Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1415 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1416 nács irányítása alá és termelési viszonyaik is I rosszabbak voltak a minisztériumi téglagyárakénál, mégis az elért határozott fejlődés azt igazolja, hogy a tanácsok és gazdasági szerveik képesek a minisztérium irányítása alatt működő vállalatok átvételére és — ami a fő — olcsóbb és eredményesebb üzemeltetésére. A Téglagyári Egyesülés felszámolása megyei szinten a jelenleg ott foglalkoztatott 70 főnyi létszámból mintegy 20—25 munkaerőt szabadítana fel. Hasonló esetekkel találkozunk a belkereskedelmi minisztérium által irányított vállalatok vonalán is. A Várpalotai Vendéglátó Vállalat ez év első negyedében közvetlenül a minisztérium felügyelete alatt működött. A vállalat összes ráfordítása a forgalomhoz viszonyítva 31 százalék volt, ugyanakkor a tanácsi felügyelet alatt álló. leggyengébben működő Veszprémi Vendéglátó Vállalat első negyedévi ráfordítása is csak 22 százalékot tett ki. A Várpalotai Vendéglátó Vállalat a második negyedévben tanácsi felügyelet alatt, a ráfordítások arányát 31 százalékról 23 százalékra csökkentette. Amíg ez a vállalat minisztériumi felügyelet alatt állt, a legutóbbi három évben 6—8 igazgató, és ugyanannyi főkönyvelő váltotta egymást. A vállalat /valamennyi jobb fizetésű dolgozója budapesti lakos volt és csak addig dolgozott a vállalatnál, amíg kapta a különélési díjat. Az állandó fluktuáció lehetetlenné tette az együttműködést a helyi szervekkel, aminek hátrányos kihatásait a fogyasztók érezték meg. A vendéglátó épületek tatarozását teljesen elhanyagolták, illetve a vállalat akkori vezetői a karbantartásra, tatarozásra rendelkezésükre bocsátott összeget „megtakarították", amiért a minisztériumtól jelentős összegű prémiumot is kaptak. Mindez azt eredményezte, hogy a vállalat igen siralmas állapotban került a tanács kezelésébe. Az elmondott tények azt igazolják, hogy tanácsaink — meglevő hibáik ellenére is — képesek a területükön működő, s a lakosság közvetlen szükségleteit kielégítő vállalatokat irányítani, termelésüket olcsóbbá tenni és ezáltal is fokozni nemzeti jövedelmünket. Egyes minisztériumok meg nem értését mutatja, hogy a belkereskedelmi minisztérium részéről nem sok hajlandóság mutatkozik a Balaton környéki vállalatok leadására. A minisztériumi vállalatok megkülönböztetetten jobb áruellátása igen gyakran nemcsak a tanácsi vállalatokra, hanem a lakosságra nézve is sérelmes. Amíg például a Csemege Vállalat megyénkben levő két üzlete erre a negyedévre 300 kilogramm citromot kapott, addig a tanácsi kiskereskedelmi boltokra mindössze 20 kilogramm jutott. Igen sok volt a bürokratikus megkötöttség tanácsaink beruházási munkáinál. A sok közül egyetlen példát szeretnék kiemelni, a tapolcai nyolc tantermes általános iskola építkezésének történetéből. Az iskola tornatermének burkolása a költségvetésben parafa-linóleumból volt megtervezve, azonban a kivitelezői anyaghiány miatt nem tudta elvégezni a terv szerinti munkát. Mivel a kivitelező vállalat a tervező vállalattól külön szervezetben és más városban működik, I ennek az egy anyaghiánynak a rendezése, illetve más anyaggal való helyettesítése a tervező és kivitelező vállalat, a generál-vállalkozó és az alvállalkozó, a minisztériumi és az alsóbb szervek között nem kevesebb, mint 29 levélváltást tett szükségessé, ami természetszerűleg növelte a költségeket és hátráltatta a beruházás megvalósulását. Ezzel a hiányossággal kapcsolatban a minisztertanácshoz felterjesztett egyszerűsítési javaslataink között javasoltuk, hogy a kisebb, úgynevezett limiten aluli beruházásoknál lehetőleg a kivitelező vállalat tervező-részlege végezze a tervezést és a generál szerződésben együtt kössék meg a szerződést a tervezésre és a kivitelezésre. A beruházásokhoz hasonló megkötöttség gátolta tanácsaink önállóságát a költségvetési gazdálkodás terén is. A minisztertanács részéről máris folyamatba tett intézkedésektől várjuk, hogy tanácsaink az eddiginél lényegesen nagyobb önállóságot kapnak a beruházások és a költségvetési gazdálkodás terén, a tervezéstől a kivitelezésig. Tanácsaink a dolgozókkal napról napra érintkezve közelről ismerik azokat a problémákat, amelyek megoldását a lakosság tőlük várja. Tanácstörvényünk lehetőséget is adott arra, hogy a tanácsok rendeletalkotási jogukat gyakorolva eleget is tegyenek ennek a kötelezettségüknek. Ilyen rendezésre váró kérdés a balatonmenti üdülőhelyek igazgatási, ellátási, közlekedési, egészségügyi, kulturális stb. életviszonyainak problémája. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, látva a kérdések rendezetlenségét, a különböző szervek és intézmények és főleg az üdülő dolgozók igényeinek kielégítése érdekében, balatoni tanácsrendelet-tervezetet dolgozott ki a kérdésben érdekelt Somogy megyei tanács végrehajtó bizottságával együttműködve. Bár a kidolgozott tanácsrendelet-tervezet már ez év elején tanácsülés elé lett volna terjeszthető, a város- és községgazdálkodási minisztérium észrevételt tett ennek tárgyalása ellen, azzal az indoklással, hogy még az idei nyaralási szezon előtt országos érvényű rendelkezéssel kívánják a megoldásra váró kérdéseket rendezni. Mindannyiunk előtt isme- » rétes, hogy ez a rendezés a mai napig sem jelent még meg. A Balaton, szép hazánk egyik legértékesebb természeti kincse, egy egységet képez. Ma a Balaton partján két megye osztozik öt járással. Az egységes fejlesztés érdekében indokoltnak tartjuk, hogy a Balaton egész területe egy közigazgatási egység keretébe tartozzék és erre a küszöbön álló területrendezés során különös figyelmet kellene fordítani. Szükségesnek tartjuk azt, hogy az a szerv, amely az egész Balaton feletti ügyeletet ellátja, a második ötéves tervben rendelkezzék megfelelő központosított hitelfedezettel egy nagyobb arányú fejlesztés végrehajtásához, hogy Balatonunk nagy értékéhez mérten megfelelő környezettel, mindenféle igényt kielégítő ellátással álljon az egyre növekvő számú bel- és külföldi vendégek rendelkezésére.