Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2217 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2218 lakáskérdést kifejezetten súlyosbította, jelentős I mértékben fokozta a nehézségeket az önkényes j lakásfoglalók magatartása, akik között számos spekuláns, lakásra nem jogosult, vagy csak a .jobb lakást zug úton értékesíteni szándékozó elem akadt. Feltétlenül helyesnek tartom, ha az önkényes lakásfoglalásokat felülvizsgálják és a nem jogosult, korrupt úton lakáshoz jutott ellen­séges elemektől, a törvény rendelkezésének be­isával a lakásokat mielőbb megvonják. Ezzel is elégtételt szolgáltattunk a törvénytisztelő állampolgároknak az ellenforradalom zavarosá­ban halászókkal szemben. Még ma is tapasztalható szórványosan, hogy egyesek — joggyakorlatnak értelmezve az ellen­forradalom alatti lakásfoglalást. — ma is arra vetemednek, hogy üressé vált lakásról a ható­sági zárt letörve, behatolnak. Ezzel a banditiz­mussal szemben nincs helye semmiféle türelem­nek és elnézésnek, tehát a rendőrség akkor jár el helyesen, ha rövid úton .megtisztítja a lakást, és a tetteseket letartóztatja. Az önkényes lakásügyeken túl e téren több esetben kellett tapasztalni, hogy tanácsaink nem fordítanak kellő figyelmet a törvény megtartá­sára és a lakásgazdálkodási irányító osztályok feletti felügyeletre. így fordulhatott elő, hogy Lajosmizsén a vb. elnök, aki eddigi lakását egy másik funkcionáriusnak adta, a maga részére akként gondoskodott egy jobb lakásról, hogy két családot, amely egy kis háznak egy-egy szobá­ját lakta, egyszerűen megfosztotta lakásuktól, és állami költségen, minden engedély nélkül, egy kétszobás-fürdőszobás lakást alakíttatott magá­nak. E törvénysértő intézkedések során a Báos­Kiskun megyei ügyészséget nem csupán óvás benyújtására utasítottam, de gondoskodtunk arról is, hogy a kiskirály tanács vb. elnököt büntető úton is felelősségre vonják. (Helyeslés.) Komárom megyében a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetője részére az állam pénzét ugyancsak nem kímélve szereztek tör­vénytelenül lakást. Tatabánya belterületén az egyik személyi tulajdonban álló lakást kívánták az említett osztályvezető részére juttatni. Ennek azonban több akadálya volt. Így többek között az. hogy a lakással, mint személyi tulajdonban álló ingatlannal, a tanács nem rendelkezett, mi­után az szabadrendelkezésű volt. De gátolta i kiutalást az is, hogy nem a tulajdonos lakott a lakásban és a bérlőnek eszeágában sem volt el­költözni. A megyei tanács azt a megoldást vá­lasztotta, hogy a házat az állam pénzén egysze­rűen kisajátíttatta, hem törődve azzal a tiltó rendelkezéssel, hogy szolgálati lakás céljára egyrészt ingatlant kisajátítani nem lehet, más- * Í. hogy a kisajátított ingatlanért az államnak súlyos tízezreket kell kártalanításként fizetni. A tanács annak ellenére, hogy a Komárom megyei ügyészség figyelmeztette előre eljárása törvény­telenségére, a bérlőt minden további nélkül ki­lakoltatta. Ez ügyben is a benyújtott óváson kívül a törvénysértést elkövető személyek ellen a büntető eljárást megindítottuk. A munkaügyi panaszok 1957. év során két fŐ irányi mutattak. Először az ellenforradalom hatásaként a párthoz hű, a népi demokráciát támogató, a sztrájkban való részvételt elutasító dolgozók törvénytelen racionalizálásával kellett I foglalkozni és tudomására hozni a megbúvó, de I nem egyszer nyíltan is fellépő — különösen a munkástanácsokban szerephez jutott ellenforra­dalmároknak, — hogy az üzemek átszervezésé­nek ez a módja nemcsak nem törvényes, de ré­szükre nem is racionális. A Munka Törvény ren­delkezésével történő visszaéléseket óvással tá­madtuk meg és minden esetben biztosítottuk az ügyész közreműködését, ha az ellenforradalom törvénytelen intézkedésének hatálytalanításáról, megsemmisítéséről volt szó. Ez is elősegítette, hogy az üzemekben folytatott pártszervezés za­vartalanul haladjon és a dolgozók a tényleges és törvényes hatalmi helyzetet ezen intézkedésen keresztül is mielőbb felismerjék. A Budapesti Lenfonógyár és a Goldberger Textilművek igaz­gatóját éppen az ügyészi vizsgálat eredménye­ké it váltották le, mert csoportosan küldtek el a )j demokráciához hű dolgozókat. A másik munkaügyi jelenség, amely a pa­cokra okot adott: a túllendülés volt. Szük­ségessé vált, hogy megtévedt, vagy félrevezetett, de egyébként jóhiszemű dolgozók eltávolítása miatt került ügyészi közbelépéere sor, biztosítva ezzel is a párt azon álláspontját, hogy kisebb súlyú és nyilván csak az ellenséges befolyás ha­tására megingott dolgozókat a nevelés eszközé­vel kell megnyerni. , Felmerült azon intézkedés szükségessége is, hegy a politikai okból állásuk betöltésére alkal­matlanná vált és emiatt elbocsátott személyek más munkahelyen történő alkalmazását lehetővé kell tenni. Jelentkezett ugyanis az a túlzó nézet, hogy az ez okból elbocsátott személyek már sehol sem alkalmazhatók. E téves és az alkot­mánnyal is szemben álló törvénytelen álláspont megszüntetése végett a munkaügyi miniszter­hez fordultam, kifejtve, hogy a politikai okból történő elbocsátás elsősorban az ott betöltött állás ellátására tette alkalmatlanná az elbocsá­tottakat, de egyébként más, a politikai körül­ményeket is figyelembevevő munkakör betölté­sét nem zárja ki. Javaslatom folytán a munka­ügyi miniszter elvtárs álláspontomat elfogadva, az érdekelt tárcáknál a szükséges intézkedés megtette. A közbiztonsági őrizet a munkajog terület Én / Is felvetett megoldásra váró kérdéseket. A Munka Törvény a közbiztonsági őrizetről, amely kivételes idők intézménye, érthetően nem tar­talmaz rendelkezést. Ennek következményeként vált vitássá, hogy a közbiztonsági őrizetbe he­lyezettnél az ugyanabból az okból kezdeménye­zett fegyelmi eljárás hogyan folytatható le és az esetleges közbiztonsági őrizetből később kikerült munkavállaló munkajogi helyzete hogvan bírá­landó el. Kezdeményezésünkre a Legfelsőbb P>íróság polgári kollégiuma kimondotta, hogy a legfőbb ügyész által a közbiztonsági eljárá" so­rán jóváhagyott tényállás a munkavállalóval szemben folytatott fegyelmi eljárás során irány­adó és azt a bíróság a fegyelmi határozat hatálv­ntása iránt indított perben nem vizsgál­hatja. De kimondotta a Legfőbb Bíróság kollé­giuma azt is. hogy az őrizet tartama alatt köz­biztonsági Őrizetek részére bér nem fizethető. E körbe tartozik az az intézkedés is, amelv biz­1 «síi ja, hogy a törvényes alap nélkül őrizetbe vett. ennek folytán szabadlábra helyezett munka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom