Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-42
2219 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2220 vállaló részére a Munka Törvény 183. §-ának analóg alkalmazásával a négyheti bért ki kell fizetni. Tisztelt Országgyűlés! A begyűjtési rendszer megszüntetése különös jelentőségűvé tette a termelési szerződések területén a termelési és szerződési fegyelem helyreállítását, Éppen a fegyelem alapjainak szilárdítása érdekében kezde 1 ményeztem a Legfelsőbb Bíróság kollégiuma előtt iránymutató döntést, amely kimondta, hogy a termelési szerződésben minden feltételt közölni kell a termelővel, hogy teljesen tisztában legyen jogaival és kötelességeivel. A megromlott szerződési fegyelem felszámolásaként kellett deklarálni, hogy a termelőt, ha neki fel nem róható okból nem teljesített, az eddigi bírói gyakorlattól eltérően a kapott előleg visszatérítésén túl most már a szerződés szerinti természetbeni teljesítésre is kötelezni kell. Ez utóbbi azért is döntő fontosságú, mert a begyűjtési rendszer eltörlése után a termelési szerződések reális és tényleges teljesítéséhez a lakosság megfelelő ellátása céljából igen fontos érdek fűződik. Ezzel az intézkedéssel sikerült megszüntetni az állam pénzével folytatott azt a spekulációt is, amely arra épített, hogy a kapott állami előleg felhasználásával termelt terményt, vagy ne,velt állatot csak az alacsonyabb piaci ár esetén adja át a termelő, de ha a piaci ár magasabb, visszafizeti a kamatmentesen kapott előleget és a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítve a markába nevet. A Legfelsőbb Bírós-íg oolgári kollégiuma által hozott döntés a spekulációnak ezt a módját a jövőben kizárja. Az ellenforradalmárok által okozott károk megtérítésének másik fontos módja és eszköze az ügyészség részéről történő perindítás volt. Bíróság előtt érvényesíttettem a kárigényt oly esetekben, amikor az ellenforradalom alatt épületberendezéseket, kultúrházakat rongáltak meg, szobrokat döntöttek le, vagy könyvtárakat pusztítottak el. Az ellenforradalom élelmezési utánpótlását biztosító élelmiszer-szállítmányok ellenértékét peresítettük, hogy az e téren bekövetkezett károk csökkenjenek. Ma már a kártérítések folytán a ledöntött szobrok csekély kivétellel ismét állnak. Ily módon perelte a Somogy megyei ügyészség a kiskopárdi Csoboz Istvánt és öt társát, akik | lerombolták a szovjet hősi emlékművet. Az alperesek által kifizetett 29 530 forintból ma már a községi tanács az emlékművet helyreállíttatta. A Fejér megyei ügyészség a szabadhídvégi úgynevezett nemzeti bizottság elnöke, Csordás Sándor és társai ellen nyújtott be keresetet 5000 forint megfizetése iránt, mert a megyei terményforgal- j mi vállalat szabadhídvégi telepéről gabonát szál- j líttattak Budapestre az ellenforradalmárok had- i tápjának biztosítása végett. Az elmondottakból is kitűnik, hogy az ügyészség nemcsak vádhatóság, hanem a lakos- j ság minden rétege törvényes jogainak támoga- ! tója, segítője az élet különböző területén. Az ügyészség e társadalmi szerepének to- j vábbi emelése és a néphez való közvetlen kap- ' csőlátók kiszélesítése érdekében elrendeltem | 1958. január 1-i hatállyal üzemi ügyészi fogadóórák megszervezését. Tisztelt Országgyűlés' Nem kis jelentőségű feladat hárult ügyészségeinkre a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről szóló törvényerejű rendelet végrehajtása során. Itt kétirányú törvénysértési törekvést kellett elhárítani. Az egyik jobbról jött, az ,,ősi föld" jelszavával, rendszerint ellenséges osztály helyzetű, vagy ezek befolyása alá került dolgozó parasztok oldaláról. Ezek egyrésze az ellenforradalom során jogtalanul birtokba vett ingatlant kívánta megtartani, mások a részükre kártalanításul juttatott ingatlan birtokbavételét tagadták meg és próbálták a régit birtokolni. Mindkét esetben utasítottam az ügyészségeket, hogy szükség esetén büntetőeljárás kezdeményezésével biztosítsák a földrendezés zavartalan lefolyását és a mezőgazdasági munka időbeni megindulását. Előfordult az is — bár szórványosan —, hogy a rendelkezésre álló 25 holdon aluli tartalékföldek hiánya vagy kis száma miatt a várható nehézségektől megriadva a községi tanácsek halogatták a törvény végrehajtását. A 36/1957. sz. alatt kiadott utasítás folytán az ügyészségek közreműködésükkel segítették át a községi tanácsokat a jelentkező akadályokon. De fel kellett lépni az úgynevezett baloldali elhajlások ellen is a törvény rendelkezéseinek betartása végett. Több esetben egyes községi szervek a rendelkezésre álló és a törvény szerint kártalanítási célt szolgáló földeket tovább tartalékolták, a majdan létesítendő tsz javára. Egy-két esetben a tartalékolás egyéni érdekeket is takart, melynek felszámolását erélyes intézkedéssel biztosítottuk. Hasonló irányból jelentkeztek törvénytelenségek a volt tsz-tagok részére kiadni rendelt ingatlanoknál. Nem egy esetben megtagadták, vagy csak kisebb mértékben voltak hajlandók a kilépett tsz-tagokat az őket illető, vagy azzal egyenértékű föld birtokába helyezni. Fel kellett hívnunk a tanácsok figyelmét arra, hogy ez a felfogás és ennek nyomán tett intézkedések törvénysértőek, mert a kilépett tsztagok részére történő földkiadás nem kártalanítás, így esetükben a földrendezésre kiadott törvényerejű rendelet nem alkalmazható. Ma már elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaság területén e nagyjelentőségű rendelkezést végrehajtották és az a tulajdoni bizonytalanság, amelyet az előző évek mezőgazdasági politikája, majd betetőzésül az ellenforradalom hozott létre, ma már megszűnt. Szólni kell még arról a súlyos és csak évek múlásával jóvátehető kárról, amelyet az ellenforradalom alatt tömegméretben folyó és még ma is gyakori engedély nélküli fakivágások, falopások okoznak. Minden, a mezőgazdaságban csak kissé tájékozott ember előtt világos, hogy a hegyvidéki erfiők, az alföldi fasorok, de még a háztáji fák is védik a gazdaságot, a szélvihar, az aszály, a fagy és általában a talajpusztulás veszedelmeitől. Hazánk története számos szomorú példát tud felmutatni az ostobán és rablómódra folytatott erdőirtások következményeiről. Példának csak a budapesti Sas-hegyet említem, melyen száz éve híres bor és gyümölcs termett, ma pedig kopár sziklahalmaz. A fapusztításra kiszabható büntetés csekély ahhoz a kárhoz képest,
