Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1417 Az országgyűlés 29. ülése A minisztertanács elnökének beszámolója foglalkozott a területi átszervezés kérdésével is. A magam részéről feltétlenül indokoltnak tartom a felduzzasztott államapparátus szervezetének és létszámának csökkentését, mert az — tapasztalatunk szerint — fejlődésünk akadályozójává vált. Meg kell azonban mondani, hogy a terület-átszervezés kissé idő előtt közzétett tervével kapcsolatban a tanácsi és egyéb szervek dolgozói körében komoly méretű nyugtalanság volt észlelhető és ez kedvezőtlenül hatott ki a munkafegyelemre, az állami fegyelem megszilárdulására. Ezen a téren a Központi Vezetőség legutóbbi ülése óta bizonyos fokú javulás tapasztalható és ehhez hozzá fog járulni Hegedűs elvtárs beszámolója is, amely szerint minden dolgozónak biztosítunk megfelelő munkalehetőséget. Meg vagyok győződve, hogy kormányunk mindent elkövet a terület-átszervezésben érintett dolgozók jogos igényeinek kielégítésére. Tisztelt Országgyűlés! A XX. kongresszus és pártunk Központi Vezetőségének határozatai óta eltelt idő bebizonyította, hogy helyi tanácsaink — kisebb-nagyobb hibáiktól eltekintve — képesek feladataikat megoldani. Vállaljuk is azt, hogy a minisztertanács beszámolójában lefektetett célkitűzésekért mindent elkövetünk, s azokat az államigazgatás és az államhatalmi szervek területén maradéktalanul meg is valósítjuk. Az elmondottak alapján a minisztertanács elnökének beszámolójával egyetértek és azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet 12,04—12,42-ig) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az Ólért újból megnyitom. Szólásra következik Molnár Ernő képviselőtársunk. MOLNÁR ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Hegedűs András, a minisztertanács elnöke beszámolójában egy sor fontos, az egész nép érdekében fontos kérdésben tájékoztatta az országgyűlést. Vázolta az elmúlt időkben elért eredményeket, meghatározta nagy feladatainkat. Különösen nagy jelentőségűnek tartom a minisztertanács munkájában azt, hogy a Központi Vezetőség nemrég lezajlott júliusi ülése határozatára gyorsan intézkedett számos területen, illetve határozottabban, kezdeményezőbben fogott hozzá állami életünk további fellendítéséhez. A beszámolóból kitűnt, hogy továbbfejlődésünk fontos feltétele a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése. Ennek egyik oldala a vezető szervek munkájának, vezetési módszerének javítása. Ügy látom, az eddig elért eredmények figyelembevétele mellett is, hogy csak a kezdeti lépéseket tettük meg ezen a területen és nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata az állami élet minden területén érvényesüljön mindennapi munkánkban. A szocialista demokrácia fejlesztése összefügg a bürokrácia elleni harccal is. Helyesnek tarlom azt, hogy ez a harc minden területen 1956. július 31-én, kedden. 1418 elindult. Ennek egyik igen fontos mutatója, hogy ebben az évben a második ötéves terv irányelveit százezrek vitatták meg nagyon alaposan. De megvan a bürokrácia és ez nekünk jó néhány millió forintba kerül esetenként. Például a III. kerületben, ahol dolgozom, három nagy téglagyár van. A minőségileg jobb és több építőanyag termeléséhez a gyáraknak egy v^.gy két exkavátor kellene, ami megvolt ezelőtt. Hosszú hónapok óta folyik a vita az illetékes szervekkel, de mindeddig nincs megoldás. Hozzá kívánom tenni még azt is, hogy a földkitermelő vállalat gépei hónapokon keresztül nem termelték ki a meddő földet és ez komolyan veszélyeztette az olyan nagy téglagyárak munkáját, mint az Üjlaki Téglagyár, mert az anyag szenynyeződése miatt gyakran komoly selejt keletkezett. Talán még érdekesebb az, vagy pontosabban érthetetlen az, hogy miért nem kapnak a vállalatok önálló kezelésbe gépet, annak ellenére, hogy számos illetékes szerv és vezető az építésügyi minisztériumban egyetért velük abban, hogy kapjanak, és abban is, hogy ez szükséges. Csupán arról van szó, hogy a földkitermelő vállalat 30, esetenként 40 forintért termeli ki köbméterét, s ha a vállalat saját kezelésében lennének a gépek, ez mindössze 15—18 forintba kerülne ! A beszámolóban komoly szerepet kapott a takarékosság, ami minden szocialista országnak nagy fontosságú népgazdasági elve. De különösen fontos a mi országunkban, ahol bizonyos nyersanyagokat illetően komoly nehézségeink, sőt hiányaink vannak. Javaslom a minisztertanácsnak, a minisztériumoknál úgy intézkedjék, hogy az ötéves terv részletezett beruházásait is vitassák meg az érdekelt szervekkel, elsősorban a fővárosi tanácscsal, a megyékkel, a kerületekkel és az érintett vállalatokkal. Azért vetem ezt fel, mert most hatalmas beruházásokat fogunk megvalósítani, illetve tovább folytatni. Ezt pedig úgy kell megoldani, hogy minden egyes forint oda kerüljön, ahol a legjobban kell és hogy a legszükségesebb dolgokra fordítsuk. Ehhez az kell, hogy a beruházások ésszerű megvalósításába, a rendelkezésre álló anyagi erők helyes felhasználásába ismételten vonjuk be az emberek tíz- és százezreit. Az okos gazdálkodás legfőbb biztosítéka, ha újra meghallgatjuk az embereket, de most már a konkrét helyi munkában. Ügy gondolom, hogy az ötéves terv irányelvei megvitatásának módszere nagyon fejleszti a vezetők és az egyszerű beosztásban levő dolgozók felelősségét, aktivitását. Ezt kell ezután is minden módon tovább növelni. Azért is tértem ki erre a kérdésre, meri a helyi szervek önállósága, a helyi szerveknek a tennivalók intézésébe való bevonása területén még elég hiba van. Például a kerületben nemrég olvastuk a Szabad Népben, hogy a közlekedésügyi minisztérium — legalábbis a mi tájékoztatásunk szerint — meg akarja valósítani a hármashatárhegyi függővasutat, aminek a terve elkészült. Azt hiszem, jó néhány forintba belekerült ez a terv; de arra gondoltunk, hogy az