Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2215 Az országgyűlés 42. ülése 1957. tető eljárás elrendelésére. Az ügyészségek azt a gyakorlatot követték, hogy a feljelentett személyeket beidézték és nyomatékosan felhívták a birtokukban levő vagyontárgyak visszaszolgáltatására, vagy a közben esetleg elidegenített tárgyak értékének megfizetésére, melynek teljesítésére megfelelő határidőt is előírtak. Minden esetben megmagyarázták az érintett személyeknek a szerzés jogtalanságát és ezúton is biztosították eljárásuk törvényességét. Amennyiben a feljelentett személy a kapott határidő alatt teljesített, úgy ellene a nyomozást megtagadták. Ugyanezt a gyakorlatot folytatták abban az esetben is, ha a terheltek az elrendelt nyomozás ideje alatt a kárt megtérítették, illetőleg a vagyontárgyat visszaadták. Fenti esetek megoldása általában jogkérdést nem vetett fel, de nem egy, a tsz birtokából jogtalanul kikerült vagyontárgy már gazdát cserélt. Ilyen esetekben az elhurcolt ingók értékének megtérítése iránt indított perekkel csökkentettük a kárt és biztosítottuk több millió forint befizetését. Az ellenforradalom okozta lazulás egyik következményének tudható be, hogy tanácsi és más szerveink az év elején nem egy esetben szemethunytak, sőt támogattak olyan szövetkezeti formát, amelyet nem közöis termelésre, hanem kizárólag közös értékesítésre alapoztak, így fordult elő, hogy — különösen bortermő vidékeken, de elsősorban Gyöngyösön és az egri járásban, — nem termelő és közös termo! egyáltalán nem folytató ál szövetkezetek alakultak, csak azért, hogy e címen jelentős hasznai biztosító borkimérési engedélyhez jussanak. Intézkedtünk, hogy e nyilvánvalóan törvénytelenül létrejött szövetkezetek működését a benyújtott ügyészi óvás folytán a tanácsi szervek mielőbb megszüntessék, illetőleg tevékenységüket a törvényes keretek közé szorítsák. De előfordultak más esetek is. Igv a Somogy megyei MÉSZÖV — a megyei földművesszövetkezetek csúcsszerve — engedélyt adott arra, hogy a Somogy megyei Mágócs községben egyszerűbb formák között lentermelő társulás jöjjön létre. Sem a MÉSZÖV, sem a megyei tanács nem ellenőrizte, hogy ez a társulás valóban közös termelésre alakult-e, s a tagok rendelkeznek-e azon előfeltételekkel, amelyek a társulás törvényszerű műkötdéséhez szükségesek. Az ellenőrzés teljes elmaradása következtében vált lehetővé, hogy a ,,Mágócsi Lentermelő Szövetkezet" hangzatos cím alatt megalakult társulás lényegében a tanács- vb. elnökének, titkárának, három községben' kuláknak és a len termelő vállalat helyi megbízottjának olyan akciója, amely a szövetkezés legelemibb feltételeinek sem felelt meg. Saját földjüket egyáltalán nem vitték be a szövetkezetbe, de mint utólag kiderült, közös munkát sem végeztek, mert az összes mezőgazdasági műveleteket maga a Lentermelő Vállalat végezfcette el saiát költségén, és így a tagok semmilyen anyagi terhet nem vállaltak, hacsak annak nem tekinthető az, hogy a vállalat által kiutalt 20 000 forint értékű textilutalványt maguk között szétosztották és beváltották. (Derültség.) A tagok utóbb maguk közölték, hogy ezen idényjellegű társulásból fejenként kb. 40 000 forint nyereségrészesedésre számíthattak. évi december 21-én, szombaton. 2216 Szerencsére a szövetkezeti eszme tetszetős leplébe burkolt manőver még a cél előtt megbukott. A társulat üzelmeire időben fény derült, amely után a büntetőeljárás bevezetésére került a sor. Tájékoztatni kívánom a tisztelt Országgyűlést az ügyészségekhez az állampolgárok részéről benyújtott panaszok elintézéséről. Elöljáróban el kell mondanom, hogy az állampolgárok egy jelentős része nincs tisztálban azzal, hogy a panasszal melyik szervhez kell fordulnia. így adódik, hogy egy-egy igaz, de általában csak vélt sérelem orvoslásáért egyszerre tíz szervet is terhelnek. A panaszt már sokszorosítva készítik és az Elnöki Tanácstól a községi tanácsig, a Munkaügyi Minisztériumtól a rádióig arra való tekintet nélkül nyújtják be, hogy a panasz orvoslása kire tartozik. E szervek, miután úgy vélik, hogy csak irántuk tanúsít bizalmat a panaszos, párhuzamosan folytatnak tájékozódást az ügyekben, s elképzelhető, hogy mennyi felesleges munkával. E panaszok számát megsokszorozza egy-egy, a törvényesség kérdésével foglalkozó felelős személy nyilatkozata, amelv után a többségben indokolatlan panaszok áradata önti el elsősorban az ügyészséget. Ilyen alkalmakkor, nem egy esetben 1945. évre visszanyúló és hatóságaink által már nem is egy alkalommal felülvizsgált ügyek, — amelyeknek már külön történetük van az egyes irattárakban — kerülnek ismét és újra elő és terhelik teljesen feleslegesen, minden alap nélkül az igazgatási, illetve ügyészi apparátust. Az államigazgatási eljárásról szóló törvény éppen e jelenség megszüntetése végett is rendelkezik olymódon, hogy a sérelmes határozat orvoslására kizárólag a közvetlen felettes szerv hivatott. A felettes szervnek sem kell foglalkoznia az esettel, ha a kifogásolt határozat kézbesítése óta már egy év eltelt. Az ügyészség továbbra is-törvényes kötelességének tartja a panaszok vizsgálatát, s bármelyik állampolgár bátran veheti igénybe panaszával az ütfvészt, — a törvényesség egységének megóvása érdekében is —, de általában az egy évnél régebben hozott és sérelmesnek talált intézkedésekkel kapcsolatos panaszokkal való ügyészi foglalkozást a magam részéről nem tartom helyesnek. Nem kívánatos ugyanis, hogy az évekkel ezelőtt nyugvópontra jutott kérdéseket ismét elővegyük és ezzel a már kialakult helyzetet több év után bizonytalanná tegyük. Fő feladatomnak elsősorban a most elkövetett esetleges törvénysértésekkel szembeni fellépést tartom, mert úgy vélem, hogy a jelenre és a jövőre koncentrált figyelmünk több törvényi biztosítékot jelent, mint a múlthoz való állandó visszatérés. Itt említem meg, mint a múlt panaszforrásának legfontosabb rendezését, a szocialista törvényhozás egyik legsikerültebb alkotását, az új államigazgatási eljárási törvényt, amely komoly eszköz a dolgozók és az államigazgatási szervek kapcsolatainak rendelkezésénél a törvényesség megszilárdításához. Kétféle panasz-kategória foglalkoztatja leginkább az ügyészségeket: az egyik a lakás, — a másik a munkaügyi panaszok. A lakáshelyzet nemcsak nálunk, de világ| szerte nehéz, Párizsban például rosszabb mint ' nálunk. Az egyébként is nehéznek bizonyult