Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-43

2255 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2256 helyes gazdaságpolitikánkat különösen a múlt év elején nem vittük keresztül elég következetesen. Sok állami gazdasági funkcionáriusunkból — és velük együtt sok szakszervezeti funkcionáriusból — hiányzott kezdetben a kellő bátorság és ha­tározottság. Egyesek közülük nem tárták fel elég bátran és nyíltan a dolgozók előtt a nehéz­ségeket, nem támaszkodtak eléggé az öntudatos dolgozók segítőkészségére, nem utasították vissza kellő határozottsággal a kevésbé öntudatos dol­gozóknak az ellenforradalmi zavartkeltés hatá­saként jelentkező jogtalan igényeit. Az 1957-es év folyamán a helyzet etekintetben nagyon so­kat javult, de még mindig vannak maradványai ennek, amit gyorsan le kell küzdenünk. Népgazdaságunkról a maga egészében állít­hatom, hogy egészséges irányban fejlődik. Ha a kormány a felelős gazdasági funkcionáriusok s maguk a dolgozó tömegek ugyanolyan eltökélt céltudatossággal és egységben fognak hozzá a meglevő gazdasági kérdések megoldásához, mint ahogy a ránk törő ellenséggel szemben a politi­kai csatákban küzdöttek. Népköztársaságunk ezen a téren is teljes győzelmet arat. Az 1958-as terv jó, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializ­mus építésének megfelelő célokat ad, s ha a magyar bányászok, ipari munkások, parasztok, alkalmazottak, értelmiségiek támogatják megva­lósítását — a magam részéről ebben biztos va­gyok — nem kétséges, hogy megvalósítjuk és jó irányban túl is fogjuk teljesíteni. Tisztelt Országgyűlés! Rosszindulatú bírá­lóink, amikor látták kormányunk és népünk munkájának és harcának letagadhatatlan politi­kai és gazdasági eredményeit, azzal vigasztalgat­ták és csalták önmagukat, és azokat, akik még hittek nekik, hogy „igen, de a közérdeklődés és a kultúra pang Magyarországon. . ." Nézzük csak meg, hogyan alakult a helyzet ezen a téren a múlt évben: Megjelenik nálunk 24 budapesti és vidéki napilap 1500 000 példányban; 16 politikai jel­legű hetilap 2 000 000 példányban, 15 kulturális hetilap 500 000 példányban. 128 szaklao 600 000 példányban. Színházaink 1957-ben 10 700 elő­adást tartottak 1 900 000 néző előtt. A moziláto­gatók száma 116 millió volt 1957-ben. Könvv­kiadásunk 1957-ben 686 széoirodalmi. 114 ifjú­sági és gyermekkönyvet. 776 tankönyvet, 1680 tudományos és szakművet adott ki összegen több mint 32 millió példányban. Zenei életünk élénk, művészeink alkotnak. Ennek egvik és i°en ör­vendetes mulatója, hogv a moszkvai világifjú­sági találkozón fiatal művészeink 40 zenei díjat, közöttük hét első díiat nyertek el. Érdemes megemlékezni arról is. hotry sport­életünk is visszatért rendes medrébe. A magvar snortolók 1957-ben 500 nemzetközi találkcr/ó? vettek részt és 34 ország sportolóival mérték össze tudásukat. A világ- és Euróoa-bainoksá<*o­kon 9 első. 14 másnHik és 14 harmadik díiat nyertek. A nagymúltú magvar munkás sport­egyesület, a Vasas labdarúgó-csapata 1957-ben egymás után másodszor nverte meg a Köz ó o­európai Kupát. (Taps.) A Vasas hívei! (Derült­ség.) Tisztelt Országgyűlés! A kulturális eletünk tehát sokoldalú, széles kiterjedésű és eleven. A közművelődés, a kultúra és a sport területén eredménnyel vívják harcukat azok az alapvető és feltétlen többségben levő haladó erők, ame­lyek a szocialista műveltség, kultúra győzelméért küzdenek. A művelődést és a kultúrát szélesíte­nünk és mélyítenünk kell. Ami a szélesítést illeti, annak természetesen anyagi akadályai is vannak. Ilyen például az oktatási helyiségek aránylag kis száma. Bár lehetőségeink korláto­zottak, s a tantermek számának növelése igen komoly erőfeszítést kíván tőlünk, mégis a terv­ben 3500 új általános iskolai tanterem építését irányoztuk elő. A kultúra szélesítésében másik ilyen anyagi akadály az újság, a folyóirat és a könyvkiadást korlátozó jelenleg fennálló papír­hiány. Most ugyanis számos kiadvánnyal az a helyzet, hogy ezek zömét Budapesten vásárolják meg. egy másik részét a vidéki nagyvárosokban, és az ország egész területén jelentkező nagvfokú igényt most nem tudjuk kielégíteni. A kormány erőfeszítéseket tesz. hogy ezen a téren is jobban kielégíthesse a néptömegek kulturális igényeit. Szeretnék itt felvetni egv-két olvan kérdést is. amely közművelődésünk és kultúránk tar­talmi munkájának megjavításával függ össze. Különleges és fokozott figyelmet kell szentelni az összes közületeknek a pedagógusok kérdé­sére. Az a mintegy 60—70 000 pedagógus, aki az ország különböző tanintézeteiben végzi munká­ját, jelentőségében alig felbecsülhető szerepet tölt be társadalmunk életében, különösképpen azért, mert ők nevelik a szocialista Magyaror­szág jövőjét, a mai ifjúságot. De éppen ezért, mivel nekik szocialista szellemben kell nevel­niük az ifjúságot, biztosítaniuk kell az ifjúság szocialista nevelését, bővíteniük kell saiát isme­reteiket is. A kormánv ehhez, a lehetőségekhez mérten, segítséget nyújt a pedagógusoknak. Maga az a látogatás, amelynek keretében a közelmúlt­ban 300 pedagógusunk járt a Szovjetunióban, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogv az utazásban részt vett pedagógusok látóköre bővüljön. A pe­dagógusok ilven iránvú fejlődését a kormánv a jövőben is elősegíti. De még ennél is fontosabb, hogv maguk a pedagógusok is törekedjenek be­hatóbban, iobban megismerkedni a szocialista testvemének életével, munkájával, harcával és tapasztalataival. Különösen fontos, hogy egész értelmiségünk, de azon belül is a neveléssel foglalkozó pedagó­gusok az eddiginél elmélyültebben, behatóbban ismerkedienek meg korunk leghaladóbb társa­dalomtudományával, a marxizmus—leninizmus­sal. Mi eddig is minden erővel igyekeztünk meg­könnyíteni és előremozdítani az értelmiségi dol­gozók eszmei és politikai fejlődését. Ezért a Ma­gvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a kormánv a leghatározottabban szem­beszáll az öiyan egyoldalú és káros nézetekkel, amelyek az ellenforradalmi felkelés után az egész értelmiséget, vagv az értelmiségen belül egész kategóriákat reakciósnak, vagv revizionis­tának akartak bélveeezni. A kérdésnek ilven be­állítása a Központi Bizottság és a kormánv meg­ítélése szerint egyértelmű volna az értelmiség tömegének olvan megbélyegzésével, amelvre a magvar értelmiség semmiképoen nem szolgált rá. Ugyanakkor magának az értelmiségnek kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom