Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1427 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1428 Ugyanakkor azonban meg kell mondani, igaza van Urbán képviselőnek abban, hogy ál­lamapparátusunkban vannak olyan típusú dol­gozók, akik nem odavalók. Ezeket ki kell tenni államapparátusunkból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni őket. A felvetett hibákkal kapcsolatosan még egy típusra szeretnék rámutatni. Urbán képviselő­társunk megemlítette azt a típust, amely felfelé hajlong, ugyanakkor az irányítása alatt álló dol­gozókhoz, vagy általában a dolgozókhoz, akik­nek ügyeivel foglalkozik, nem bánik embersé­gesen. Még egy típus van, amellyel szemben fel kell lépnünk: az, aki az aktákat tologatja, aki azért nem mer intézkedni, mert attól fél, hogy intézkedésében hiba lesz. Lehet, hogy hiba for­dul elő azoknak az embereknek az intézkedései­ben, akik mernek intézkedni. Valószínűleg több hiba, mint azoknak az intézkedéseiben, akik egyáltalán nem intézkednek! (Derültség.) Mégis elsősorban azoknak az embereknek a munkáját kell megbecsülnünk, akik mernek intézkedni és akik a meglevő" hibákat, hiányosságokat a hely­színen valóban ki is javítják, ahelyett, hogy aktatologatással próbálnák az ügyeket megoldani. De nehogy ezen a téren túlzásba essünk! Az intézkedők közt elsősorban azokat kell megbe­csülnünk, akik az esetek többségében helyesen intézkednek. Nem akarok kitérni a többi ilyen felvetett kérdésre. Nagyon helyeslem azokat a javaslato­kat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerű­sítéssel kapcsolatban elmondottak. Ezek a javas­latok mind abban az irányban haladnak, hogy megfontoltan, a kérdést nem az akta oldaláról nézve nyúljunk hozzá az államapparátus mun­kájának megjavításához és hogy az egyszerűsí­tést ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszüntetésének, hanem a kérdést a másik ol­dalról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajt­suk végre a szocialista demokratizmus fejlesz­tését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módszereinek kifejlesztését. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy végezetül a minisztertanács nevében megköszön­jem azt a bizalmat, amely a minisztertanács munkája iránt a hozzászólásokban megnyilvá­nult; megköszönjem azt â bizalmat, amely meg­nyilvánult abban, hogy a felszólaló képviselő­társak egyetértettek a minisztertanács beszámo­lójával és elfogadták a beszámolóban felvetett terveket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban nyilvánult meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a minisztertanács munkájának fogyaté­kosságát. A bizalomnak ez a megnyilvánulása segíti a minisztertanácsot abban, hogy munká­ját jobban végezze. Biztosítom a tisztelt Ország­gyűlést, hogy a minisztertanács minden tagja és a minisztertanács egésze is teljes erejével, tudá­sával és tehetségével azon lesz, hogy az előttünk álló feladatokat népgazdaságunk fejlesztése, az életszínvonal emelése, a szocialista demokratiz­mus továbbfejlesztése érdekében sikerrel oldjuk meg. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A minisz­tertanács elnökének beszámoiójávai kapcsolat­ban a következő határozati javaslatot terjesztem az országgyűlés elé: Az országgyűlés jóváhagyólag tudomá­sul veszi a minisztertanács beszámolóját rz 1955 novemberi ülésszak óta kifejtett tevé­kenységéről és egyetért azon elgondolások­kal és tervekkel, amelyeket a miniszter­tanács beszámolója az ipar, s a mezőgazda­ság további fejlesztésére, a gazdasági veze­tés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalának emelésére, az ál­lami s a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mértékben he­lyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevékenységét, megbízza a minisztertaná­csot, hogy az államok közötti együttműkö­dés ma már'széles körben elfogadott, ismert alapelve alapján határozottan és következe­tesen folytassa külpolitikai tevékenységét, erősítse testvéri együttműködésünket a szo­cialista világrendszer országaival, s minde­nekelőtt a Szovjetunióval, továbbá a szo­cializmust építő Jugoszláviával, valamint minden békeszerető országgal. Az országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a'nemzetközi feszültség csökkenté­séhez való hozzájárulás érdekében, s biz­tosítsa, hogy országunk képviselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében is elő­segítse a magasztos cél elérését, a népek közötti barátságot, a tényleges leszerelés megvalósítását, s ezzel együtt az egész világ békéjének és valamennyi ország biztonsá­gának megvalósítását. A nemzetközi feszült­ség csökkentése, s az általános béke és biz­tonság megszilárdítása az alapja annak, hogy népünk még magabiztosabban folytat­hassa békés építő munkáját megújhodott szocialista hazánk felvirágoztatására. Tisztelt Országgyűlés! Felteszem a kérdést szavazásra. Akik a minisztertanács elnökének be­számolóját tudomásul veszik, s a beszámolóval kapcsolatban előterjesztett határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek szavazni. (Megtörté­nik.) Ki van ellene? (Senki.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Senki.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a mi­nisztertanács elnökének beszámolóját, s az elő­terjesztett határozati javaslatot egyhangúlag el­fogadta. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik a legfőbb ügyész beszámolója. Non György képviselőtársunk, a legfőbb ügyészé a szó. NON GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés 1953. július 4-én megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindította a Magyar Népköz­társaság Alkotmányában lefektetett alapelvek szerint az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapvetően más, mint a rép A régi államügyész az igazságügyminiszternek alárendelt közvádló volt, akinek az volt a fel­adata, hogy a nyomozószervek adatai alapján vádiratot készítsen és a bíróság előtt a vádat kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom