportjaikban fellelhető reakciós nézetek ellen. Ami az irodalmat illeti, már világosan kifej­tettük, hogy mi nem akarunk parancsszóval vagy kormányrendelettel eldönteni stílusvitákat. De ellene vagyunk annak, hogy egyes írói csoportok a stílusok és törekvések harcában, vagy annak ürügyén a szocializmus törekvéseit leghívebben kifejező, a haladás és a nép ügyét leginkább szolgáló szocialista-realista alkotói módszert tá­madják; sőt világnézetünkhöz híven eszmei esz­közökkel harcolni fogunk a szocialista-realizmus győzelméért. Ellene vagyunk az irodalom, vagy a kultúra más területein a reakciót, vagy a politikai ma­radiságot képviselő politikai csoportosulásoknak. Mi — példának okáért — nem irodalmi stílus­irányzatnak, hanem politikai csoportosulásnak, mégpedig a haladással ilyen, vagy olvan formá­ban szemben álló politikai csoportosulásnak tart­juk az úgynevezett népies írói csoportosulást. Ennek a csoportnak ugyanis az elvi kiinduló­pontja kimondva, vagy ki nem mondva szemben áll a munkásosztály vezető szerepével a társa­dalom életében és ez semmiképoen sincs össz­hangban a szocialista társadalom építésével, amelynek vezetője a munkásosztály. Az ilyen kérdések eszmei tisztázása nélkül, az eszmei harc nélkül nem vethetünk véget a kulturális élet egv sor területén ma még fenn­álló hiányosságoknak és visszásságoknak, pél­dául az irodalomban, a filmgyártásban jelenleg is fennálló bizonyos megtorpanásnak, vagy a színházaink életében, sőt a szakszervezetek kul­turális tevékenységében még bőven megtalálható burzsoá giccsnek és szemétnek. Meggyőződésünk, hogy az eszmei harcnak és vitának végső eredménye a szocialista kultúra teliéi győzelme lesz. Meggyőződésünk az is. hogv e harcnak, az eszmei tisztázásnak feltétlenül meglesz az az eredménye is, hogv a kultúra mun­kásai közül azok is, akik ma még a burzsoá re­akció eszméinek ködében élnek, zavarodottsá­gukban, vagy megtorpanva az út szélén állnak, előbb-utóbb a párttal, a néppel fognak haladni a szocializmus útján. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolómban, amolvben számot adok a kormány eddigi tevé­kenységéről, néhánv kérdés kaocsán kifejtettem a kormány véleményét a legközelebbi tenniva­, lókról; foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, I amely nemcsak a tegnapot és a holnapi napot, j hanem népünk egész jövendőjét érinti; szólni | kívánok a szocialista társadalom alapjainak to­vábbépítéséről. Népi demokratikus államunk szocialista ál­lam, a proletárdiktatúra államtípusainak egyike, amelyben kizsákmányolástól mentes, szocialista, osztály nélküli társadalom épüí. Mivel hazánk ipara — néhány százalék kivételével — szocia­lista, a mezőgazdaságban azonban még a kis­árutermelők egyéni gazdasága a döntő, nem két­séges tehát, hogy a szocialista társadalom épí­tésének központi kérdése jelenleg a mezőgaz­daság szocialista átalakítása. A forradalmi munkás-paraszt kormány me­zőgazdasági politikája arra irányult és irányul, hogy fejlessze az egész mezőgazdaságot a nép­gazdaság általános érdekeinek megfelelően, te­hát fejlessze mind az állami gazdaságokat, mind a termelőszövetkezeteket, mind az egyéni pa­rasztgazdaságokat. Politikánkkal a munkás-pa­raszt szövetséget erősítettük, mégpedig az egész dolgozó parasztsággal, tehát a termelőszövetke­zetekbe tömörült és az egyénileg dolgozó pa­rasztsággal is. Ez helyes is. A népi demokratikus állam e politika következtében jelentékenyen megerősödött. Hogyan alakult azonban a szocializmus alap­jainak építése falun az elmúlt másfél esztendő­ben? Az ellenforradalmi hullám, a burzsoá re­akció a népi hatalom átmeneti gyengesége idő­szakában sok termelőszövetkezetet erőszakkal feloszlatott, ennél lényegesen kisebb' számú pe­dig a régi hibák következtében a tagság akara­tából feloszlott. Az ellenforradalmi puccs-kísér­let leverése után az ilyen, vagy olyan módon fel­bomlott termelőszövetkezeteknek több mint a fele ismét újjáalakult. Mint látható, sok tekintetben kedvezőbb, egyes vonatkozásokban hátrányosabb helyzetben folytatjuk a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sára irányuló munkánkat. Most. az átmeneti megtorpanás után megindulunk és meg is kell indulnunk a fejlődés útján előre. Meg vagyunk győződve róla, hogv okos szóval, megfontolt, jó­zan intézkedésekkel falun is győzelemre visszük a szocializmust. Ezt a meggyőződésünket többi között az is alátámasztja. Hogy termelőszövetke­zeteink fele olyan körülménvek között, amikor sem a párt, sem az állam nem tudja nyújtani számukra az őket megillető támogatást, úgy­szólván a saját erejére támaszkodva helvtállt, és megedződött az ellenforradalmi támadás vi­harában. Ez bizonyítja, hogy a szocializmus esz­méi a magyar falvakban gyökeret vertek és a szocializmus falusi őrsei és úttörői, a termelő­szövetkezetek legszilárdabb tagjai rendíthetetle­nül kitartottak a szocializmus zászlaja alatt. Az 1957. év a termelőszövetkezetek stabili­zálódásának éve is volt. Ezt mutatják a számok is. 1956. december 31-én 2089 termelőszövetkezet és szövetkezeti csoport volt az országban, 119 000 taggal. Egy évvel később, 1957. december 31-én nedig 3465 termelőszövetkezet és termelőszövet­kezeti csoport volt, 164 000 taggal. Az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok 1957-ben megerősöd­tek, mégpedig nem a véletlen következtében, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom