Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-43

2259 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2260 nem a forradalmi munkás-paraszt kormány át­gondolt parasztpolitikájának eredményeképpen. Most felvetődik a kérdés, hogy előre kell men­nünk a falu szocialista átépítése útján, de ho­gyan? Mi abból indulunk ki, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája, amely egy­aránt támogatta a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztságot, helyes volt. E politikának nagy eredménye, hogy amikor az ellenforradalmi támadás időszakában külö­nösen kiéleződött. az osztályharc nálunk, akkor kitűnt, hogy Magyarországon az osztályharcban a parasztság többé nem a burzsoázia, hanem a munkásosztály szövetségese és tartaléka. A régi burzsoá földesúri rendszer visszaállításának kí­sérletével szemben mind a termelőszövetkezeti parasztság, mind az egyénileg dolgozó parasztság a népi hatalom oldalán sorakozott fel. A munkás­paraszt szövetség megerősödött. (Taps.) Mi azt gondoljuk, hogy parasztpolitikánk­ban semmi szín alatt nem szabad megismétel­. nünk a korábban előadódott fő hibát, a jobbra­balra kanyargást. Ügy véljük, hogy a falu szo­cialista átalakításán mindennap .munkálkodni kell. Ehhez igénybe kell venni a termelőszövet­kezetek munkájának fejlesztését, példamutató erejét, a felvilágosító szót, és azt a bizalmat is, amely egyénileg dolgozó parasztságunk nagy tö­megeiben él a párt és a kormány politikája iránt. Ugyanakkor kitartunk amellett a meggyő­ződésünk mellett, hogy a szocializmus legjobb és a valóságban leggyorsabb útja is a meggyő­zésen alapuló türelmes vezetés. Abban a vitá­ban, amely a Népszabadság és Veres Péter kö­zött folyt, mi a Népszabadság cikkírójának állás­pontját helyeseljük. A mi politikánk lényege az, úgy kell dolgoznunk, hogv az egyénileg dolgozó paraszt boldoguljon, a termelőszövetkezeti pa­raszt pedig még jobban boldoguljon és ez vigye az egyénileg dolgozó parasztot a termelőszövet­kezet felé. Mi bízunk abban, hogy az egyénileg dolgozó parasztok látóköre mindjobban szélese­dik és többségük láthatára mielőbb a saját ud­varának határain túl is kiszélesedik az ország, a haza horizontjáig. Sok kérdés van, amely sürgeti a mezőgazda­ságban a nagyüzemi gazdálkodást, szocialista államunk viszonyai között a termelőszövetke­zeti gazdálkodás térhódítását. Vegyünk például egy kérdést. Ha a magyar népgazdaságot teljesen szilárdan a maga lábára akarjuk állítani, növelni kell az ország kivitelét. A kivitel azonban nem állhat örökké csak ipari termékekből. 1938-ban példának okáért a mező­gazdasági kivitel számai azt mutatják, hogy Ma­gyarország 430 000 tonna búzát exportált. Ezzel szemben a múlt. évben búzát hoztunk be az or­szágba. 1938-ban 60 000 tonna rozsot szállított ki Magyarország a világpiacra, múlt évben ro­zsot ugyan nem hoztunk be. de nem is szállí­tottunk ki egy kilót sem. 1938-ban 11 000 tonna árpát vitt ki az ország, a múlt évben behoztunk árpát. Népköztársaságunk ellenségei arról fecseg­nek, hogv lám mennyire tönkrement a magyar mezőgazdaság. A valóság ebben a kérdésben is egészen más. Mezőgazdasági termelésünk, bár viszonylag elmaradott, de azért az 1938-asnak felette áll. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy a holdankénti termésátlag az 1931—38-as évek átlagához viszonyítva az 1950—57-es évek átlagában búzánál hét tized mázsával, az őszi ár­pánál 2,8 mázsával, a tavaszi árpánál 1,8 mázsá­val, a kukoricánál 2,3 mázsával magasabb. A múlt viszonylag magas mezőgazdasági exportja a népi demokrácia viszonyai között elsősorban azért hiányzik, mert a lakosság, a lakosságon belül pedig a. falusi lakosság fogyasztása lénye­gesen nagyobb mértékben növekedett, mint az egy holdra eső terméshozam. Szerintünk önma­gában a fogyasztás növekedése helyes is, jó is. Gyalázatos rendszer volt az a földesúri-kapita­lista rendszer, amelyben nemcsak a munkások tömegei éheztek, hanem még az a földmunkás és parasztember sem ehetett rendesen, aki az ennivalót termelte. Növelni kell az ország mezőgazdasági ex­portját is. De nem olyan úton, hogy a magyar dolgozók, munkások és parasztok egyenek keve­sebbet, hanem olyan úton, hogv haladiunk gyor­sabban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fel­építése útján és termeljünk a mezőgazdaságban is modern eszközökkel többet, jobban és olcsób-» ban. Például a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Csehszlovák Köztársaság haladottabb me­zőgazdasági kultúrájának eredményeképpen a holdankénti átlagos hozam az összes fő termé­nyekből mintegy 50 százalékkal magasabb, mint nálunk. Ez a fejlődés útja, amelyben pártunk és kormányunk, az egyéni parasztsággal egyetér­tésben, kéz a kézben el akar jutni.. Tisztelt Országgyűlés! A forradalmi mun­kás-paraszt kormány az egyénileg dolgozó pa­rasztság segítése mellett különböző intézkedé­sekkel segítette a városi kispolgárságot, a kisipa­rosok és a kiskereskedők tevékenységét is és a korábbi évekhez viszonyítva nagvobb működési lehetőséget biztosított számukra. A kormánv po­litikája helyesnek bizonyult, mert az ország és a gazdasági helyzet konszolidálásában a városi kispolgárság is hasznos szerepet töltött be. A városi kispolgárság soraiban elég sok ember előtt nem világos, hol is az ő helyük a szocia­lista társadalom felépítése menetében. Mi a vá­rosi kispolgársággal kapcsolatban is azt valljuk, hogy hiba volna szélsőségekbe kalandozó poli­tikát vinni irányukban. Igaz, hogv az 1957-es évben a városi kispolgárság általában hasznos szerepén belül a közre nézve káros jelenségek is fokozódtak. Ezek ellen az egészségtelen jelen­ségek ellen a kormánynak feltétlenül fel kellett lépnie és éppen az elmúlt hetekben intézkedtünk több vonalon a visszaélések letörésére. A kisiparban és a kiskereskedelemben jelent­kező egészségtelen irányzatok ellen, mint pél­dául az orgazdaság, árdrágítás, az adócsalás, úev akarunk harcolni, hogy súitsuk a visszaélőket, de nem bántjuk a nagy többségükben becsüle­tes kisiparosokat és kiskereskedőket. A szocia­lista ipar és kereskedelem fejlesztése mellett még jelentős ideig hasznos, a néo javát, a szo­cializmus építésének javát szolgálhatja a magyar kisioar és kiskereskedelem is. olvan területen, ahol a lakosság valóban fennálló igénveit elégíti ki a törvénvt tisztelő és tisztességes kisipari és kiskereskedelmi tevékenység szabályainak meg­felelően. Mi Lenin tanításait törekszünk alkal­ORSZAGGYÜLESI ÉRTESÍTŐ 163

Next

/
Oldalképek
Tartalom